Apropók (negyedik rész)

Így próbálta megtapasztalni, értelmezni és kielemezni az összes emberi érzést amióta a világ a világ. Hiszen bármikor magára ölthette akármelyik ember személyiségét, ehhez minden rendelkezésére állt, és ez a minden egy gyűjtőfogalom volt számára: adat. Most is – alkalmazásain keresztül, ezt a módszert alkalmazta, és számba vette jelenlegi helyzetét: Egy fürdőszoba, csillárral – ami már önmagában is eléggé bizarr. Egy zuhanytálca, amelyben a gyerekkort felidéző cumi található – ez is eléggé hajmeresztő jelenség –, aztán még ott vannak a folyamatosan hulló porszemek, a recsegő járólap, na meg a sarokba szorított pók, belegabalyodva önnön szőtt hálójába, lent, ott a baloldalon, ahol egy kis repedés van a csempén. Különös az egész. És, ha nem lenne ő az, aki, akkor a tükörről meg is feledkeztünk volna. De nem tehetjük, mert a nagyvilágra tett kitekintésében jutunk majd el a rácsodálkozásig.
(Apropó 10: Párbeszéd következik.
Ürdüng: Hogysmint?
Atyauristenit: S m i n k n i n cs r a j t a m.
Ürdüng: Kerülgetjükaforrókását.
Atyauristenit: M e g k é r j ü k e gy m á s á r á t.
Ürdüng: Mostnemérekrá.
Atyauristenit: M e r r e ?
Ürdüng: Akertbenvandolgom.
Atyauristenit: K i m i n t v e t , ú gy a r a t.)
Mr. Zálog nem tudta, hogy mitévő legyen. Ott áll valaki vele szemben, akire akárhogyan is néz – hiába, hogy így képzelte el – mégsem tud vele azonosulni. Istenem – ki más juthatott volna eszébe – miért olyan nehéz a színről színre? Miért nem segít a tudás? Miért a miért? Látni, vagy nem látni? Becsukott szemmel érzékelni mindent, vagy úgy tekinteni a létre, mint árnyék, ami folyton feledésbe merül?
(Apropó 11: Ameddig ezekre a kérdésekre időt fordítunk, álljon itt a bevezetés-bonyoldalom-kibontakozás-tetőpont-befejezés folyamatának egymásból építkező kérdése. Azaz, ez nem is kérdés, mert az események igencsak kezdenek a végsőkig összemosódni a cselekvés-történés-létezés törékeny virágságában.)
Tehát kereste, kutatta a választ – ja, ez még mindig Mr. Zálog tükörelőtti története –, mint egy megszállott, aki az őrület határán önmagával viaskodik. De a válaszok helyett, azoknak helyén újabbnál-újabb kérdésekre lelt. Valóban, minden egyes emberi lénynek meg kell küzdenie démon(j)aival, hogy aztán a benne lakozó istenség tengerén csillagokra halásszon? Mi a véleményed erről Mr. Zálog? – tette fel a kérdést magának. Persze ezt kérdezhette volna akár Mohamed Krisztustól, vagy Gautama Krisnától, vagy Adolf Gandhitól, vagy Kalkuttai Véres Máriától is, sőt egyenesen Évaádámtól, de nem, ő magától kérdezte, mert rájött, egy egyszerű pillanatban RÁCSODÁLKOZOTT, hogy ő maga jelenti a megoldást, nem az Ego, hanem az Én.
(Apropó 12: Minden az ami, nincs értelme kevesebbnek gondolni, vagy belemagyarázni.)