Álomgyár

Elmélázott, hogy milyen rohamos mértékben fejlődik a technika. Nem is olyan régen „csak úgy” álmodtak az emberek. Állítólag minden alváskor, aztán vagy emlékeztek rá, vagy nem. Sokszor azt sem tudták miért pont azt álmodták, amit, és gyakran rémálmok gyötörték őket. Nagyot fordult a világ az álmodás terén is. Viszonylag olcsón lehet kapni előre gyártott egyenálmokat, de személyre szabottak is rendelhetők már. Árban, határ a csillagos ég. A szegényebbek csak ugyanazt álmodhatják. Azt a néhány tucat álmot, amit agyagilag megengedhetnek maguknak. A gazdagabbak pedig pont olyant, amilyent akarnak. Ebben a kérdésben nem változott semmi.

Egy egész iparág épült már az álomgyártásra. A legolcsóbbakban csak képek voltak végtelenítve, de lehetett őket különféle hangokkal aláfestve is kapni. Ezek közül két kedvence is volt. Az egyik, amikor lovasként ügetett az óceánparti homokfövenyen, a másik pedig az, amikor egy sas szemével nézhette fentről a világot. Mindkettő nagyon egyszerű kis álom volt, kellemes zenei aláfestéssel, és mégis amikor felébredt, szabadnak és boldognak érezte magát.

Nézegette az apró műagyag korongokat, melyeket a füle mögé kellett tapasztani, ha álmodni akart. A technikai részét nem értette, de nem is nagyon érdekelte. Sokáig gyűjtött egy saját álomra. Tökéleteset akart. Egy nagyon régi emlékképet választott ki, abból az időből, amikor Ben még vele volt. Egy tisztáson ültek egy lombos fa alatt. Ben a fának támasztotta a hátát. Ő előtte ült, háta érintette a férfi mellkasát. Ben átölelte és előrehajolva, az arcát az arcához érintette. Emléke szerint, ez volt a legtökéletesebb pillanat. Álmodni szerette volna újra és újra.

Nagyon tehetséges emberek készítik az álomfilmeket, minden részletre figyelve. Egyszer „beleálmodott” Daisyébe és elámult. Hihetetlenül élethű volt az egyedileg legyártatott álma.

Vitt egy fényképet Benről, és amilyen részletesen csak tudta, elmondta, hogy mit szeretne látni álmában. A rendelésfelvevő jegyzetelt és bólogatott. Egy hét múlva jöhet érte, azt mondta. Persze az átvétel előtt „megálmodhatja”, és ha bármit tökéletesíttetni akarna benne, azt természetesen elvégzik. Minimális természet hangjait képzelt aláfestésnek és semmi mást. Bár a felvevő megkérdezte, hogy egy „szeretlek” suttogás a fülbe legyen-e benne, de Ő, ezt elutasította, hisz úgy, már nem igaz. Igaz és igazi álmot akart, amikor még bármi megtörténhet. A kezdet kezdetét…

Azon a héten, amikor várakozott a saját álma elkészültére, feltűnt neki egy hirdetés.

Álomszereplőt keresünk!

Tudta Ő, hogy sokan nem egy általuk ismert személyről, hanem egy katalógusból kiválasztott emberről csináltatnak álomfilmet maguknak. Kicsit sajnálta is őket, hisz nekik még emlékeik sem voltak. Mindig, mindenkinél van szegényebb!

Regisztráltatta magát. Hátha valaki az univerzumban épp egy fitos, picit szeplős, átlagos lányról szeretne álmodni…