Az erdei és a mezei pacsirta

Az erdei pacsirta a bokrosabb erdőben magokat, rovarokat keresgélt, amit jóízűen elfogyasztott, majd felszállt egy ágra és gyönyörűen trillázni kezdett. Meghallotta ezt a mezei pacsirta. Odarepült hozzá és azt mondta: -De szépen dalolsz! – köszönöm! – felelte amaz. Na megyek keresek magamnak hernyót és gilisztát, mert nagyon éhes vagyok! – Talált is jócskán. Jóízűen elfogyasztotta, majd az erdei pacsirta mellett ő is zengő hangon dalolni kezdett. – Ne énekelj, mert láttam a közelben egy kígyász sólymot és ha meghallja a hangod elragad a karmával! – mondta az erdei pacsirta, mikor meghallotta a csodaszép trillát. – Ekkor ért oda a szarka, aki félvállról vetette oda: – A sólyom most lakott jól egy siklóval, már biztosan nem éhes! – énekelj csak nyugodtan! – mondta nevetve, majd elrepült.

Nem szép dolog irígykedni, ne légy rosszindulatú!