Az ebéd

A gyermek hazajött az iskolából. Nem kapott ebédet, holott a vírus előtt befizették. Nyáron kaptak egy emailt az üzemeltetőtől. Gábor anyja megbeszélte a kedves nővérrel, vagyis kedves nővel, hogy nem igénylik vissza az összeget, hanem a szeptemberi étkezésbe kalkulálják bele. A nő azt mondta, semmit nem kell csinálni. Gábor anyja elhitte.
A fiú ma mégsem kapott ebédet. Mégis tenni kellett volna valamit. A plakáton, amit nem láttak , sőt a létezéséről sem tudtak meghirdették, hogy augusztusban be kell fizetni az ebédet, amit már befizettek. Logikátlan.
A nyilatkozat kitöltése is elmaradt az említett okok miatt.
Az asszony ledobta a táskáját, telefont ragadott, Gábor a kiadott nyomatékos kérésnek megfelelően kikereste az üzemeltető telefonszámát. Szerencséjükre még a munkaidejüket töltötték az ott dolgozók. Hathatós segítségüknek köszönhetően és Gábor anyja nyolc összetett mondatának hatására, Gábor holnapután már megkapja az ebédjét, abból a befizetett összegből, ami az üzemeltető gondjára volt bízva, csupán jóindulatból 3-4 hónapra.
Gábor anyja hangot adott köszönetének és feltett egy fazék krumplit a bucinudlinak.