-Megtaláltalak. Nem kerestelek, és mégis rád találtam- suttogta Tamás.
Edit csak nézte, tekintete pásztázott a férfi arcán, heves szívdobogást érzett, majd sikított a félelemmel átszőtt gondolat a fejében. Nem, nem akarom, hogy a testvérem legyen, másként szeretném… Égett az arca szaporán vette a levegőt. Mi ez? Mi történik vele?-tört fel egy belső sóhaj.
-Most mire gondolsz, hol kalandozol?-törte meg a nehéz csendet Tamás.
Elmesélte az elejétől azt a pillanatot amikor megpillantotta a semmiből előkerülve, amikor meghallotta a hangját, amikor a kezére nézett, a beszélgetést hogy mindkettőjük szülője elvált,
a testvérek elveszítették egymás nyomát. Az ezekből eredő nyugtalanító éjszakákat.
Figyelmesen, komolyan hallgatva a lányt, elmesélte neki is voltak álmatlan éjszakái, csak egészen más miatt. Amikor először találkoztak megérintette valami érzés, valami azt sugallta ez a találkozás
az, amit érdemes megismételni. Kereste a megfelelő alkalmat, viszont azon az estén, amikor a ház előtt elhaladt, és látta a világosságot odabent, a lábai az ajtó elé vitték, szinte át sem gondolta az egészet, és ott állt. Az ujja máris a csengő gombján volt.
Egyeztették az adatokat, kizárták a vér szerinti összetartozást.- Lélek testvérek esetleg lehetünk-mosolygott huncutul Tamás!
-Akkor miért volt ismerős a ház, a környezet? Állítólag véletlenek sincsenek! A hang? A hang kellemes lehetett a fülednek, magadénak érezhetted azonnal. Valószínű az emberi agy komputer rendszere így programozott be téged. Ami pedig a hasonlatosságot illeti, ha megengeded otthon fejteném ki, mert igazán hosszadalmas lenne itt elmesélnem. Majd intett a pincének, fizetett, és elindultak hazafelé. Jó darabig szótlanul ültek egymás mellett andalító zene szólt, mindketten a saját kis világukban jártak, a hihetetlennek tűnő csodában elmerengve.
Az út rövidebbnek tűnt hazafelé, mikor beértek a lakásba egymással szemben álltak hosszú néma perceket.
Érezte Tamás egyre közelebb hajol, a lehelete simogatta arcát, majd gyöngéden átkarolva apró csókokkal halmozta el. Megmámorosodtak mindketten. Bevezette a szobába, óvatosan a heverőre fektette, egyre szenvedélyesebben csókolták egymást. Kibontotta ruháiból összesimult testük az örökkévalóságban ringatózott. Az érzés, az ölelés teljesen hatalmába kerítette, biztos volt abban akarja a férfit. Kimondhatatlanul vonzódott hozzá. Tamás, mint egy éhező úgy érezte magát, aki most enni kap. Ringatóztak egymásban, hol éppen csak enyhe mozdulatokat téve ,aztán egyre szenvedélyesebben. Megvonaglott testük együtt szárnyalt a csúcsokig. Pihegve, ernyedten feküdtek egymás karjaiban eddig ki nem mondott szavakat suttogva egymásnak. Életük beteljesedni látszott, érett szerelem lett az övék. Álmaik álmát együtt élték át..Célba értek.
Beletúrt finoman Edit hajába, s a fülébe súgta. Az érdekes jel pedig melyet mindketten hordunk annyi jelentőséggel bír csak, hogy a véletlenek műve. Vagy inkább a sors édes fintora! Képességem nincsen a múltba visszavinni téged a jövőbe annál inkább elviszlek. Edit befészkelődött Tamás ölelő karjaiba behunyta szemét, finom biztonságot nyugalmat érzett majd mindketten elszenderedtek.
7 hozzászólás
Ó vége is? Még olvasnám. Szerintem lehetett volna még miről írni, de ez csak az én véleményem. 🙂
Összességében nagyon tetszett!
Üdv.: Hópihe
Ó Te Pihe!
Igen,vége.Persze, száz irányba írhattam volna, s talán nem is a fantáziámon múlott, hogy lezártam.Gondoltam arra, még, még megkavarom a szálakat,s az sem titok, folytatni is tudnám.Bonyolítani tovább, és tovább…. No, elvarrtam bocsi:-))
Köszönöm kitartásodat,igazán jól esik a hozzászólásod,az az 5 kis csillag pedig , jaj hogy is mondjam, messze vagyok én attól, ajaj nagyon messze, viszont érzem azt, talán írjak még, Egy bíztatás, s ez mindennel fel ér.
Sok szeretettel:Sel
Kedves Marietta!
Nagyon szellemes és érdekes a történeted. Komolyan mondom, hogy érdemes a prózaírással is foglalkoznod. Most is különleges témát tártál elénk.
Ahhoz viszont, ha éttérsz a prózaírásra, az kell, hogy az olvasmányaidat olyan szemmel (is) nézzed, amire felhívtam a figyelmedet. Ha megnézed a regényeket, más kiadott sajtóterméket, azt fogod látni, hogy az írásainkkal nekünk is ahhoz kell igazodnunk.
Gratulálok a jó történethez. Sajnálom, hogy vége szkadt.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen a tanácsaidat, a privát leveleidet.Számomra útmutató.Fogok még biztosan írni prózát, remélem érdemes.Egyszer biztosan elérem a hibátlan munkát.Azon leszek.S hogy vége? Igen lezártam.
Szeretettel üdvözöllek:Marietta
"Tamás, mint egy éhező úgy érezte magát, aki most enni kap." > Tamás úgy érezte magát mint egy éhező, aki enni kap.
Végigolvastam a történetet…és az a véleményem hogy jó hogy itt lezártad. Itt is megtaláltad a megfelelő arányt. A történet így jó és kerek ahogy van, Ha folytatod könnyen ellaposodott volna.:)
Szia Arthemis!
Amit ideírtam az eltűnt, nem értem hogyan, pedig a gép ne hajított ki, és hosszan, két részre bontottam. Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, értékes minden szava,és úgy van ahogyan leírtad.Köszönöm szépen ab biztatást. Boldog vagyok , érzem tetszett Neked. Kell ennél nagyobb öröm?:-)). Ez volt a Mikulásajándék Tőled. Csak ámultam, bámultam ma reggel, kik olvasták el az írásomat végig,mikor láttam Te magad szántál rám ennyit az idődből. Húúú, köszönöm!!!:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Ez aztán a meglepetés! Rejtélyek és misztikum helyett romantika! 🙂
Nahát, ezek a huncut véletlenek! Néha úgy rendezik a dolgokat, hogy olyan dolgokban is összefüggéseket lássunk, ahol nincsen. 🙂
Judit