Az idegen 1.

Ismerősnek tűnt minden. Az udvar, a folyosó a lakrészben a berendezés. Járt itt valaha?
Borzongás futott végig a testén. Az is mintha az emlékeiben élne, nem vásárolta meg a lakrészt, s bár erőltette gondolatait, minél mélyebbre akart jutni, megállt a kép.
Most itt áll, és azon tűnődik miért kanyarodott ismét erre az útja?
Szépnek nem mondható a környezet, mégis késztetést érzett, ha akkoriban nem, most mégis valami azt sugallta ezt kell választani. A falak talán mesélni fognak, tisztulhat a kép. Körbe járta, s szinte
minden alku nélkül megegyezett a tulajdonossal.
Kicsit távol a város zajától, otthonosan berendezve, már -már érezte is melegét új otthonának. Egyszerű kis lakás, számára ideális. Konyha, fürdő, egy tágasabb szoba.
Tavaszra tervezte a költözést, nyárra üdévé varázsolja. Hetente kijárt, méregetett, mi hová fog kerülni, hova fér majd el? Az érzés sosem maradt el. Mintha már járt volna itt. Hessegette gondolatait, mindig az motoszkált a fejében, talán előző életében. Ez badarság! Bár sokszor, sokat
olvasott efféle könyveket, sosem hitt bennük, mégis most tartott attól a kisördög belé bújt.
Dolga végeztével az autójához sietett, indítani akarta, de az csütörtököt mondott. Körbe nézett,
hátha valakit meglát az utcán, de egy teremtett lelket sem látott. Újra indítani próbált, semmi jel nem mutatott arra, innen akár egy centimétert is előrébb halad. Kiszállt, felnyitotta a motorháztetőt,
hátha észlel valamit, ami engedi következtetni a bajra. Ahogy ott tűnődött, megszólalt valaki a háta mögött.-Segíthetek valamiben?

Egy pillanatra megdermedt. A hang! Ez a hang ismerős! Ezt már hallotta valahol.
Hirtelen megfordult, és rebegni kezdte.-Az autómmal történt valami, nem indul el. Közben az arcot fürkészte, hátha ismerősnek tűnik. De semmit nem látott ami emlékeztetné egy ismerősére. A hang
lehet hasonló tónus.-futott át a gondolatain.
-Nem vagyok szerelő, de valamelyest értek az autókhoz.-beszélt a férfi.
-Köszönöm, nekem már az is nagy megkönnyebbülés, hogy itt van.- Egy szerelőt biztosan tudunk keríteni.-mosolygott a nőre.
-Indítsa el az autót legalábbis próbáljon meg indítózni. Beült, de a köhögő hangon kívül semmit nem csinált tovább. Kiszállt, odalépve a férfi mellé aki épp az akkumulátornál babrált valamit.
A tekintete a kezére esett, majd félrefordulva a saját kezét nézte. A kis ujjat, és a gyűrűs ujjat vékony hártya kapcsolta össze. Így született. Szinte észrevétlen, akkor látszódik, amikor az ujjak kitárulnak.
Sokan mondták akik látták, te Földönkívüli vagy. Mindig nevetésbe fulladt a dolog. Csak azért nem operáltatta le, mert érdekesség, nem fájt sosem, esztétikai hiba. A rácsodálkozás, pedig élvezetes volt mindig.
A férfi jobb kezén, ugyanúgy ott volt a hártya a kis ujj és gyűrűs ujj között. Jóságos ég! A hely, a hang, az ujjak közötti hasonlóság…!
-Kérem! szólt felé a férfi. Iiigen hallom, figyelek. Már -már ki akarta bökni, hagyja a fenébe az autót, a két kéz érdekesebb, hihetetlenebb, de nem tette. Inkább azt kérdezte. Itt lakik a közelben, vagy az égből pottyant az imént? Mivel amikor az előbb széjjelnéztem nem láttam senkit. Itt lakom a szemközti házban. Éppen ma két hónapja. Értem, értem -motyogta alig hallhatóan a nő.
-Megtaláltam a hibát! Ki kell cserélni az akkumulátort hasznavehetetlenné vált. Ha megengedi telefonálok, hozatok egyet és beszerelem. Hamarosan elkészült az autó, majd kezet nyújtottak egymásnak. Összeért a két kéz. Azt nem tudni a férfi mit érzett, valamit biztosan, mert az arcán a szemeiben felfedezni vélt egy szokatlanul furcsa, megmagyarázhatatlan dolgot. A kezek mint a mágnes tapadtak össze. Mintha a pórusait lezárta volna valami. Szinte vákumszerű érzés kerítette hatalmába. A forróságról nem is beszélve. Hirtelen mozdulattal kihúzta kezét a férfiéból, aki mosolyogva kérdezte. -Talán megégettem? Nem, nem Uram, késésben vagyok már így is.- leplezte zavarát. Úgy látom ez a nap már ilyen furcsaságokkal lesz teli.-gondolta Köszönöm a segítségét!
S már ült is az autóba, az ablakot leengedte, gázt adott. Még a kezét intésre emelte egy köszönés erejéig. A férfi is intett, széles mosollyal felé kiabált.
-Ne higgye, hogy egy köszönömmel megúszta! Még találkozni fogunk!
Minden jót!- kiáltott a nő, és most örült, hogy egyre jobban távolodik a helytől. Kiderítek mindent, ez célom, elhatározásom. Itt nincsenek véletlenek! Majd a rádiót bekapcsolva, egyelőre szabadulni akart a felkavaró élményektől. Csak száguldani, most csak száguldani a napsütésben. A gombon egy nagyot csavart, hangosan szinte bömbölve szólt egy dallam ami nyugtatóan hatott rá.