2004. augusztus 16-án, a XI. Királysági Év tizenötödik napján a reggeli Nap első sugarai egy
Boldog, elégedett Birodalmat: Aquillont ragyogták be.
Még a bolygó lelkek nagy számú jelenléte sem árnyékolhatta be az örömöt, hiszen ők nemes cél érdekében, önként és szívesen haltak hősi halált.
Az Aquilloni Év utolsó Országlásán Peregrin, a Vándor begyűjtötte és egy rövid időre pihenőre küldte a Gyűrűket – egész évben minket őriztek, most rajtuk a sor, hogy nyugovóra térhessenek.
Délelőtt még – kissé elkésve ugyan – meghallgathattuk a Lep-rapet Ali Habdei Rushed, Ertano és Don Rodolfo művészi előadásában, majd az Olimpiai Számok nyerteseinek nyakába akasztották a jól megérdemelt Aranyérmet.
Lassacskán, egyesével, érzékeny búcsúvétel után mindenki hosszú útra kélt, hogy egy teljesen más, hétköznapi világba utazzon.
De mindenki vitt magával olyasvalamit, amit nem hozott a Birodalomba: gyönyörű, vidám, izgalmas emlékeket, és szívünkben a reményt, hogy hamarosan újra visszatérhetünk ide, annyi kaland és nevetés helyszínére.
Ha ennek az Évnek vége is bár,
De Aquillon mindenkit visszavár.
Itt hagyjuk Nálad zálogba a szívünk,
Téged, Aquillon, örökké szeretünk!
Mungó