Amikor először áthatott, éreztem, azonnal tudtam, hogy igazi.
Azóta hatsz rajtam keresztül a világra.
Ez úgy kezdődött, hogy rád akartam hatni, de nem engedted.
A nemkívánatos mellékhatás, felkészületlenül ért.
Túl veszélyesnek láttad.
Szeretlek, mondtam.
De mint minden kinyilatkoztatásom után, ez után is, jöttek a próbák.
Valóban szeretlek?
Volt, ki kétségbe vonta!
Sorban jöttek a tesztek!
Meg tudjuk e tartani a titkot?
Igen! Még senki nem tud róla, akinek nem szabad!
Ez azt mutatja, védelem alatt állunk!
Aztán!
Ha már eszemet vesztem a fájdalomtól, bosszút esküdök-e? Megfenyegetlek-e? Csakhogy érezd, mennyire kiszolgáltatott vagy nekem?
Itt jelzem, nem tudnék ártani neked!
Most már tudom!
Elveszne ihletem, az eddigi összes boldog erőfeszítésem kettőnkért, s kapcsolatunk gyümölcsei mind egytől-egyig elrohadnának!
De akkor, ott, abban a pillanatban, fájdalmamban, fenyegetővé válhattam volna, ha hagyom.
De csak a szavakig jutottam el. Írtam, és véletlen találkozásunkkor mondtam: ne vedd komolyan egyetlen szavamat sem! De akkor, te már nem olvastál el mindent, amit tőlem kaptál. Mert bölcs vagy, és rendíthetetlen! Ez az én, szerencsém! Lehet, hogy azt az üzenetet sem olvastad el, amiben az állt, amire gondolni vetemedtem, hogy elmondom annak, ami történt, akit érdekelhet, mert csak arra várt: hibázz!
Mert fittyet hányok mindenre, amit veszíthetsz, s amit én veszíthetek! Amit, ha megteszek, megbocsájthatatlan lett volna.
Talán, tényleg jól éreztem, hogy szeretsz.
Emlékszel, mikor a G. N. kapuja előtt találkoztunk, s te, mint egy édes, feldíszített karácsonyfa a biciklin tekertél a méhesedbe. Annyira ártatlan voltál, és annyira kiszolgáltatott, egy ilyen ragadozó szívnek, mint az enyém! S láttam mennyire csalódott vagy, hogy én befordulok a kapun.
Aztán, jött a következő próba!
Mi történik, ha nem viszonzod a vallomást?
Ha letagadod a nyilván valót!
Megtagadod a vonzódásodat, a tetteinket, hogy szerettünk, hogy szerettük egymást. Épp, mikor senki nem figyelt!
Szerettük egymást, s nem csak egy vágyott ideált, egymás húsa, vére helyett.
Mert te is megijedtél, mint én a legelején.
Ez túl nagy feladat volt neked! Ezért letagadtad a szívedet!
Ez lerombolt engem kissé, de minden erőmmel, újra építettem magam!
Aztán jött az újabb teszt! Hajlandó vagy e kihasználni engem?
Felkínáltam mindenemet.
Nem voltál az, nem voltál hajlandó! Mindig figyeltél az egyensúlyra.
Aztán, jött a távolság tesztje.
Elszakadtunk egymástól hosszú időre.
De szerelmem, mint a búvó patak bujkált csak, és felszínre jött újra és újra, s bő vize, ereje nem látszott apadni?
S mikor, hosszú idő után újra eljöhettél hozzám, leszegted édes, dacos álladat, s szemrehányást tettél.
Miért nem jöttem előbb?
Aztán jött a legnehezebb!
Az erkölcsi ítélkezés!
A kapcsolatunk ledegradálása, szigorú felettes énem szerint, s lehetnek ennek még követői!
Elhessegettem.
„Hess madár!”
Szeretetem, szerelmem tiszta, istentől kapott, a szeretet forrásától, én csak a medre, kútja vagyok, amit elárasztott!
Ezt bizonyítja, hogy újra itt vagyok, s az ihletem, melyet tőled kaptam, visszatért, s töretlen.
6 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Elolvasván mindkét írásod, egy kissé összekavarodtak gondolataim. Az abszurdban van néhány nem abszurd gondolat, ebben meg van néhány belőlük. Szóval, abszurd írásokat nemigen szoktam kommentálni, valahogy értelmetlennek látom, no meg nem szeretem a talányokon törni a fejem. Egy tiszta érthető írás többet ér nekem mint egymillió abszurd. Szóval ha az ember érez valamit, mondja ki azt nyíltan egyenesen. Lehet vannak akik szeretik a talányokat, de én szórakozásból olvasok, nem azért hogy legyen min a fejem törjem. Arra ott vannak a keresztrejtvények. Ez csak egy személyes vélemény, nem kell emiatt változtass stílusodon.
Üdv. szeretettel: István
Nahát, kedves István!
Most megleptél.
De sebaj!
Érdekes, hogy én, ugyanígy vagyok ezzel. A tiszta világos, érthető dolgokkal. Én is azokat szeretem.
Még életemben nem fejtettem kereszt rejtvényt. A viccek java részét sem értem meg azonnal, legtöbbször. De mit kezdjek az élet abszurditásával, ha érzékeltetni akarom.
Sajnálom ha összekavarodtak a gondolataid.
Lehet hogy tényleg nem értettél meg!
Lehet hogy titokban ezt akartam.
Lehet, hogy én sem értem magam.
Ki tudja?
Azért köszönöm, hogy itt jártál és írtál nekem.
Szeretettel: Ildikó
Nem meglepetésnek szántam a hozzászólást kedves Ildikó, nem is kritika, csak egy vélemény. Tulajdonképpen csak elmondtam, hogy mi tetszik nekem. Szeretek keresztrejtvényt fejteni, és romantikus regényeket olvasni, bizonyára azért, mert én nem tudok olyat írni, mindig felül kerekedik bennem cinizmus, és a végén szatíra lesz belőle. Egyébként csak egyetlen kisregényt sikerült összehoznom, de az is inkább egy hosszabb szatírának becézhető.
Remélem, a meglepetéstől nem kezdesz el duzzogni, sajnálatos lenne, ha azok nyomdokára lépnél, akik egyetlen nem hízelgő véleménytől mind mai napig betört fejjel kerülgetnek.
Szerintem a vélemények a fejlődés alapja, egyikre sem kell hallgatni, de nem lehet figyelmen kívül se hagyni őket. Az irányt végül is mindenki maga kell kiválassza, ha nem akar eltévedni, de vigyázni kell mert a sok csillag csalóka, és félrevezethetnek.
Szeretettel: István
Kedves István!
Annyira kedves tőled, hogy újra írtál!
Hogy is tudnék-én ezek után rád megsértődni?
Én is csak mondom amit gondolok.
Nem sértődhetek meg azon, ha bárki más is ezt teszi.
Azt hiszem, inkább azon kellett volna meglepődnöm, ha azt írtad volna, hogy érted.
Na, akkor, sértettél volna meg!
Egyszer valakinek szóvá tettem, hogy nem értem a versét.
Tudod mit mondott, viccesen? Hogy ő sem.
Aztán felhagytam a megértési mizériámmal, s képes voltam élvezettel olvasni a verseket.
Szerintem nem a vélemények a fejlődés alapja, hanem a tanulás és a gyakorlás.
S elsősorban önmagunknak kell megfelelnünk, s nem a véleményeknek.
Bocsáss meg, hogy ellentmondtam!
Szeretettel, Ildikó!
Szia Ildikó! A lélek titkai a szerelem titkai. És fordítva. a szerelem titkai a lélek titkai. És a lélek bonyolult. A szerelem is bonyolult, de te magad vagy magad számára a legbonyolultabb. Megírod nekünk az érzéseidet, gondolataidat, írsz a "tesztekről", s arról, h hogyan tértél vissza. Nem akartam sem megérteni, sem megmagyarázni, nekem így is tetszett. miért? megmondom. Mert TE vagy. S mert élvezetesen jól van megírva. Ez mindennek az alapja, legyen az próza vagy vers! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Azt hiszem, a te szemeid előtt, biztonságban vagyok.
Köszönöm ezt neked!
Nagyon sok szeretettel:
Ildikó