Lépcsők százai, fel, fel, fel, majd hol jobbra, hol balra, kanyarogva s egyenesen, kérdezés nélkül menetelve. Aztán feltárul a park a hegy oldalában, és a fura szobrok mögötti padokon, a magányos fa oltalma alatt halk gitárdallamok képzelt ujjai fonódtak a lány válla köré. A kihalt játszótér mellett eltűnt az éjszaka hidege, s a hegy alatt elterülő, nyüzsgő város most némán itta a mélabús akusztikát.
6 hozzászólás
Gondolom sokra becsülték e mélyértelmű alkotást! Hogy oda ne rohanjak! István
A negatív kritikát elfogadom, de gúnyolódásnak szerintem nincs helye ezen a fórumon. Azért tartottam fontosnak megjegyezni, hogy hova készült, hogy a kevés karakterszám és a téma értelmet nyerjen. (És ha ez számít – bár szerintem nem -, nem díjazták, de ettől függetlenül úgy döntöttem, megosztom.)
Szia!
A gúnyolódást magam is gyűlölöm, ezért igyekszem tapintatosan fogalmazni.
Értem, hogy a pályázatra készült, csak az a baj, hogy erre sosem jöttem volna rá, hanem olvasom, hogy arra készült. Kissé kesze-kusza, sok részlet nem világos. Szépen fogalmazol, csak a leírtak nem egyértelműek, bár nyilván nem lehetett könnyű ilyen kicsi terjedelemben ezt megvalósítani.
Kedves Frostler!
Köszönöm véleményed. Nos valóban ezért egészítettem ki az írás keletkezésének indokával és keretével, mert anélkül valóban nem lehet világos. Viszont 100 szó nagyon kevés – erre itt jöttem rá 🙂 Ezért sem próbáltam "nagy" történetet vagy cselekményt kitalálni, inkább ténylegesen egy szösszenetet, egy rövid történetfoszlányt megírni, és nem direktbe beletenni, hogy na ez itt a Gellért-hegy stb. Kipróbáltam valami újat, s ha ez nem lett olyan jó, legalább az is kiderül 🙂
Szia!
Elolvastam a három "100 szóban Budapest" írásodat, és az itt található válasz hozzászólásodat is.
"ezért egészítettem ki az írás keletkezésének indokával és keretével, mert anélkül valóban nem lehet világos" – Gondold meg, hogyha már te magad az írás megszületésének pillanatában magyarázni akarod a művet, akkor már te sem gondolod, hogy jó az alkotás!
"100 szó nagyon kevés" – A 100 szó rengeteg, csak ne hagyd csapongani a gondolataidat, egy valamit akarj mondani! Az írás könnyen magával tud ragadni.
Szerintem az ilyen és hasonló "feladatok" segítenek az írás fejlesztésében. Az ihletre várni, hogy a múzsa majd homlokon csókol – csalóka remény.
Próbáld meg őket újra, és ha kell megint újra, meglásd meglesz az eredménye!
Üdv: István
Írtam valamit, hogy mire is gondolok:
"Kinek mit jelent?
Sohasem jártam fővárosunkban, éppen itt az ideje. Biztos ami biztos, vettem magamnak egy útikönyvet, azt tanulmányozgatom a vonaton.
Duna, Lánchíd, Parlament, Halászbástya, sok-sok csodás dolog. Mátyás-templom, Hősök Tere, Szépművészeti Múzeum, a Budai vár, mennyi látnivaló!
Felnézek a könyvből, a szemben ülő nénike rámmosolyog:
-Budapest gyönyörű! Én ott lakom, az az otthonom."
Látszik az alapgondolat, nem engeded elszaladni az írást, a 100 szónak kb a felénél jársz, és magában, mindenféle kiegészítés nélkül is megállja a helyét. Már csak kicsit csiszolni kell.
Próbálkozz!
Üdv: István