Amiből kevés van 1. (Időből)

– Anyu, mesélj nekem a télapóról! – kérlelte az ötéves Zsuzsika édesanyját.
– Jaj, kislányom, most nem érek rá! Itt a rengeteg mosnivaló. Vasalni is kellene. A vacsora sincs még kész. Tudod mit? Majd ha megjön apád, szólj neki.
Az asztalnál ül a család. Anya, apa és a kis Zsuzsika. Az anya kapkodva eszik. Elsőnek eszi meg a vacsorát, hogy utána mindjárt neki tudjon állni az asztal leszedésének, majd a mosogatásnak.
Az apa is siet az evéssel. Munkát hozott haza. Egy egész estét betöltő munkát, úgyhogy jobb lesz minél előbb nekiállni. Csak a kis Zsuzskára nem ragadt át a sietség. Komótosan veszi a szájába az újabb falatokat, becsületesen megrágja, mielőtt lenyelné, és közben elábrándozik a télapóról.
– Apa, mesélj nekem a télapóról!
Az apa, ki gondolatban már a számításainál tartott, megütközve néz a kislányára:
– A télapóról?
– Igen, a télapóról! Tudod, holnapután jön a télapó. Az óvodában mindenki erről beszél. A Csillának a szülei minden este mesélnek a télapóról.
– Nézd csak, kicsi lányom, most nincs időm mesélni neked. Komoly munkát hoztam haza, és reggelre annak készen kell lenni. Szólj inkább anyádnak, Ő biztos jobban ráér.
– Á, az anyu se ér rá! Ő mondta, hogy te majd mesélsz nekem.
– Szóval így állunk! – morgott a bajsza alatt a férfi – most akkor sem tudok mesélni neked. Viszont megígérem, hogy a holnap estét veled töltöm. Holnap este majd mesélek a télapóról. Most pedig menj, anya megfürdet gyorsan, és bújj az ágyba.
Az ígéret a kislány arcára mosolyt varázsolt. Adott két csattanós puszit az apjának, és elment fürödni és lefeküdni.
Az apa éjfélre végzett a munkájával. Teljesen kimerült, de mielőtt lefeküdni mentek volna a feleségével, benyitottak Zsuzska szobájába.
A kislány édesen aludt, mosolygott álmában.
– Tündéri ez a gyerek! – mondta az anya, és átkarolta a férfit.
– Igen – szólalt meg az apa – neki még van ideje tündérinek lenni.
Másnap az óvodában Zsuzska fűnek-fának dicsekedett, hogy estére apukája mesél neki a télapóról. Az egész nap unalmasnak, lassúnak tűnt neki. Alig várta, hogy délután érte jöjjön az anyukája.
– Anyu, az apu még nincs otthon?
– Amikor eljöttem, még nem volt.
– De ugye siet haza? Megígérte, hogy mesél nekem a télapóról!
– Hát persze, csak menjünk mi is, mert lehet, hogy már hazaért.
A lakás még üresen várta őket. Az anya nekiállt a vacsorafőzésnek. Zsuzskát a szobájába küldte játszani.
A kislánynak nem tetszettek a játékok. Türelmetlenül rakosgatta a babáit egyik sarokból a másikba. Csak az ajtónyitásra figyelt, és amikor meghallotta, hogy csörren a kulcs a zárban, mindent eldobva rohant az apjához.
A férfi épp akkor rakta le az aktatáskáját.
– Megjöttél, apu? Ugye most mesélsz a télapóról?
A férfi bűnbánóan nézett a kislányra, majd a feleségére.
– Ne haragudj kislányom, halaszthatatlan munkám van, de hoztam neked valamit!
Azzal kézen fogta a kislányt, bevezette a szobájába, és berakott a lejátszóba egy vadonatúj CD-t.
És a kis Zsuzska egész este hallgatta a meselemezt a télapóról.