– Nagyon hasonlítasz arra a lányra… – törte meg a csendet.
– Milyen lányra?
– Akivel egyszer találkoztam álmomba, mielőtt megismertelek téged.
– Neki is ilyen szép kék szeme volt, mint nekem? – kérdezte viccelődve a lány, és megrebegtette pilláit.
– Nem láttam a szemét. – válaszolta a fiú.
– Akkor ilyen csodálatos szőke haja? – nevetett tovább.
– Nem láttam a haját se.
– De hát akkor mi hasonlított?
– A mosolyotok. Akkor álmomba találkoztam először olyan mosollyal, aztán soha többé… míg meg nem ismertelek.
– A szájunk? – értetlenkedett.
– Nem láttam a lányt.
– De hát akkor…?
– Éreztem a mosolyát. – vágott a szavába.
– Milyen volt?
– Leírhatatlan… de végül is, csak egy álom volt, lehet már csak én képzelem bele ezeket. De minden esetre, nagyon szeretem mikor mosolyogsz.
Álmomból
By Sára
3 hozzászólás
Szép, szeretem az álombéli gondolatokat, és azt is amikor nem a külső a fontos, hanem az öröm, hogy látod a mosolyát annak a bizonyos személynek.
Rövid írás, de velős.
Delory
Igen,álom! Mily szép is az ha megvalósul egy álom…..
Kedves álmot mutattál meg. Jó érzés szépeket álmodni
Én összegyűjtöttem az álmaimat, egy egész kötetre való, s megjelentettem elektronikus kiadásban a Szécsényi könyvtárnál. Többször előfordult, hogy az álmom előérzet volt, és pontosan megtörtént nemsokára… Még számomra is hihetetlen volt, pedig igaz. Egyszer meg Édesanyámmal ugyanazon az éjszakán mindenben egyező álmot láttunk. S anyám olyan embert nevezett meg, akit nem ismert…
Ha gyakran álmodsz, javaslom, Te is gyűjtsed össze. Érdekes összeállítás lesz belőle!
Szeretettel: Kata