Az erdők

A tiltott erdő. Melyet napkeltekor és napnyugtakor, délben és éjfélkor is láthatok az ablakomból.
Csak nézem, hogyan ringatózik a lombja a szél karjaiban, hogyan rügyezik, borul zöldbe, sárgul el és kopaszodik. Csak nézem. Ha kitárom az ablakomat, hallom a madarak élénk csivitelését, néhányat látok elrepülni. Szikrázó napsütés. És nem növeszthetek szárnyakat, hogy gyorsan, ahogy a lelkem akarná, odafuthassak mindezt közelről látni! Nem repülhetek szabadon. Szabadság! Micsoda álom! Álmomban elsétálok az erdőbe, s látom minden bogarát, bokrát, sünjét, madarát, fűszálát közelről, hallgatom a madarak dalát a szabadságtól mámorosan.
De felébredek. Sajnos újra a szobámban vagyok. Felkelek, kinézek az ablakon. Az erdő változatlan, alig van szellő. Tikkasztó nyár…odapillantok a naptárra, augusztus harmadika, péntek. Felöltözök, megyek a dolgomra. Reggeli, mosogatás, egy kis takarítás, és már újra fent vagyok a szobámban, fogok egy kispárnát, felülök az asztalomra s nézem az erdőt…rengeteg akácfa, megannyi kis bokor, apró növény. Nagyon hasonló a „mi” világunkhoz, az emberekéhez. Csak a miénk sokkal rosszabb. Tele van tiltásokkal, szabályokkal, gonoszsággal, kegyetlenséggel, hálátlansággal. Az erdőben minden növény és állat békében él egymás mellett, ellenben az emberekkel, akik bántják társaikat, rosszkedvűek. Az erdő az ártatlanság, a szabadság szigete ebben a zord világban.
Hasonlít az erdő a sok együtt élő élőlényen kívül abban is a „mi” világunkhoz, hogy csak a szélét látni, beljebb nem. Belül titok lappang. Titkok takarják a mi életünket is. Titkok, melyeket nem tudhatunk meg. Titkok a létezésről, az elmúlásról, a világról. Álmomban eljutok az emberek erdejébe, és látom minden részét, minden titkát. De csak álmomban. Itt, most, mikor tudatomnál vagyok, egyszerűen nem megy. Nem. Nem értem miért nem mehetek el egyedül az erdő(k)be, nem értem az embereket, mit miért tesznek, miért rohannak. Miért nem tudnak megállni egy kicsit, és pihenni? Aztán nyugodtan folytatni – a számomra érthetetlen okból végzett – dolgokat.
Az emberek erdeje olyan „mű”. Emberek alkották, bonyolulttá tették, szabályokkal korlátozták és felgyorsították. És ki tudja miért, különbséget tettek ember és ember között. Létrehozták a pénzt, mely roppant trükkös holmi. Amint kézhez kapjuk, rögtön kiszáll a zsebünkből. S néhány ember feljebbvalónak tartja magát a sok pénze miatt…Ezt sem értem.
Jó dolog is van a „mi” világunkban, például a család és a barátok. Sok örömet tud szerezni egy szerető család és egy igazi barát. S minden jón és rosszon túl, van egy furcsa dolog az emberek erdejében. Hogy mennyi-mennyi különböző ember van…és mennyi már-más lélek…
Megcsörren a telefonom. Felveszem. Idegesen kérdez…-ember ő is-. Mennem kell. Majd máskor…egyszer folytatom a gondolkodást, hátha megértem az erdőket. Mind a kettőt.
[IG_KITOLT][IG_KITOLT]