Az idegen 3.

A napsugár kandikált be az ablakon, erre ébredt fel. Hunyorgott felé, s jóleső nyújtózkodások közepette lassan tudatosult benne, kellemesen telt el az első éjszaka. Lassan kikászálódott az ágyból, belebújt a köntösébe és a konyhába érve feltette a kávét, majd a hűtőbe nyúlt a narancslé után. Elkortyolgatta még a kávé előtt. Hallotta nem egészséges azonnal a fekete lével megtölteni az üres gyomrot reggel. Gondolta lehet benne valami, így már pár éve az ébredése narancsos. A kávéfőző közben sípolva jelezte az illat kíséretében forrón készen áll arra felszolgálják. -Ez az igazi
ébredés gondolta, ráadásul mivel hétvége van élvezetes pillanatokat élhet át, ücsöröghet mellette. Átgondolta a napját. Rendbe teszi a szekrényeket, a terítőket, nippeket kipakolja. Jut ameddig jut, elhatározta kényelmesen végzi a dolgát. Ami pedig marad, azt majd a tanítás után délutánonként elvégzi. Felöltözött, bekapcsolta a Tv-t, zenecsatornára váltott és frissen üdén jókedvvel nekilátott a pakolásnak. Megcsörrent a mobiltelefonja. Hirtelen arra gondolt az idegen. Amikor a kijelzőt megnézte. Látta Nóra, a barátnője keresi.
-Halihó!-szólt bele vidáman. – Még kaotikus állapotok uralkodnak nálad, vagy már képes vagy beengedni úgy, hogy nem kell akrobatikus mutatványokat bemutatnom, hogy a kanapéig elérjek?-hadarta el egy szuszra.
-Már háborús állapot nincsen, jöhetsz ha gondolod, de arra számítanod kell, felszerellek azért egy két aprósággal. Porrongy, partvis meg egyebek.

-Én is úgy gondoltam nem lakásavatóra megyek, bár ha már ott tartanál akkor az lazább lenne. Segíteni indulok. Egyet azért ígérj meg, ebédelni beülünk valahová.-csicseregte.
-Rendben! Amúgy is teljesen üres a hűtő, majd olyan helyre megyünk, ahol hamarjában pár cuccot tudok vásárolni. Megérkezett Nóra, gyorsan eltelt a délelőtt úgy belemerültek a munkába, hogy amikor az órájára pillantott, már jóval elhaladta az idő a delet.
-Munkabeszüntetés!-kiáltott egyet. Megijedtem a gyomromtól, akkorát korgott! Megyünk ebédelni!
Gyors átöltözés, Nóra autója kapuban állt behuppantak, és elindultak. Az ebéd elköltése után beugrottak egy a lakáshoz közel marketbe, bevásárlás, éppen ami hirtelen eszébe jutott.-Majd valamelyik nap összeírja rendesen a listát, és kényelmesen beszerez mindent. Örült, hogy pár percre ahonnan lakik ekkora üzlet működik. Visszaérve, késő délutánig rendezgették a lakást, némelykor meg-meg szusszanva pletyiztek egy kicsit. Kitárgyalták a tantestületben fura módon viselkedő vénlány énektanárnőt, a bolondos portást, és Kovács Fannin sajnálkoztak, hogy a szülők válnak, pedig mekkora szerelem volt az övék. Szóba került hamarosan amikor minden teljesen rendben lesz a házavatóra is sor kerül, papír ceruza nélkül egy listát is összeállítottak, a lehetséges vendégekről.
Nóra lassan készülődött, elköszöntek egymástól a hétfői találkozásig. A főiskolán is együtt koptatták a padot, szerencsére egy iskolába sikerült elhelyezkedniük tanítani. Jó barátnők voltak. Mindent tudtak egymásról. Edit mégsem beszélt az idegenről. Még korainak érezte, amúgy pedig csak badarságok jutottak az eszébe, képtelenebbnél képtelenebb dolgok. Majd amikor minden tisztázódik, vagy nevetve, vagy sírástól rázkódva, de beszámol mindenről. Legfeljebb vigasztalásban lesz része, ha balul sül el a vége, akkor pedig igazán szüksége is lesz rá. Nórának komoly kapcsolata volt már jó pár éve. A házasság is szóba került, csak Péter egy vidéki munkát vállalt el három évre, abból még egyet le kell dolgoznia. Ha addig nem jön közbe semmi, összeházasodnak, amint végleg visszajön. Editnek is volt egy kapcsolata ami komolynak ígérkezett, azonban mégis szakítás lett belőle. Félreértések, nem tisztázott dolgok sorozata vezetett ahhoz abbamaradt. Nem volt drámai a szakítás, lassan elmaradtak egymástól. Egyikük sem kereste a másikat. Két út lett az övék. Azóta sem találta meg azt akire igazából vágyott, vagy egyáltalán az érdeklődését felkeltette volna. Akik legyeskedtek körülötte azokat ilyen-olyan módon lerázta.
-Az idegen! Az más! -futott át a gondolatán. Ha igyekezne nálam, talán még befutó is lehetne. Ez egy első reakció, ami várakozással teli, bizsergető izgalommal töltötte el.