Aranyból

1.
Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek.
2.
Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, hogy kárörvendően és cinikusan. (Szeretnél-e Aranyurnás lenni?) Persze, hasonlít szilvafára is. Ez az oldala mint a fa törzse, az mint érett, érő szilva. Pontosan.
3.
Egyébként lehetne gyémánturna is-sőt, egyértelműen legyen. De azt más írja meg.
4.
Aranyurnásak a hősök, a szentek? A zsenik és bajnokok? Hát… talán. A Cárok, Elnökök, Atyák? Lehet, ők is. A vagyonosok mindenképp, ők megfizetik az aranyat és az urnát is.
Megtiszteltetés az aranyurna, főleg, ha aranyhamvakkal társul. Aranyhamvakkal. Ez mint egy marék csillagpor, villog, meleg, hevít-éget, ha belenyúlsz. Még évezredek múltán is.
5.
Az Aranyurnát itt, gyártják-ha éppen kell-, ebben at öntödében. (Az) arany- és Aranymunkások készítik, aranyvésővel, aranykezükkel. Egy-két-három ütés, fáj, de kibírható. S most, hogy ezt írom, itt halad el, előttünk, az, aki nem aranyurnás, talán nem is lesz az soha. Teste szürke, akár ólom, fura tekintetű rézarccal. Elhalad, megérkezik fakalyibájába és mit csinál ott? Papírt készít, vasgolyót gyúr, követ farag. S mi célból? A papírra ír, rajzol, a vasgolyóval-no nem dobálózik összevissza, csak ledobja vele a csillagokat. A kőből építkezik. Hisz láthatod, nemcsak aranypalota, aranyhíd, aranyautó létezik. Használ bronzot, szilíciumot is. Ezüstöt, aranyat szintén. Ebből ágyat állít elő, abból hegyet-völgyet. Majd holta után teteme kidobatik, sárgödörbe hajíttatik. Papírba vésett képei, vasgolyói, építményei megmaradnak. Lövedék nem fogja, gonosz kalapács sem, víz nem oldja, tűz nem bírja ki. Járuljunk hozzá mi is, adjuk oda neki a hamvainkkal együtt az aranyurnánkat. Mivel azért jöttünk ide eredetileg, hogy mindezt megrendeljük.