Az idegen 5.

A hét gyorsabban telt el mint hitte, szerencsére volt az iskolában éppen elég elfoglaltsága nem volt ideje számolgatni a napokat. Esténként bekukkantott a levelezéseibe, gyors vacsora, majd a forró kényeztető fürdő után, nagyokat ásítva bebújt a takarója alá. Ma este feladata volt. Előkészítette a túracipőjét, fekete farmerját, drapp pulóverét, és egy neon zöld rövid ujjú pólót. A haját majd reggel felfrissíti. Újabban nem vasalta ki, csak vizesen behabozta, hagyta érvényesüljön a természetes göndörsége. Kényelmes viselet, csak beletúr a tartása megmarad a habtól. Ráadásul előnyös, még fiatalítja is állítják a kollégák, barátok. Bár a korával ki van békülve, nem zavarja hogy negyvenen túl jutott már.
Reggel fél hatkor csörgött a vekker. Szinte kidobta az ágy. Vidáman fogott neki a szokásos szertartásosan végzett feladatához a kávéfőzéshez. Majd szürcsölte a narancslevet, közben arra gondolt, biztosan Tamás is készülődik. Kényelmesen elkészülődött, a táskájábamegnézte az iratai
a helyén vannak-e, majd egy gyors ellenőrzés a tükör előtt. Frizura, smink rendben, indulhat a kaland. Nem sokat kellett várakozni megérkezett Tamás.
-Szia! Készen állsz? Indulhatunk?
-Igen, a tanulmányi kirándulásra készen állok. Hová megyünk?-kérdezte gyerekes kíváncsisággal Edit.
-Elmegyünk a Duna kanyarba., Esztergom, Visegrád, Fellegvár. Jó lesz? Vagy inkább vigyelek a Pizzai ferde toronyhoz?
-Csalódtam, mert azt hittem egyenesen Rómába viszel!
Jókat nevetve vidáman indultak. A nap tartalmasan, boldogan telt el. Az estét egy hangulatos útszéli fogadóban zárták. Halk cigányzene szólt, szolid világítás. Kerestek maguknak egy félreeső zugot , amely meghittnek tűnt. Edit elhatározta a kellő pillanatot megragadva, olyan pozícióba helyezi a kezét, szétnyitva ujjait kellőképpen, látható legyen a hártya. Mély lélegzetet vett, majd lázasan kotorászni kezdett a cigarettás doboz felé. Ujjait szétnyitotta, éppen annyira amennyire szükséges volt, de abban a pillanatban megszólalt Tamás mobiltelefonja. Ránézett, majd felállt, sietve odaszólt.
-Egy pillanat, azonnal jövök!
Edit mintha rossz fát tett volna a tűzre, azonnal összezárta ujjait automatikusan. No ez nem jött össze. Nyugtázta magában. Közben a pincér az asztalukhoz érve, megkérdezte óhajtanak-e vacsorázni? Milyen italt szeretnének fogyasztani? Közben Tamás is visszatért. Az autó vezetés miatt alkoholról szó nem lehetett, így körte nektárt kértek mindketten. Az étlapot böngészve egy kétszemélyes fatányéros mellett döntöttek. Házi készítésű savanyúsággal mellé. Edit azonnal elhatározta, előbb megvacsoráznak, nem teszi ki izgalomnak Tamást, még elmehetne az étvágya, a döbbenettől. Amikor teli lesz a hasuk előhozakodik óvatosan a tényekkel.
Minden a legnagyobb rendben zajlott, már a vacsora vége felé közeledtek, amikor rápillantva Tamásra észrevette, a meglepettségtől megáll a kezében a villa, nem emeli a szájához.
-Hú észrevette, elrontottam, nem tartottam kellőképpen a kezemet amikor kihalásztam a gombát a rizs alól.-hűlt el magában.
-Edit? Tessék!-leplezte zavarát.
-Végül is semmi, majd vacsora után kérdeznék valamit?
-Valami baj van?
-Semmi baj nincsen, csak tudod a szám előbb jár, mint a gondolataim. Tudta ő a meglepettséghez, a szavak megfogalmazásához jó az a pár perc ami még a vacsorából vissza van.
Amikor a pincér lepakolta az asztalt, és magukra maradtak Tamás mosolyogva kérdezte.
-Mondd te halacska vagy? Én halacska?-kérdezte csodálkozó szemekkel.
Nem arra számított ilyen formában teszi fel a kérdést. Ráadásul pont fordítva történt minden, mint ahogyan eltervezte. Kapott az alkalmon, és viccesen válaszolt.
-Igen, sellőlány! Sellő fiú is létezik?
Majd szinte egyszerre fektették le a kezüket a fehér abroszra, széttárva ujjaikat.
Micsoda véletlen..micsoda véletlen -suttogta a férfi. Pár pillanatig mozdulatlan maradt a két kéz, hol egymásra, hol a kezeikre néztek, majd mélyen egymás szemébe, az ujjaik érintették egymást. s lassan összefonódva emelkedtek, lejtették sajátos táncukat, mint a balerinák a hattyúk tavában.