Az asszony és a papagáj

A papagáj kirepült az ablakon. Az asszony utána nyúlt, de átbillent a párkányon és kizuhant.
− Pityukaaa! – kiáltotta esés közben.
− Pityuka vagyok… Pityuka vagyok… − darálta a papagáj, és letelepedett egy közeli fára.
Az asszony a magasföldszintről esett az ablak előtti, gyérülő fűre. Föltápászkodott, és sokáig tapogatta nagy, húsos tomporát. A papagáj ezalatt a kinyúló ágon csőrével a szárnya alatt kurkászott, majd ide-oda ugráló, apró gombszemével kíváncsian figyelte a történéseket.
Az asszonyt lassan körbevették a szomszédok meg az arra járó emberek.
− Jaj, Irmuskám, elszakadt az a csodaszép, zöldessárga pongyolája!
− Bolond maga, Fancsikáné? Az ablakon keresztül közlekedik? De hát, ahogy a mondás tartja: hosszú haj, rövid ész.
− Szegény drágám! Csak nem öngyilkos akartál lenni amiatt a szemétláda miatt? Mondtam már neked, minden férfinak kutyatermészete van.
− A Pityukám… − magyarázkodott volna az asszony, de a hangja sírásba fúlt.
Két lakli kamasz a sarkon röhögött a szétnyílt pongyolából kitüremkedő, kövér, hurkás combokon:
− Biztos, jól beivott a nyanya.
Az asszony, ahogy körbenézett, elszégyellte magát, boglyas, szőke haját igazgatva visszasántikált a lakásba.
Pityu csak ült az ágon, nem vette észre senki, az őszi fák zöldessárga levelei közül nem tűnt ki hasonló színű tollazatával. Eleinte élvezte a kalitka-lét utáni nagy szabadságot, ide-oda röpködött, de estére megéhezett, és visszaszállt az ablakba. Az azonban zárva volt. Sötét volt mögötte a szoba, és teljesen kihalt. Pityuka kocogtatta a csőrével az ablaküveget, de hiába.
− Pityuka vagyok… Pityuka vagyok… − mondogatta az egyetlen mondatot, amit tudott.
Odabenn semmi nem mozdult. Az asszony még aznap visszaköltözött a férjéhez, dr. Fancsika István köz- és váltóügyvédhez, akit megcsalás esetének fennforgása miatt hagyott el közel egy éve.
Az őszi éjszakák hidegek, mondhatnám, fagyközeliek. Pityuka kényes papagájszervezete nem tudott megbirkózni velük. Egyik reggel a vice vette észre az élettelen testet az ablak alatt.
− De jó, hogy Fancsikáné asszony nem látja – mondta, és felsöpörte egy lapátra Pityukát.