Mesélted, nagyon vártad az első szavam.
Szeretted volna, ha először azt mondom: "Papa." Végül a "cipőfűző" lett az első szavam…- Te mégis büszke voltál rám.
Az első emlékeim rólad: csupa derű, vidámság és szeretet- ahogy 2 évesen ültem egy szatyorban és nevetve cipeltél az emeletre; 4 évesen John Lennon élettörténetét ecsetelted és együtt énekeltük a " Love me do "- t a szoba közepén.
7 évesen Balatonalmádin nyaraltunk és elbűvölten hallgattam fiatalságod kalandos történetét. Figyeltelek és azt mondtam: " Szerettem volna ismerni azt a kisfiút, aki voltál." Te pedig azt felelted: " Az a kisfiú szívesen ismert volna téged. "
Múltak az évek, serdülni kezdtem. Kinyílt a világ. Már nem te voltál az egyetlen barátom. Eltávolodtunk. Anyutól is eltávolodtál. Nehéz idők jöttek: hangos veszekedések, vádaskodások. Aztán barátnőd lett és elköltöztél. Azt akartad, hogy veled éljem az új életed, de nekem már megvolt a saját életem. Egy nap ezen veszekedtünk és te egyszer csak elrohantál. Már nem emlékszem, mi volt az utolsó szavad. Bénultan álltam az utca közepén és figyeltem, ahogy távolodsz. Ennek már 7 éve…
Kislányként, amikor féltem a sötétben megbújó láthatatlan szörnyektől, te az ágyam szélére ültél és addig beszéltél hozzám, amíg meg nem nyugodtam.
Akkor könnyű álmot ígértél…most pedig fáj az ébredés.
Apám könnyű álmot ígért…
By Aliz Kiss
18 hozzászólás
Megrázó történet. Rövidsége ellenére úgy érzi az ember, hogy minden benne van. Nincs felesleges sallang. Tetszett, grat.
üdv, banyamacs
Köszönöm a gratulációt, jólesett:)
Nagyon fájó, amiről írsz, s nagyon szépen írtál mégis róla, mert a szeretet nem hagy el sosem és az emlékek sem, minden pillanat belevésődött a lelkedbe, tartsd meg ezt így!:)
Gratulálok nagyon jó írás!:)
Köszönöm az elismerő szavakat:)
Nagyon szép, megható történet.
Kedves Rozália! Én köszönöm a megtiszteltetést, hogy elolvastad az írásomat:)
Hihetetlen, hogy ilyen tömör tartalmat ennyi érzéssel megtöltöttél. Remekmű!!!
Kedves eszesg! Nagyon köszönöm a dícséretet:)
Csak annyit tudok leírni, hogy : remek.
Pár sorban benne van egy egész élet. S ez a pár sor gyönyörűen
festi le apa és kicsi lánya kapcsolatát, majd a felnőtt nő fájdalmát.
A fájdalmat, amit apja elvesztése miatt érez.
Nagyon-nagyon tetszik.
Örülök, hogy olvastalak.
Kedves zsike! Nagyon köszönöm a hozzászólásodat. Igen, valóban azokról a dolgokról szól az írás, melyeket te is említesz. Örülök, mert ez annak a jele, hogy sikerült átadnom azokat az érzéseket, élményeket, amelyek a lelkemben munkálkodtak, miközben írtam.
Kedves Alíz!
Szépen megírt történet, amelyen átsüt, hogy személyesen élted át a kisgyermekkori közös élményeket apukáddal éppúgy, ahogyan később az elvesztését. Sztem ha apukád elolvasná, rádöbbenne, mekkora fájdalmat okozott neked, és újra keresné a társaságodat, amely most, hogy te is felnőtt lettél, még tartalmasabb lehetne. Talán juttasd el hozzá ezt az írásodat…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Boldoggá tesz, hogy sikerült "átadnom" azt a mondanivalót a művemmel, amelyet szerettem volna. Köszönöm a dicsérő szavakat és átgondolom a javaslatodat. Szívből köszönöm.
Én teljes mértékben egyetértek Borostyánnal és minden előttem hozzászólóval. Nagyon tetszett, szépen fogalmazol. Köszönöm ezt az élményt! 🙂
Köszönöm a hozzászólásodat Tethys, örülök, hogy tetszett az írásom:)
Aliz!
Ez egy nagyon szép, és egyben szomorú kis írását lett. Mély érzések vannak benne, pedig olyan kis rövid. Nem próbáltad meg túlrészletezni, pont ez az, ami megfogot benne. Saját ihletés – átélted? -, vagy láttad?
Kedves Timi! Igen, átéltem a történteket. Köszönöm az elismerő hozzászólásodat:)
Kedves Aliz! Érzésekkel teli, rövid történetedet érdeklődéssel olvastam. Nagyon tetszett ahogyan leírtad. Üdv.: Túri Imre
Kedves Imre! Hálás köszönetem elismerő szavaidért:) Üdv.: Aliz