Szeretem a csöndes esőket, ahogyan terhes gondolatokat könnyűre mos az ég a hajszálaimon; ilyenkor csaknem úgy érzem, mintha szeretne még valaki engem is.
Szeretem a galléromat felhajtani, ahogyan az államat érinti, a bent illatával emlékeztetve az odakintben arra, hogy honnan jöttem.
Szeretem a bezavart zsongás után kintmaradt csend szolid erkölcsét; mintha megkomolyodna kedvemért a mindig nyughatatlan álcát viselő űzött gazdátlanság.
Szeretem, amikor ilyen gazdátlanok a lépteim; mintha ezegyszerekkor pontosan tudnák, hogyan kell követniük egymást; mehetek csak utánuk, mintha volna kiben bíznom.
Szeretem a pocsolyák igazmondását, ahogyan selymes lelkük beleremeg tisztaságuk erejébe; tükrükben éppolyan mocskosnak láthatom magam, amilyennek érzem. Amilyennek érzem magamat egy szivárványív alatt állva is.
Szeretem az ég ajándékait; a drága kis cseppek aláhullanak onnan fentről, s cserébe ázott lelkemet emelik a maguk fodros mezejébe.
Szeretem a csöndes esőket.
18 hozzászólás
Kedves Laca!
A cím különösen megfogott!
"Az erkölcs labirintusában "
Rengeteg dolog feltételezhetö alatta.
Természetesen ami az erkölcsöt illeti!
Gondolataid a megtisztulás,a hovatartozás,a csend,
a rátalálás,a bizalom kutatás,önismeret és és
utáni óhajt tükrözik,csoda szépen becsomagolva
egy szóban:Szeretem
Kedves Sailor!
Tetszett, amit a címről írtál, hasonlóképpen látom én is, ezért is kapott a monológ egy alcímet is: Mocsok. Ami ugyan szemben áll a "szeretem" szóval, ami pozitív és szándékoltan számosszor fordul elő a szövegben, de épp ez a lényeg: a belső ellentétek, a nyugalmi állapotban is egymásnak feszülő ellentétes erők; elvégre a lélek nem anyag, nem kötik a fizika általunk ismert törvényei.
Nagyon köszönöm, hogy ide is benéztél, és szívből köszönöm kedves szavaidat.
Laca 🙂
folyt
Különösen tetszett ez a rész:
"Szeretem a pocsolyák igazmondását, ahogyan selymes lelkük beleremeg tisztaságuk erejébe; "
Remek gondolatok!
Elismeréssel gratulálok!
Üdv:sailor
Szép estét!
Kedves Laca!
Nehezemre esik mostanában olvasni, átélni az elém kerülő szövegeket, de ez valami olyan, hogy nem tudott nem beszippantani. Áthatja a csend, az a fajta, amikor az ember belső világának visszatükröződését látja mindenben maga körül. A pillanatok, képek, amiket megjelenítesz, nem tudom megmagyarázni miért, de tökéletesen illenek ehhez a merengéshez. Nagyszerűen megírt mű. Gratulálok! Nálad mindig csak olyat találok, ami felpezsdít.
Majd jövök még hozzád, örülök, hogy van új olvasmány!
Szeretettel,
Anna
Kedves Anna!
Örömömre szolgál, hogy meglátogattál, köszönöm figyelmedet, különös tekintettel arra, hogy, mint mondod, nehezedre esik mostanában az olvasás. Azt hiszem, sokan élnek meg most zűrzavarosabb időket; az élet rohan, lépést kellene tartani, de a körülmények nincsenek tekintettel ránk. Magam a nyáron maradtam el, és nehéz behozni a lemaradást.
Örülök, hogy felpezsdített a mű. Megírásakor fontos szempontnak tartottam a pozitív szemléletet, s azt, hogy emlékeztessen, milyen fontos a szemlélet, az ellenkező körülmények között. Válságos napokban született, egy nehéz döntés küszöbén, és csak úgy magamnak írtam. De később úgy döntöttem, felteszem. Örülök, hogy tetszett. Szeretettel várlak máskor is.
Laca 🙂🌹
Kedves Laca! Szeretem, ahogy írsz, szeretem ezt a rövid kis írásodat is! De mi köze az erkölcs labirintusának a mocsokhoz, és mindkettőnek a "szeretem"-hez?
Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Érteni vélem a kérdést. (Nem biztos, hogy értem, csak vélem. 😊 ) Én a belső mocsokra gondoltam. Ha az ember mocskosnak érzi magát (mindegy, hogy az-e, az számít, ő hogyan érez), akkor fölerősödhet benne a vágy, a szeretet a tisztaság iránt. Ez egy olyan pillanat volt, amikor nagy nyomás nehezedett rám, és rossz érzések kerülgettek. Múltbéli elhibázott döntések emléke kísértett, amelyek közrejátszottak az akkori jelen állapotához; a következmények hosszan elkísértek, mintha valami rám ragadt mocskot egyszerűen nem tudnék lemosni. A döntéseket is tevékenyen befolyásolják a régmúlt eseményei, leginkább ez ihlette a gondolatokat, és a tisztaság utáni vágy, a tisztaság iránti szeretet.
Örömmel láttalak, s különösen örülök, hogy elgondolkodtál a sorok tartalma fölött.
Laca 🙂
Értem, Laca! De bevallom, kellett hozzá ez a megjegyzés! Köszönöm. Én
Üdvözletem, Bödön!
Az eredeti cím más lett volna, de az sem mondott volna többet, az sem világította, támasztotta volna meg jobban a tartalmat. Csak idő múltával alakult úgy, hogy ez a vers vagy prózavers majd egy sorozat egy darabja lesz. A sorozat (vagy ciklus) címe az, hogy "Az erkölcs labirintusában", és minden darab kap majd egy alcímet, ez pl. a "Mocsok" címet kapta. Együtt a darabok érthetőbbé teszik majd társaik címeit, tartalmát. (Ha bekerülnek egyszer egy kötetbe. 🙂 )
Örülök, hogy kérdeztél és hogy elmondhattam. Megtisztelő figyelmedet őszintén köszönöm.
Laca 🙂
Jó, látom a pocsolyákról szóló bekezdést, de akkor is!
Szia Laca!
Szeretem a tűnődő írásaidat, mert mindig nagy belső utazáshoz vezetnek engem is.
Egyszerű gondolatok ezek, mégis van bennük valami felemelő. Megmutatják, hogy a mocsokban is létezik tisztaság, és ez az állapot elérhető.
Az eső – mint szimbólum – tökéletes ennek kifejezésére, én is gyakran fordulok a varázslatos "vízcseppekhez", mert már a rájuk gondolás is hatásos. Nem véletlenül fontos a víz mindenféle formája, megjelenése az élet fenntartásához. Ereje van.
Nagy örömmel olvastalak most is.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Magam is megrögzött belső utazó vagyok, s ahogy idősödöm, egyre gyakrabban ragadnak el ilyen utazásokra a lelki reflexeim. Örülök, hogy felemelőnek érzed ezt a gondolatsort; morfondíroztam rajta, próza legyen-e vagy vers. Ezúttal inkább a próza mellett döntöttem, épp az egyszerűsége miatt, amire utaltál is. Az anyagi világ rengeteg szimbolikus elemet kínál, csa rajtunk áll, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Nálam ez is ösztönös, már ebben is megrögzött vagyok. 😊
Köszönöm, hogy itt voltál, örömmel láttalak.
Laca 🙂🌹
Szia Laca!
Szerintem jó, hogy próza mellett döntöttél, mert valóban egyszerűsége fokozza tisztaságát, átütő erejét, nincsenek megtörve a gondolatok, belső monológként érvényesül, így hatásosabb. Az olvasó könnyebben tud azonosulni a tartalommal, magáénak érzi.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Köszönöm észrevételed, egyre inkább úgy érzem én is, hogy ez volt a jobb döntés. Nagyon jó, hogy az ember közzé teheti itt az írásait, mások pedig véleményezik; sokat segít a fejlődésben. (Remélem, nálam is működik. 😁 )
Laca 🙂🌹
Kedves Laca!
Lélekemelő gondolatok. Ott érzem bennük a fájdalmat, a lelki terheket, amit cipelünk időnként, míg tisztára nem mossa az áldott eső… Magam is szeretem a csöndes esőket.
Szép volt!
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy jöttél, voltál és szóltál. Nagy örömmel láttalak. Hátrahagyott szóajándékaidat szívből köszönöm.
Laca 🙂🌹
…Szeretem írásaidat, ahogyan átjárja lelkem, s gondolataim viszik tovább. Minden cseppje szétárad a szívben, s jobbá tesz egy világot bennem – s talán engem is.
Köszönöm, kedves Laca!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Szavaid szívem mélyéig hatoltak. (Pedig oda nem könnyű eljutni. 🙂 )
Nagyon köszönöm ezt a szép visszajelzést; alkotó ennél többet nem kívánhat.
Laca 🙂🌹