Az érv

Gizi néni 83 éves. Gyűjti a nylon zacskókat és a kiürült margarinos dobozokat.
A zacskókat gondosan összehajtogatva, egymásra helyezve tárolja.
Kérdésemre, hogy miért őrzi ezt a rengeteg nylon zacskót, válasza a lehető legmegtámadhatatlanabb: – Majd, jó lesz valamire….
A dobozokban a legkülönfélébb dolgok tárolódnak, úgymint: gombok, biztosítótűk, lejárt lottószelvények, postai vények, blokkok, zsinegmaradványok, kupakok stb.
Az, hogy melyikben mi van, csak Ő tudja, mivel felcímkézve nincs, egyik sem.

Nemrég meglátogattam, és amikor ajtót nyitott, mindjárt éreztem, hogy valami különleges dolog történhetett vele.
Gizi nénin „égés nyomok” voltak, legalábbis nekem annak tűntek. A fején, az arcán, a nyakán, a karján és minden lehető, látható helyen.
Láttam, hogy egy kis zsírral be vannak kenegetve a kisebb-nagyobb sebek.
(Onnan gondoltam, hogy zsírral, mivel Gizi néni, mindenre, amire valamilyen kenőcs kellett, zsírt kent.)
Kérdezem, mi történt?
– Megvert az Isten lányom. – szögezi le.
– Bővebben Gizi néni. – kérlelem, kételkedvén abban, hogy az Isten, 83 éves néniket verne.
Elmondom gyerekem, elmondom….és elmondja…

Vett egy nagyobbacska főzőmargarint. (Eddig minden OK.)
Majd, keresett neki dobozt, hogy ne gubbasszon a margarinka abban a csúnyácska aluizében. Mivel, csak és kizárólag kerek dobozai voltak a nagyobb fajtából, gondolta „megkerekíti” a kencét, hogy beleférjen.

Feltette egy lábosban a margarint a gáztűzhelyre, nagyra vette a lángot, majd lefedte, hogy minél előbb tuszkolható legyen.
– Gondoltam, megvárom. – indokolta meg azt, hogy miért őrizte a műveletet a végkifejletig.
– Oszt, képzeld mi történt? – vetítette előre, amit már amúgy is tudtam. A födő akkorát pukkant, hogy csak! Mintha lűtek volna…..mint 56-ban. – tette hozzá, a jobb érthetőség kedvéért.

És…már láttam is a „film” következő jeleneteit…..
A fedő elszállt a konyha sarkába, a felforrósodott margarin meg, mint a legrosszabb burleszkekben, szerteszét csapódott, de legfőképp a plafonra.
A kisebb-nagyobb, forró darabkák egy-két másodpercig megpihentek, majd nagyságuktól függően elkezdtek záporozni az alattuk álló Gizi nénire.
– Az Isten nyila! – állapította meg, Gizi néni.
– Legközelebb ne tessék fedőt tenni rá, mert lehet, hogy az Isten nem szereti, ha lefedik az olvasztásra szánt margarint. – próbálom valahogy elérni, hogy ez, ne következhessen be még egyszer.
– Igazad lehet lányom. Nagyon nem szereti.