Az élet iskolája

Prológus:
A meggyötört arcú férfi a hídra lépett. Elsétált az első pillérig, majd a korlátnak dőlt.

Hogyan fajultak a dolgok idáig? Mi történt, hogy ennyire lecsúsztam? Hol rontottam el? Mit csináltam rosszul?
Az életem jól indult. Ugyanakkora eséllyel érkeztem a földre, mint bárki más. Ezt mindig is így gondoltam, és most sincs másképp. De valami más volt…
Az iskolában megtanultam írni, olvasni, számolni. Megtanultam barátokat szerezni. Megtanultam rajzolni. Aztán megtanultam zenélni. A középiskolában megtanítottak mindenre, amit a világról tudni kell. A katonaságon megtanítottak a fegyelemre. A munkahelyemen megtanítottak tűrni. A családom megtanított a felelősségre. A feleség megtanította, mi a szerelem. A lányom megtanította, mi a szeretet.
Egész életemben csak tanultam. Egy dologra azonban senki sem tanított meg. Az ÉLETRE…

Epilógus:
A horgászok ma reggel egy férfi tetemét halászták ki a folyóból. A tetemet még nem sikerült azonosítani.