Az ellopott rózsaillat

Valahol messze, messze, Nekeresdországban, élt egy király. A felesége kisbabát várt. Ő az ideje nagy részét a rózsakertjükben töltötte. Sétálgatott, csodálta a szépséges virágokat. Amikor megszületett a kislányuk, a Rózsaszirom nevet kapta. A királyné nem sokkal a lánya születése után meghalt. Telt, múlt az idő, Rózsaszirom gyönyörű nagylánnyá serdült. Hosszú szőke haját, hamvas bőrét, smaragdzöld szemét anyjától örökölte. Ő is szívesen időzött a kertben, akár annak idején az édesanyja. Énekelt, vagy beszélt hozzájuk. Mindennap friss csokrot tett anyja sírjára. A szél messzire vitte a rózsák illatát. Sokan jártak arra, szívesen hallgatták Rózsaszirom énekét:

„Rózsa, rózsa, rózsaszirom,
illatod édes, én csak tudom.
Anyám is csodálta szépségteket,
én is szeretlek benneteket.”

Egy reggel, amikor kiment a rózsaligetbe, nem érezte a virágok illatát.
– Jaj, mi történt veletek? – kétségbeesetten rohant be az apjához, aki azonnal szalasztott a városban élő tudósokért.
Jöttek híres orvosok, szaktekintélyek, de csak a fejüket ingatták. A király kihirdette, hogy aki megtalálja a gyógyírt, és a rózsák újra a régiek lesznek, annak adja fele királyságát és a lánya kezét. Jöttek királyfiak, hercegek, bárók, grófok, de még más országbeliek is, de bizony, senkinek nem sikerült megfejtenie a rejtélyt. A király újra futárokat küldött mindenfelé, hogy bárki próbálkozhat, nem baj, ha nem nemes, csak jöjjön, hátha sikerül megtalálnia a baj okát. Meghallotta ezt Jancsi, a kertész. Rózsatermesztéssel foglalkozott. Ismerte a szakmája minden csínját-bínját. Gondolta, szerencsét próbál. Illendően felöltözött, és a király elé állt. Rózsaszirom is épp ott volt. A lánynak nagyon megtetszett a legény. Arra gondolt, bárcsak neki sikerülne megfejteni azt, hogy miért nem illatoznak a virágai!
– Felséges királyom, segíteni szeretnék! Azt kérném, hogy hadd töltsek egy éjszakát a virágok között!
A király beleegyezett. Jancsi sétálgatott, nézelődött, amikor elfáradt, lefeküdt aludni. Álmában megjelent a Rózsák tündére.
– No, Jancsi! Tudom, szereted a rózsákat, és tiszta szándék vezet, nem csak a királyságra fáj a fogad, mint a többieknek. Van egy vén bibircsókos boszorkány, Rezserózsa, aki él- hal ezekért a növényekért. Ő lopta el az illatukat. Pacsulit akar készíteni magának belőle. A Boszorkányvölgyben él. Itt egy illatozó szál, amit sikerült előle megmentenem. Segítségével odatalálsz. Mindig arra fordul a fejecskéje, amerre menned kell. De vigyázz! El ne veszítsd, mert akkor sohasem találod meg Rezserózsát!
Felébredt Jancsi, elköszönt a királytól és Rózsasziromtól. A lány búcsúzóul adott neki egy rózsamintás selyemkendőt.
Ment mendegélt. A rózsa mindig mutatta a megfelelő irányt. Három nap múlva egy nagy hegyekkel ölelt völgybe ért. A kis virág lehajtotta a fejecskéjét, jelezve, hogy megérkeztek. Ezt Jancsi is sejtette, mert olyan erős rózsaillat volt, hogy szinte beleszédült. Körbenézett, észrevett egy kalyibát. Óvatosan odament és bekukucskált az ablakon. Meglátta Rezserózsát, aki egy óriás üst fölé hajolt. Kevert-kavart valamit és közben ezt motyogta:

-Enyém minden rózsaillat,
A sok banya majd csak vizslat.
Főztöm édes, parfümös,
finom a szaga, nem büdös.
Kityvesz- kotyvasz, keverce,
Mindjárt kész a spriccecske.

Közben rózsaszirmokat szórt a főzetbe, majd egy üvegből valamit belepermetezett. Az pedig nem volt más, mint az összelopkodott rózsák illata. Jancsi, hogy el ne szédüljön, az orrát, azzal a kendőcskével takarta el, amit Rózsasziromtól kapott. Beóvakodott, majd hátulról átfogta Rezserózsát.
– No, megvagy, te vén tolvaj! Azonnal ereszd ki az elcsent illatokat!
Jancsi kikapta az üvegcsét a kezéből, és földhöz vágta. Az apró darabokra hullott. A banya csak visított- sipított. Beszaladt egy kamrába, Jancsi meg utána. Ott volt az összes elrabolt rózsaillat egy hatalmas üveghordóban. Rezserózsa átölelte. Jancsi azonban félrelökte, és egy jókora fakanállal, amit ott talált, rásújtott a hordóra. Az üveghordó ripityára tört. Olyan bódító szag terjengett a házban, hogy a boszorka elalélt tőle. Jancsit védte a kendőcske. Gyorsan kirohant a házból és futott- futott, hogy minél messzebbre kerüljön a viskótól.
A rózsák illata kígyózva szállt, szállt vissza a kertekbe, ligetekbe. Megérezte Rózsaszirom is, aki épp az édesanyja sírjánál állt. Boldogan szaladt haza az apjához.
– Sikerült neki!- kiáltotta, és mosolyogva átölelték egymást.
Hamarosan megérkezett Jancsi is. A fiatalok egymás nyakába borultak, megtartották a lakodalmat. A menyasszonyi ruha rózsa gyönggyel volt kivarrva. A tortát, az asztalt rózsaszirmok díszítették. Mindenki finom rózsalikőrt kortyolgatott, majd az ifjú pár eljárta a rózsakeringőt. Nekem a sziruppal leöntött rózsaszirom ízlett a legjobban, hisz én is ott vendégeskedtem.
A násznépnek pedig olyan rózsás kedve kerekedett, hogy három napig haza se mentek.
Hogy mi lett Rezserózsával? Mikor magához tért, kitámolygott a kunyhójából. Bár nem lett rózsavize, de a ruhája átitatódott a kiborult rózsás katyvasszal, így nagyon elégedett volt. Köztudott, hogy a boszorkányok nem szeretnek fürdeni, így ez a szag talán örökre rajtamarad….