Az igazi kincs

szereplők:

MADÁRCSIRIPELÉS
Rosszcsont: Milyen szép nap van ma! Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?
Lilla: (lelkesen) Hú, ez nagyon jó ötlet, csak várj egy kicsit, még nem ittam meg a kakaómat.
Rosszcsont: (sürgetőn) Hát akkor siess! Ne kelljen folyton rád várnom.
Lilla: (sértődötten) Mikor kellett rám várnod?
Rosszcsont: Hát például a múlt héten is miattad késtünk el az iskolából, mert az utolsó pillanatban eszedbe jutott, hogy lilára fesd a hajad.
Lilla: Igen, mert a zöld már megfakult egy kicsit, meg untam is, hogy olyan egyhangú. A legtöbb osztálytársamnak lila a haja. Különben sem késtünk olyan sokat. A lila köd percek alatt hat.
Rosszcsont: Jól van, nem kell mindjárt megsértődni. Akkor megyünk?
Lilla: Igen. Útközben szedhetnénk áfonyát is. Tegnap olyan szépeket láttam, amikor hazafelé jöttem a varázstanfolyamról.
Rosszcsont: Rendben van.
LÉPÉSEK
Vlad: Hová-hová ilyen sietősen, gyerekek?
Lilla: Sétálunk egyet, apa.
Vlad: És mi lesz a feladataitokkal?
Lilla: (rosszallón) Milyen feladatainkkal? Hát elfelejtetted, hogy ma szombat van, és nem kell iskolába mennünk?
Vlad: Tudom, hogy szombat van, de mi lesz az őrzéssel? Nem arról volt szó, hogy segítesz őrizni a kincset?
Lilla: (kérdőn) Én?
Vlad: Igen, minden hónap harmadik szombatján a második osztályosok őrzik a kincset. Úgy emlékszem, te 9 és 10 között vagy beosztva.
Lilla: Az nem lehet. Ma még csak a második szombat van.
Rosszcsont: Apukádnak igaza van, ez a harmadik szombat.
Lilla: (csalódottan) Akkor nem is mehetek sétálni? Milyen igazságtalanság. Te már negyedikbe jársz Rosszcsont, és egész délelőtt azt csinálsz, amit akarsz.
Rosszcsont: Ma igen, de holnap mi fogjuk kitakarítani a varázsiskola termeit.
Lilla: Az nem is olyan nagy munka. Csak 7 terem van összesen. Az első emeleten kettő, a másodikon négy, meg a harmadikon még négy.
Rosszcsont: Azért épp elég azt is felsöpörni.
Lilla: Nem is értem, a tündéreknek miért kell dolgozniuk. Egyetlen varázsigével rendet rakhatnánk.
Vlad: Azért, hogy ti is megtanuljátok, milyen az igazi munka.
Pukkancs: ( a nézőkhöz fordul) Hohó, gyerekek! Biztos, hogy 7 termet kell Rosszcsontnak és barátainak kitakarítania? Számoljunk csak egy kicsit utána közösen! Az első emeleten van kettő, a másodikon négy, a harmadikon még négy. Mennyi is ez összesen? (vár a válaszra) Úgy van, tíz! Szegény Rosszcsont, többet kell dolgoznod, mint sejtenéd.
Rosszcsont: Tudod, mit, én is megyek veled együtt őrködni, ha cserében te is segítesz nekünk, negyedikeseknek a takarításban.
Lilla: Jól van! Hét terem gyorsan meglesz.
FURULYA
Kármen: (gonosz hangon) Pukkancs, ébredj már, hasadra süt a nap!
Pukkancs: (mogorván) Mi az?
Kármen: Kelj már fel! Későre jár!
Pukkancs: (ásít) Jó-jó. Hol van a kávém?
Kármen: Milyen kávéd?
Pukkancs: Hát, amit főztél nekem.
Kármen: Nem főztem neked semmilyen kávét.
Pukkancs: (mérgesen) Hogy-hogy nem? Tudhatnád, hogy minden valamirevaló feleség ágyba viszi a férjének a reggelit.
Kármen: (gúnyosan) Még hogy reggeli! Majd adok én neked reggelit! Inkább azt mondd nekem, mikor szerzed már meg végre a kincset!
Pukkancs: (értetlenül) Milyen kincset?
Kármen: Jaj, ne játszd meg az ártatlant. Hát, amit Stella meg a többi jó tündér őrizget az erdő szélén. Egyszerűen megpukkadok a kíváncsiságtól, hogy mi lehet az.
Pukkancs: Megpukkadsz? Pedig nem is a te neved Pukkancs, hanem az enyém.
Kármen: (belecsíp) Velem ne szórakozz!
Pukkancs: (feljajdul) Aú, ne csipkedj! Meg különben sem fogom ellopni azt, ami a másé.
Kármen: Én még ilyen pipogya alakot nem láttam! Ne mondd azt, hogy nem akarsz gazdag lenni!
Pukkancs: Dehogynem! De a kincset akkor sem lopom el.
Kármen: Jaj, ne legyél már ilyen undok. Tudod, hogy mennyire vágyom rá. Vagy talán már nem is szeretsz?
Pukkancs: Kármen, téged szeretlek a legjobban a világon!
Kármen: Akkor mi lesz a kinccsel?
Pukkancs: Jó, meglátom, mit tehetek. Mondd csak, nem sütnél nekem néhány palacsintát? A kedvencemet, nutellásat.
Kármen: (határozottan) Amíg nincs kincs, addig palacsinta se lesz.
Pukkancs: (kétségbeesetten) De én úgy szeretem a palacsintát.
Kármen: Ha megszerzed a kincset, százat is sütök. Na de most már igazán felkelhetnél.
Pukkancs: Könnyebben menne, ha énekelnél nekem valamit.
Kármen: De én nem tudok énekelni.
Pukkancs: (a közönséghez) Gyerekek! Segítsetek Kármennek! Nem tud olyan éneket, amitől fölkelnék. Ti ismertek ilyet? Szerintetek melyik ének lenne jó? A hull a pelyhes fehér hó? Az nem igazán jó. A Kiskarácsony, nagykarácsony? De most nincs is karácsony. Ismeritek azt, hogy Éliás, Tóbiás egy tál dödölle? Istenem dödölle! De szívesen ennék egy kis dödöllét! Akkor kezdjük! (Eléneklik, 2X legalább) Jól van, most már fölkelek.
FURULYA UGATÁS
Lilla: Odanézz, Buksi kutya is szeretne velünk jönni.
Rosszcsont: Vigyük el őt is magunkkal! Legalább segít őrizni a kincset. (a kutyához) Buksi, gyere! (boldog morgás)
LÉPÉSEK
Vlad: Aztán igyekezzetek! Mindjárt kilenc óra!
Rosszcsont: Sietünk!
Hosszabb lépések
Stella: Szervusztok, gyerekek!
Lilla: Szia, Stella! Azért jöttünk, hogy átvegyük tőled az őrzést.
Stella: Ja persze, hiszen ma harmadik szombat van. Ti kezditek?
Lilla: Tulajdonképpen én vagyok a soros, de Rosszcsont segít nekem.
Stella: Jól van. De aztán Rosszcsont, semmiféle rosszcsontoskodás, hallod?
Rosszcsont: (sértődötten) Ugyan már, én sohasem rosszalkodom.
Stella: Lilla, őriztél már valaha is kincset?
Lilla: Még soha. A múlt hónapban csak néhány osztálytársam volt itt.
Stella: Az a lényeg, hogy bármi is történjék, ne használd a varázserődet. Ismered a szabályt, amíg az alapvizsgát le nem teszed, nem varázsolhatsz. Ha valaki mégis idejönne, hogy ellopja a ládát, fújj bele ebbe a sípba, és én azonnal itt leszek.
Rosszcsont: Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Buksi kutya is itt van velünk.
Stella: Nagyon remélem én is, hogy nem lesz semmi baj. Akkor megyek! Ügyesek legyetek!
Rosszcsont: Várj, nem árulnád el, hogy mi az, amit őriznünk kell? Úgy szeretném tudni. A szüleimet is kérdeztem, de azt mondták, 16 éves korunkig hétpecsétes titok. A 16. születésnapunkon tudhatjuk csak meg.
Stella: Igen, ez így van. Hidd el, megéri várni, a türelem meghozza gyümölcsét. És még valami. Ne próbáljátok meg felnyitni, mert akkor szörnyű dolog fog történni.
LÉPÉSEK FURULYA
Kármen: (türelmetlenül) Pukkancs, mikor indulsz már?
Pukkancs: Ne sürgess, még nem is reggeliztem!
Kármen: Ráér az a reggeli, a kincs sokkal fontosabb.
Pukkancs: Ezt a kenyérvéget akkor is megeszem. (undorral) Fúj, de száraz. Nem lehetne mégis inkább egy kis palacsintát?
Kármen: Mondtam már, majd akkor lesz palacsinta, ha a kezemben tarthatom a kincset.
Pukkancs: Nem lehetne délutánra halasztani? Hamarosan kezdődik a kedvenc filmem a tévében.
Kármen: (határozottan) Nem lehet. Délelőtt a gyerekek őrködnek. Tőlük könnyebben el tudod venni, mint Stellától. Na, lódulj már!
Pukkancs: Jól van, ne lökdöss! Van nekem saját lábam.
FURULYA
Lilla: (sóhajt) De unalmas ez az őrködés. Már mióta itt vagyunk.
Rosszcsont: Még csak tíz perce.
Lilla: (csodálkozik) Csak tíz perce? Nekem egy órának tűnik.
Rosszcsont: Tudod, mit? Fogjuk lepkét! Nézd, ott repül egy.
Lilla: Nem lehet, mert akkor el kellene hagynunk az őrhelyünket. Meg különben is, a pillangók tündértestvéreink, nem szabad őket bántanunk.
Rosszcsont: Nem bántottam volna, csak megnéztem volna közelebbről.
Lilla: Úgy unatkozom! Mikor lesz már tíz óra!
Vlad: (a közönséghez) Gyerekek, segítsünk Rosszcsontnak és Lillának, hogy ne unatkozzanak! Tudtok valamilyen jó találós kérdést? Ki az, aki tud egyet? Jó, halljuk! Nagyon jó! Lilla, Rosszcsont, tudjátok a választ? Igen. Tud valaki még egyet? Nagyon jó. Most akkor mi is kérdezünk tőletek:
Zöld színű és fürge vagyok. Hogyha farkam elvesztem, nemsokára lesz egy újabb, mivel újra növesztem. Nos, ki tudja, milyen állat? Úgy van, a gyík. Van egy másik találós kérdésünk is:

Ugrik – pedig lába nincsen,
röpül – pedig szárnya sincsen,
mindig pufók, kerek arca
piros, sárga, kék, vagy tarka.
Mi az? Úgy van, a labda. Ügyesek voltatok.

FURULYA LÉPÉSEK
Pukkancs: Jaj, azt hiszem, eltévedtem. Merre is kell menni? Jobbra? Igen, jobbra. De nem, ez itt egy tó. Akkor balra. Itt egy szép kis ház. Igen, biztosan itt őrzik azt a híres kincset. Á, itt is van a láda. (Örömmel) Hurrá, megszereztem! Úgy látom, nem vett észre senki. Elosonok. (berekegés) Mi lehet ez? Biztosan békák vannak a közelben. Nem baj. (megrázza dobozt) Vajon mi lehet benne? Kinyitom. (Hangos brekegés) Óh, jaj! Hiszen ezek békák! Segítség!
Vlad: Pukkancs, mi járatban vagy errefelé? Miért zavartad ki a békáimat az otthonukból?
Pukkancs: (zavartan) Te vagy az, Vlad, a Tündérek Királya?
Vlad: Igen, ez itt az én házam. Nem is tudtad, hogy itt lakom?
Pukkancs: Azt hiszem, egy kicsit megzavarodtam.
Vlad: Nem hiszem, hogy örülnek az elvarázsolt királyfik, amiért megzavartad őket. Tehát, mit keresel itt?
Pukkancs: Nem is tudom…
Vlad: Remélem, nem valami rosszban sántikálsz?
Pukkancs: Á, dehogy, csak a kincs…(megijed, hogy elszólta magát) Juj!
Vlad: (közbevág) Vagy úgy, a kincset keresed.
Pukkancs: Dehogyis, Tündérkirály, eszemben sincs.
Vlad: De hát most mondtad, hogy a kincs.
Pukkancs: (zavarban) Én nem azt mondtam, hogy kincs, hanem azt, hogy nincs.
Vlad: (gúnyosan) Nincs? És megtudhatnám, mi nincs?
Pukkancs: Semmi sincs.
Vlad: A sincs az nem nincs. Te nincset mondtál.
Pukkancs: Sincs vagy nincs, akkor sincs. Most, ha nem haragszol, továbbmegyek. Még sok a dolgom.
Vlad: (gúnyosan) A ninccsel van sok dolgod?
Pukkancs: Nem, nem. Most már tudom, mit mondtam az előbb, azt, hogy pincs.
Vlad: (még gúnyosabban) Pincs?!
Pukkancs: (még zavartabban) Igen, a feleségemnek kell egy pincs.
Vlad: Majd mindjárt meghúzom a hajad, és akkor a kezemben marad egypár tincs.
Pukkancs: (alázatosan) Kérlek, ne bánts, már itt sem vagyok!
FURULYA
Lilla: Most mit csináljunk? Meguntam a találós kérdéseket is.
Rosszcsont: Menjünk le a patakhoz!
Lilla: (rosszallón) Nem hagyhatjuk el az őrhelyünket.
Rosszcsont: Tudod, mit, lemegyek én. Hozok neked vizet a sapkámban, biztosan szomjas vagy.
Lilla: Hát, ami azt illeti, rettenetesen megszomjaztam. De siess vissza, ne hagyj sokáig egyedül.
Rosszcsont: Rendben van, sietek!
LÉPÉSEK
Lilla: Úgy várom már, hogy végre elmehessek áfonyázni. Nem is tudtam, hogy az őrködés ennyire unalmas.
MORGÁS UGATÁS
Lilla: Mi az, Buksi, kutyuskám? Miért vagy ilyen mérges?
UGATÁS
Pukkancs: Nini, egy kutya! (gonoszul) Hát most alukálni fogsz, drágám. (sejtelmesen) Tente, kutya, tente, aludj szívem szentje! HORKOLÁS
Lilla: (rémülten) Kiskutyám, Buksi! Mi történt veled? Miért aludtál el ilyen hirtelen? HORKOLÁS Most mi lesz?
Pukkancs: Mi lenne? Te is aludni fogsz, virágszálam! (sejtelmesen) Tente, kislány, tente, aludj szívem szentje!
Lilla: (Ásít) Hű, de álmos lettem. Elalszik.
HOSSZABB ELVÁLASZTÓ ZENE
Vlad: Azért hívattalak benneteket, mert mint ti is tudjátok, ellopták a féltve őrzött kincsünket. Rettenetesen szomorú vagyok, hogy ez bekövetkezett. Lilla, mit tudsz felhozni mentségedre?
Lilla: Nem tehetek róla, királyi apám, egyszer csak elaludtam. Hirtelen annyira álmos lettem, hogy nem bírtam ébren maradni.
Rosszcsont: Minden az én hibám. Nem kellett volna Lillát magára hagynom. De én csak egy kis vizet akartam hozni a patakból. Mire visszaértem, Lilla is és a Buksi kutya már mélyen aludtak, a kincs pedig eltűnt.
Vlad: (elgondolkodik) Elaludtak. Hmmm. Valaki varázserőt bocsáthatott rájuk. Ez a valaki pedig nem lehetett más, csakis Pukkancs. Tudtam én, hogy valami csalafintaságon jár az esze, és nem pincsre van szüksége.
Rosszcsont: (meghökkenve) Pincsre?
Vlad: Majd később elmesélem. Stella!
Stella: Igen, Vlad!
Vlad: Szaladj el kérlek Pukkancsért és a feleségéért! Azonnal látni szeretném őket.
Stella: Igen, máris megyek!
Lilla: Apa, nagyon haragszol?
Vlad: Nem haragszom, kislányom. Talán nem kellett volna egy ilyen jelentőségteljes feladatot gyerekekre bízni. Sokszor még mi, felnőtt tündérek is tehetetlenek vagyunk Pukkanccsal szemben.
Rosszcsont: Nem tudnád visszavarázsolni a ládát? Neked királyi erőd van.
Vlad: Sajnos nem. Ha Pukkancs nem adja vissza önként, akkor csak úgy találjuk meg, ha megoldunk néhány feladatot. Akkor nyílik meg előttünk a varázsige.
Rosszcsont: (kérdőn) Feladatokat kell megoldanunk? Ugye, nem lesznek túl nehezek?
Lilla: Hűha, ez nagyon izgalmasan hangzik. Imádom a rejtvényeket!
ZENE
Kármen: (ingerülten) Jaj, már megint szerencsétlenkedsz! Nem igaz, hogy nem tudsz kinyitni egy egyszerű dobozt.
Pukkancs: De ha nem megy! Hiába próbálom.
Kármen: Na, engedj oda! Majd én. (erőlködik) Hú, ezt valóban borzasztó nehéz kinyitni. Olyan, mintha beragadt volna.
Pukkancs: Látod, én megmondtam.
Kármen: (sértődötten) Jól van, inkább abban legyél olyan okos, hogy mit csináljunk! Talán fel kellene feszítenünk egy késsel.
Pukkancs: (hevesen ellenkezik) Hogyisne, hogy megsérüljön a kincs!
Kármen: Akkor fúrjunk rá egy lyukat.
Pukkancs: Nem jó, nem tudjuk, mi van benne.
Kármen: Hát mi más lenne a kincsen kívül?
Pukkancs: De nem tudjuk, milyen kincs.
Kármen: (vágyakozón) Dehogynem, arany, ezüst, gyémánt. El fogjuk adni ezt a tyúkólat, amiben lakunk, és veszünk egy kacsalábon forgó palotát.
Pukkancs: Mindenesetre most elrejtem. Úgyis felfedezik, hogy elloptam, és biztosan nálunk keresik először.
Kármen: Add csak ide, tudok egy szuper biztos rejtekhelyet!
ZENE
Lilla: Tényleg olyan nagy baj, történik, ha valaki kinyitja a kincses dobozt?
Vlad: Csak én és az Őrző, vagyis Stella nyithatjuk ki. Ha rajtunk kívül más valaki megteszi, szörnyű élményben lesz része.
Rosszcsont: Jujj! Mi történik vele?
Vlad: Nem árulom el, mert nem akarlak megijeszteni benneteket.
Stella: Vlad, itt van Pukkancs és a felesége.
Vlad: Pukkancs, tudod miért hívattalak?
Pukkancs: Fogalmam sincs.
Vlad: Gondolkozz egy kicsit. Törd csak a fejedet!
Rosszcsont: Adok kölcsön egy kalapácsot.
Pukkancs: Nem tudom, miért hívattál, Vlad, Tündérek Királya.
Vlad: Jó, akkor kérdezek valamit. Mi van a pinccsel, amit a feleségednek szántál?
Kármen: (hisztérikusan) Te egy pincsit akartál nekem hozni, amikor tudod, hogy ki nem állhatom a kutyákat?
Pukkancs: Fogd már be a szád!
Vlad: Vagy az a pincs mégis inkábba kincs?A mi kincsünk?
Kármen: (kárörvendőn) Ami számotokra többé nincs.
Rosszcsont: Hát ti loptátok el?
Kármen: Igen, nálunk van, ha tudni akarjátok, de sosem találjátok meg, úgy elrejtettük.
Stella: Menjünk, kutassuk át a házukat!
Kármen: Ha az egészet felforgatjátok, akkor sem találjátok meg.
Vlad: Nincs is rá szükség. Elég, ha megoldjuk a Tárgyakat Előhívó Feladatokat, és akkor megkapjuk a titkos varázsigét, melynek segítségével megtaláljuk. Stella, vedd elő a fiókból a feladatokat, kérlek!
Stella: Igen, itt vannak.
Pukkancs: Hallottam már azokról a feladatokról, de úgysem tudjátok megoldani.
Vlad: Egyedül nem, de a gyerekek segítenek nekünk! (nézőkhöz) Ugye gyerekek, segítetek nekünk megoldani a feladatokat! Jól van, nézzük az elsőt.
Rosszcsont: Nem lehetne, hogy én mondjam el az első feladatot? Az iskolában éppen most tanultunk a TAF-ról, vagyis a Tárgyakat Előhívó Feladatokról, jól el tudnám mondani.
Vlad: Rendben van.
Pukkancs: Akkor halljuk! Ugye, ha mi nyerünk, akkor a miénk lehet a kincs!
Rosszcsont: Az ki van zárva, hogy ti nyerjetek. Tehát, figyeljetek! Van kilenc szelet tortám.
Pukkancs: Nyam-nyam, torta. (nyafog) Kármen, mikor sütsz nekem tortát?
Kármen: (fagyosan) Majd ha fagy!
Rosszcsont: Pukkancs, ne zavarj! Tehát, van kilenc szelet tortám. Bezárom a kamrába, nehogy a macska ellopja. Ám a cicus mégis beszökik, és megeszik belőle először kettőt, azután hármat. Kérdésem a következő: hány szelet torta marad a kamrában.
Vlad: Gyerekek, ez nagyon könnyű kérdés, igaz? Számoljunk csak együtt! 9-2=7-3=4.
Pukkancs: Négy szelet maradt, négy szelet maradt!
Vlad: A gyerekek előbb mondták, tehát az ő válaszukat fogadom el.
Rosszcsont: De én egyiket sem fogadom el. Nulla maradt, ugyanis beszökött a kutya is, és megette a maradékot.
Lilla: Csak nem a mi Buksi kutyánk?
Vlad: Várj csak, ez így nem igazságos! Kutyáról nem volt szó. Elfogadom a gyerekek válaszát.
Rosszcsont: Mondhatom a másodikat is?
Vlad: Jól van, mondd, nem bánom!
Rosszcsont: Jutalmul, amiért jól megcsináltam a házi feladatomat, 12 cukrot kaptam az iskolában. Hazafelé menet ötöt elveszítettem, mert kiesett a zsebemből, de hármat megtaláltam. Hány cukrot vittem haza?
Vlad: (nézőkhöz) Gyerekek, számoljuk ki együtt! 12-5=7+3=10.
Pukkancs: Tízet, tízet. Tíz cukrot vittem haza! (nyafogón) Kármen, mikor kapok tőled egy kis pillecukrot?
Vlad: A gyerekekét fogadom el, ők előbb kiszámolták, mint te, Pukkancs!
Rosszcsont: De nem jó a válasz. Útközben ugyanis kiszakadt a zsebem, és az összes cukor kiesett. Nem vittem haza egyet sem.
Vlad: (feddőn) De Rosszcsont, ez így nem ér! Becsapod a gyerekeket. Én elfogadom a válaszukat.
Pukkancs: Mondhatom az utolsó feladatot én?
Vlad: (hezitál) Hát, nem is tudom…
Pukkancs: Kérlek, engedd meg!
Vlad: Jól van, nem bánom. De aztán ne legyen túl nehéz!
Pukkancs: Tudtok-e olyan éneket, ami az ételről szól? Az Éliás, Tóbiás már volt. Aki nem lép egyszerre, Érik a szőlő, Ti csak esztek, isztok, Méz-méz, méz, A tokaji szőlőhegyen. Énekeljétek el nekem az egyiket! Jól van, ügyesek vagytok!
Lilla: Jaj de jó, az összes feladatot teljesítettük.
Vlad: Megvan a titkos varázsige. Úgy látom, valamelyik gyereknek kell felolvasnia. Ki vállalja? Jól van, kérlek, olvasd el, ami a papíron van!

FELADAT TELJESÍTVE, ITT A VARÁZSIGE:

FENN AZ ÉGBŐL RÁNK RAGYOG A NAPSUGÁR
LÁGY HULLÁMMAL KÖRBE VESZ A TENGERÁR
FEJED FÖLÉ HAJLIK MOST EGY SZŐKE TINCS
TIÉD LEHET MIRE VÁGYTÁL, A NAGY KINCS

Lilla: (ujjong) Idenézzetek! Itt van a kincsesláda! A mi kincses ládánk!
Vlad: Ahhoz azonban, hogy kinyíljon, együtt is el kell mondanunk a varázsigét.
szereplők együtt:

FENN AZ ÉGBŐL RÁNK RAGYOG A NAPSUGÁR
LÁGY HULLÁMMAL KÖRBE VESZ A TENGERÁR
FEJED FÖLÉ HAJLIK MOST EGY SZŐKE TINCS
TIÉD LEHET MIRE VÁGYTÁL, A NAGY KINCS

Kármen: (irigyen) Márpedig, én nem engedem, hogy a tiétek legyen a kincs. Azért is kinyitom valahogyan. (dühösen cibálja a dobozt, ami kinyílik)
Vlad: Nem ajánlom, hogy kinyisd, aki ugyanis kinyitja…
Kármen: (ijedten) Jaj, mi történik velem?
Pukkancs: (felfelé néz) Kármen, azonnal gyere vissza, mit csinálsz te ott fenn?
Vlad: (folytatja) a levegőbe emelkedik.
Kármen: Segítség, szédülök! Le akarok menni a földre!
Lilla: Mi lesz most Kármennel?
Vlad: Egy napig lebegnie kell, de ne aggódj, 24 óra múlva visszatérhet a földre.
Rosszcsont: Nézzük már meg, mi van a dobozban! Úgy izgulok! (Belenéz, csalódottan folytatja) De hiszen ez csak közönséges cukor!
Vlad: Tévedsz, ez nem közönséges cukor. Aki egyet elszopogat belőle, megtudhatja, mi az igazi kincs. Nos, kipróbálod?
Rosszcsont: Igen. (megeszik egy cukrot) Ez nagyon finom, de egyelőre nem érzek semmit.
Lilla: De nem úgy van, hogy 16 éves korunk előtt nem tudhatjuk meg a titkot?
Vlad: Igen, ez valóban így van, de rendkívüli esetben kivételt tehetünk. Ez pedig rendkívüli eset.
Lilla: Akkor én is kérek egyet. (cukrot eszik)
Rosszcsont: Én már tudom, mi az igazi kincs.
Lilla: Én is.
Pukkancs: Kaphatok én is egyet?
Vlad: Hát persze, parancsolj!
Pukkancs: (eszik egy cukrot) Hát ez nagy finom. Kármen, te miért nem veszel nekem soha ilyen cukrot? Ja persze, nem hallod, mert fönt vagy a levegőben. Hű, már én is tudom, mi az igazi kincs. Vihetek egyet Kármennek is? Majd holnap megkapja, ha abbahagyja a lebegést. Talán, ha elszopogat egyet, akkor süt nekem tortát.
Vlad: (magyarázón a gyerekeknek) Tudjátok gyerekek, mindenkinek van egy igazi kincse. Vegyetek ti is egy cukrot, és miközben szopogatjátok, gondoljatok a ti saját kincsetekre. Ha erősen gondoltok rá, meg fog jelenni a ti kincsetek, az a kincs, ami csak a tiétek. Ez a kincs lesz számotokra az igazi kincs.