Timi kezdte elhagyni magát, a barátai sem érdekelték. Többször megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata is, de szerencsére tettlegességre sosem került sor, valami mindig visszatartotta tőle, bár maga sem tudta pontosan, hogy micsoda, mintha egy őrangyal (vagy szellem!) erővel kitépte volna a kést a kezéből, s tette vissza a helyére. Így idővel ezek a próbálkozások is abbamaradtak.
Egy éjjel, mikor már órák óta hánykolódott az ágyában, és úgy gondolta, feladja a próbálkozást, és olvas egy kicsit, váratlanul mély, ájulásszerű álomba zuhant, mintha valaki lerántotta volna egy feneketlen kútba.
Nem voltak álomalakok, csak áthatolhatatlan sötétség, és valami ismeretlen suttogás. Valaki az ő nevét súgta.
Másnap reggel Timi verejtékben fürödve ébredt. Azt hitte, valami rosszat álmodott, de nem sikerült visszaemlékeznie, hogy mi lehetett az. Délutánra már el is felejtette az egészet, és egykedvűen, maga elé bambulva töltötte a nap maradékát. Továbbra sem beszélt sem az anyjával, sem senki mással, csak tengődött, mint azelőtt. Megfordult a fejében, hogy ki kellene takarítania a szobáját, de olyan szintre jutott már, mikor az embert semmi sem érdekli, így a szoba is maradt, amilyen volt.
Gyönyörűen sütött a nap, s a sugarak lágyan simogatták az arcát, amint az ablakban ácsorgott, és bámult kifelé. Timi szobájából nagyszerű kilátás nyílt. Mindenfelé erdővel borított hegyeket látott a távolban, közvetlen a házuk mögött pedig néhány mező húzódott, mely most tarka virágokkal volt borítva, mint valami természetes szőnyeg.
– Hagyd abba ezt a hasztalan önsajnálatot – dörömbölt egy ismerős hang az ajtaján. Egyik legjobb barátja volt az, aki nem tudta végignézni a lány leépülését. – Ezzel nem jutsz sehova, csak tönkreteszed magad.
Andi hiába várt feleletet, nem kapott, ezért így folytatta:
– Tudom, hogy ott vagy, még, ha nem is mondasz semmit. Szerinted melyik pasi ér annyit, hogy tönkretedd magad miatta?
Ismét semmi válasz. Viszont a lány szavai valamit elindítottak Timiben: el kezdett gondolkodni, és kicsit meg is nyugodott.
1 hozzászólás
Sohasem szabad egy ilyen történésnél ennyire magunkat abba beleásni.
Életünk folyamán sok minden törtnénik, és nem biztos, hogy több a sok jó,
mint a rossz és kegyetlen, ami minket letör. Tudomásul kell venni, hogy
ami megtörtént, azt el kell inkább felednünk, hogy magunkat az ne rázza
meg ennyire, mint ahogy Timinél ezt látjuk. Hinni kell, hogy jobb is lehet,
ha nem gondolunk rá többé.
Szeretettel: Kata