Az elektromos talpmasszírozó gép

Tötymörgő úr fáradtan ért haza a munkából – nem érezte túl jól magát. Egy futószalag mögött dolgozni igen kimerítő dolog. Sajgott a háta, a karja, de leginkább a lábai. Most nagy hirtelen nem vágyott másra, csak némi pihenésre. Leroskadt a foteljába és bekapcsolta a tévét. Épp valami reklámot adtak:

– El sem tudja képzelni, kedves Gábé, hogy milyen csodálatos ez a termék! – hadarta egy öltönyös, nyakkendős úriember. – Ez egy remek lehetőség!
– Ami ritkán adódik az életben.
– Úgy bizony, csak ritkán! Az őskorban talán létezett elektromos talpmasszírozó gép? Nem! El tudom képzelni szegény ősembert, amint hazatért egy fárasztó mamutvadászatból, és nem tudta megpihentetni a fáradt lábait! Mennyivel könnyebb lett volna a dolga, ha rendelkezik egy ilyen zseniális termékkel! De sajnos nem volt neki!
– Csoda, hogy túlélt az emberiség!
– Úgy van, kedves Gábé! Aki ezt a remekművet kipróbálja, az hamar ráébred arra, hogy nélküle bizony már nem tud tovább meglenni! A létezés elveszti az értelmét. Az életemet talán, de a talpmasszírozómat soha nem adom!
– Éljen a talpmasszírozó! – ujjongott a közönség.
– És ne feledjék, hölgyeim és uraim, ez csak most van! Az ókorban volt talán ilyesmi?
– Nem! – kiabálták egy emberként.
– Még csak hasonló sem. A középkorban volt esetleg?
– Nem!
– Sőt még az újkorban sem! Ez csak most van, csak itt, csak önöknek! Több százmillió éves törzsfejlődésnek kellett ahhoz végbemennie, hogy ez a csoda a birtokunkba kerüljön! Én biztosra veszem, kedves Gábé, hogy ha kimennél a világűrbe, talán hosszú fényéveket kellene utaznod, amíg ráakadnál egy olyan bolygóra, ahol már feltaláltak valami hasonló dolgot. Ráadásul ki tudja, milyen lényekre lenne kifejlesztve? Garancia lenne rá?
– Nem!
– Hát kell ez nekünk, kedves Gábé? Menjünk inkább a biztosra! Aki már kipróbálta termékünket, senki se reklamált miatta. Tudod, milyen nagyszerű dolog, amikor megfáradva hazaérkezel, beleöntöd a vizet, bedugod a konnektorba, majd bekapcsolod? A fél városban kimegy az áram, a hajad az égnek áll, a heréid pedig tiki-takit kezdenek játszani! Ezt csak az tudja, akinek volt már ebben része. Ennél több nem kell! Szinte misztikus az élmény!
– Éljen!
– Tárcsázzák az itt látható telefonszámot, és rendeljék meg most! Mindössze kilencezer-kilencszáz forintba kerül. Hát nem nevetséges? Ne feledjék, az eredeti az igazi!

Tötymörgő úr megigézve bámulta a képernyőt. Ez a felhívás neki szólt! Szinte hipnotizálva nyúlt a telefonért és tárcsázni kezdett.

Két nap múlva

Kimerülten érkezett haza a hűvös kora délutánon, de ezúttal széles mosoly ragyogott az arcán, mert várt reá a talpmasszírozó! Végre kipróbálhatta. Talán használni fogja kétszer, háromszor is, mielőtt a „lomtárba” kerülne a többi kacat közé. Most boldog volt! Lesz mivel dicsekednie a testvérének.

Elégedetten bontotta ki a terméket, és máris vizet öntött bele. Belelépett, bedugta a konnektorba, és rögvest be is kapcsolta.

A fél városban kiment az áram, a haja égnek állt, a heréi pedig tiki-takit kezdtek játszani. Az ügynök bizony nem hazudott!

Mikor véget ért az „élmény”, euforikus mosollyal lépett ki a szőnyegre – ekkor érkezett meg a bátyja, Kutymorgó, aki furcsán nézett rá.

– Mi történt veled?

Tötymörgő haja még mindig az égnek állt.

– Belátok egy másik dimenzióba.
– Meghibbantál?
– Ha hiszed, ha nem, igazat beszélek! – felelte döbbenten. – Most is látok valakit. Talán szólni is tudok hozzá, bár ebben nem vagyok annyira biztos.
– Próbáld azért meg, hátha sikerül! – lelkesült fel hirtelen a testvére, aki nagyon szerette a misztikus dolgokat.
– Legyen! – bólintott vidáman, és igen erősen koncentrálni kezdett. – De rusnya képed van – nézett ki végül a monitor mögül.
– Hogy beszélsz az Olvasóval?! – kiáltotta Kutymorgó felháborodva.

Benyomott egyet neki és kihajította az ablakon. Sajnos a hetediken laktak.

Tötymörgő úr rázuhant egy kocsira és belapította a tetejét. Megszólalt a riasztó, de már teljesen mindegy volt – hősünk hamar kilehelte a lelkét. (Így már nem lesz módja használni többé az elektromos talpmasszírozót, megnyugtató viszont, hogy már kipróbálta, ezért nem hiába született meg.)

Ezt az esetet egyébként Z úr (kérte, hogy a nevét ne közöljük) sajnálta a legjobban, mert neki tört össze a kocsija.

– Elnézést kérek a Kedves Olvasótól – hebegte közben Tötymörgő sápatag arccal. – Az öcsém néha piszkosul udvariatlan tud lenni! Álmomban se hittem volna, hogy Önnek is beszól. Nem mindenki lehet matyó hímzés, ezt meg kellett volna értenie! Szóval bocs az udvariatlanságért! De elégtételt vettem rajta, aranyos, kedves, drága, zseniálisan intelligens Olvasóm!
(Nagyot nyalt, az biztos.)
Némi zavart kéztördelés után kíváncsian lesett ki az ablakon.

Odalenn emberek gyülekeztek egy összetört kocsi és egy igen ronda halott körül.

– Nagy ég, mit tettem! – csóválta a fejét bánatosan. – Most mehetek a börtönbe.

Teljesen kétségbe volt esve.

– De legalább megvédtem az Olvasót! – derült fel az arca végül.

Elégedetten bólogatni kezdett.

– Tutira megkedvelt mindenki, mert intelligens módon óvom az embereket a rosszindulatú alakoktól – ez kell a dolgozónak! Most jöttem rá, hogy én egy nagyon szimpatikus hős vagyok!

Állítását pedig senki se kérdőjelezte meg.

Így ért véget ez a történet.