Anya miért könnyezel

Anya miért könnyezel, ha olvasol? Semmi kicsim csak a szívem fáj nagyon. Ismerős érzések durva pofonok, visszaköszöntek ezen az oldalon. Nem is értem igazán, anyám miért nem adta ki útját, miért viselte el részeges urát. Miért rettegett az egész család, mikor sziluettje az ajtóban megjelent. Riadtan futottunk ki merre bírt, nehogy "apuka" otthon érjen.
Mikor az ajtón belépett, szédelgett egyből az alvó gyermekre nézett.
Akkor mindenkinek kelni kellett, és összes dühét, sikertelenségét, a gyermekekre vetítette.
A családvételmisek csak annyit tehettek, hogy amíg a gyerekek kicsik voltak, állami gondozásba helyezték őket.
Pár év múlva hazajöttek, és minden folytatódott tovább.
Nos ez addig működött, míg a gyerekek felcseperedtek, és egy alkalommal össze nem fogtak, és elnáspángolták az apjukat, aki olyan sok keretűséget okozott nekik.
Ő sem volt ismeretlen a faluban a rendőrségen….
Halála csak megkönnyebbülést hozott az egész családnak.
Anya akkor is könnyezett hogy elvesztette párját.
Nem értettem igazán hogy ez miért lehet. Felnőtt fejjel, mikor ilyesmiről olvasok, hát nagyon mélyen bennem levő múlt feltör, és nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Pedig sokszor leírtam, mégsem lett semmivel sem könnyebb. Nem vagyok rá büszke, de számomra megváltás volt a halála. Ma sem tudok rá gondolni szeretettel.. Csak bánatot és könnyeket vésett a lelkembe,
amit úgy tűnik sosem tudok száműzni a lelkem mélyéről.
Akkor megfogadtam, hogy ha nekem ilyen férjem lesz, sosem fogom hagyni hogy bántsa a gyermekeimet. Nem is leszek hajlandó élni vele, ha ez a sors vár rám, akkor inkább egyedül.
Hát ezért vannak a hangtalan könnyek, melyeket ejtek amikor ilyesmit olvasok.

2014-05- 31