Az egyik orosz ortodox karácsonyi istentiszteleten hangzott el: ,,akinek a lelkében Isten nincsen, az ez ember lélektelen, üres a lelkében. Bár lehet gazdag, mégis szegény lélekben." Ez jutott az eszünkbe, amikor a napokban egy barátunk kért tőlünk segítséget tudva, hogy bár kutyánk nincsen, de szeretjük a kutyusokat, hogy ebben a télies tavaszban egy elkóborolt kutyus a lakótelepükön kétségbeesetten bolyong ,,kutyushölgyekre" vágyva. Azonban eltévedt és nem talál haza. Mivel már közel volt az este, így a kutyust befogadtuk. Nagyon kedves, szófogadó volt. Vidáman fogyasztotta el nálunk többször is az eledelét, vizet is bőven ivott. A pár napos bolyongása során alaposan megéhezett, megszomjazott és éjjel a lakásajtónk előtt a fedett teraszunkon, puha fekhelyen aludva őrzött minket meghálálva az ellátását. Mivel a nyakörvén címet, telefonszámot nem találtunk, ezért másnap délután elvittük Őt az állatorvoshoz, aki a kutyusban lévő csip adatai alapján értesítette a gazdit. Ő eljöve hozzánk hazavitte az állatot. Mondta, hogy Ők több napra elutaztak és ekkor szabadulhatott el az eb.
Megköszönte a kutyus átmeneti ellátását. A kutyus szinte tétován, mint aki nem tudja, mit tegyen, követte Őt ránk többször is vissza-visszanézve. Csak a mi szívünkben maradt némi űr annak ellenére, hogy boldogok is voltunk, mert segíthettünk. A kutyus a szívünkbe ,,belopta" magát.
Az eltévedt szerelmes kutyus
By Pecás