Álmok

Alig vártam az éjjelt. Rád gondoltam, mindig, hogy Veled vagyok, hogy velem vagy, hogy szeretsz, hogy szeretlek. Éjjel édes volt az együtt lét, a sok szerelmes ölelés, az édes csókok, simogatás és összebújás. Álomból valóság lett, két szív is egyé vált. Selyem párnán súgtad fülembe "Kívánlak!". Rád néztem, mosolyogtam és csak annyit tudtam mondani "én is Téged!". Édesen fölém hajoltál, szemed becsuktad, megcsókoltál. Testem melegség öntötte el, és tudtam "Fontos vagyok Neked!".