Az ördög egy arca

Erzsi néni a fiától és a családjától búcsúzott, akik minden hétvégén meglátogatják őt. Most is, mint mindig, kitett magáért, sütött, főzött nekik bőségesen. A kis unokáinak készített sütemény teljesen elfogyott, nem is tudott csomagolni nekik belőle. Pedig mindig sokat süt, de ritkán marad pár darab.

Az egyik unoka hazafele mondta is az apukájának:

– A mama olyan finom süteményeket csinál!

Az apukájuk mosolygott. Tudta, hogy a mamájuk nem különösebben jó szakács, de tudta azt is, hogy mi a titka:

– Beleteszi a lelkét is.

Erzsike, ezektől a hétvégi látogatásoktól eltekintve, egyedül élt. A férje már régen meghalt, a fia is kirepült a családi fészekből, mégsem érezte magát magányosnak. A környékbeli hasonló özvegyasszonyokkal szívesen locsi-fecsizett, a hétvégék pedig teljesen elegendőek voltak a boldogságához. Amikor elment bevásárolni a napi szükséges dolgokat, akkor is mindig összefutott valakivel, akivel elbeszélgethetett kicsit.

Egyszer, amikor megint vásárolni ment, akkor a bolttól nem messze levő pad alatt egy kiskutyát látott. Kicsi volt, borzas, és összekuporodva, ártatlan tekintettel nézett rá. Ahogy Erzsi néni rápillantott, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. És ez az érzés végig ott motoszkált benne, amíg a boltban volt.

Amikor kijött, akkor a kiskutya még mindig ott kucorgott a pad alatt. Erzsike bánatosan, szánakozva nézte, de közben tovább cipelte a szatyrait hazafele. Már kezdte volna elfelejteni, amikor azt vette észre, hogy a kiskutya követi őt.

Megállt, hátrafordult, amire a kutyus is megállt, nagy szemekkel nézte őt. Lerakta a szatyrait, és elkezdett hadonászni felé:

– Nem mész haza!

A kutyus lehasalt a földre, letette a fejét, de továbbra is elesetten nézett felfele. Erzsi néni hagyta, felvette a táskáit, sietett tovább, de a kiskutya továbbra is a nyomában maradt.

Úgy ért haza, hogy a kutyus pár méterre volt mögötte. Behurcolkodott, majd amikor látta az ablakon keresztül, hogy a kiskutya továbbra is ott ül az ajtó előtt, akkor kiment, adott neki egy kis mócsingot.

A nap hátralevő részében az otthoni teendőit végezte, nem ment ki a házból, szinte el is felejtette a kutyust.

Másnap reggel, amikor kilépett a házból, akkor az ajtó előtt találta, mintha mindig is az lett volna a feladata, hogy rá vigyázzon. Lehajolt, megsimogatta a kutyus buksiját, majd elindult a boltba. Amíg bevásárolt, addig a kiskutya végig követte, alig valamivel mögötte. Amikor hazaérkezett, akkor nem csukta be előtte az ajtót.

A kiskutya megállt a küszöbnél, ártatlan, kérdő tekintettel nézett rá.

– Gyere csak be nyugodtan! – mondta neki. A kutyus bátortalanul belépett a házba.

– Ne félj, nem bántalak! – biztatta, amire a kiskutya farok csóválva, boldogan odasietett a lábához.

Erzsike megsimogatta a bundáját.

– Jól van, na, elég legyen! – A kutyus szófogadóan leült.

Keresett a lábasai között egyet, amit odatett eléje, majd körbenézett, hogy mit is adhatna enni neki. Amikor megtalálta, és beletette a tálkába, akkor a kutyus vidáman csóválta a farkét, miközben a kezét nyalogatta.

Erzsikét jóleső érzés öntötte el.

A nap hátralevő részében a kutyus végig a lába közelében volt. Csak akkor kéretőzött ki – szobatiszta volt -, amikor a kis, vagy a nagy dolgát végezte. Este sem rakta ki őt, hanem hagyta, hadd maradjon benn a házban.

Reggel Erzsi néni másik boltba ment, mint ahova szokott járni, mert úgy gondolta, hogy a kutyusnak is vesz valamilyen eleséget, és az nem volt a megszokott üzletében. A kiskutya természetesen most is elkísérte, de már nem mögötte, hanem közvetlen mellette lépdelt.

Mindent megvett, amit szeretett volna, egyetlen apró incidens zavarta meg a vásárlást, azaz pontosabban nem is a vásárlást, hanem a haza fele tartó útjukat.

Alig pár lépést tettek meg a bolttól, amikor egy idős néni önfeledten sietett feléjük, miközben hangosan örvendezett:

– Drága kiskutyám, csakhogy előkerültél!

Erzsike értetlenül állt, miközben a kutyus félve bújt el a lábai mögött.

Heves vitatkozás folyt a két idős hölgy között, miközben a kiskutya riadt tekintettel nézett, hol az egyikükre, hol a másikukra. Az ismeretlen néni meg volt győződve róla, hogy a nemrég eltűnt kiskutyáját találta meg, említette is a két jellegzetes foltot a kutyus fején. Erzsike is védte a saját igazát, és ezt csak erősítette az, hogy a kiskutya végig az ő lábához bújt, félve a másik nénitől, nála keresve menedéket. Lassan higgadtak csak le, és ez a közbeavatkozó járókelőknek is köszönhető, akiknek feltűnt a két hölgy vitatkozása.

Amikor hazaért, még mindig kissé dúlt-fúlt, hogy valaki el akarja venni tőle az ő kutyuskáját.

– Ne félj, megvédelek! – mondta neki, miközben a kutyuska hálásan nézett rá, a farkát sebesen csóválva.

Aznap sokszor féltve nézett rá, mintha attól félne, hogy valaki el akarja lopni tőle.

Este közvetlen az ágya mellé tett egy szőnyeget, a kiskutya azon feküdt, miközben halkan szuszogott. Erzsi néni békésen, nyugodtan aludt el.

Reggel, amikor felébredt, a kiskutya nem volt sehol.

*

Kétségbeesve kereste mindenhol a házban, majd a ház körül is, de nem találta. Ismételten átnézett, átforgatott mindent a lakásban. Benézett minden ágy alá, elhúzott minden széket, felforgatott minden mozdíthatót, ahova szerinte beférhetett a kiskutya. Az egész napja a keresgéléssel ment el, nem csak a házban, a ház körül kereste, hanem a szomszédait, a környező ismerőseit is megkérdezte, hogy nem látták-e az ő kiskutyáját valahol. Nem lett meg, senki nem is látta.

Este nyugtalanul feküdt le, sokáig nem jött álom a szemére. Üresnek érezte a házat.

Pár nappal később azt hitte, hogy végre megtalálta.

Bevásárolni ment, amikor megpillantott egy másik, addig még soha nem látott asszonyt, aki mellett egy kiskutya lépdelt. Önfeledten sietett feléjük, miközben hangosan örvendezett:

– Drága kiskutyám, csakhogy előkerültél!

Az asszony értetlenül állt, miközben a kutyus félve bújt el a lába mögött.

Heves vitatkozás folyt a két idős hölgy között, miközben a kiskutya riadt tekintettel nézett, hol az egyikükre, hol a másikukra. Erzsi néni meg volt győződve róla, hogy megtalálta az elveszett kiskutyáját, mivel két jellegzetes folt volt a fején, ami eléggé összetéveszthetetlenné tette. Az eddig még nem látott asszony is védte az igazát, amit csak erősített az is, hogy a kiskutya végig az ő lábaihoz kucorodott, menedéket keresve. Végül a járókelők is segítettek a két hölgy megnyugtatásában.

Összetörve ballagott hazafele, miközben arra gondolt, hogy pedig milyen jellegzetes, piszkosfehér, szarvakra emlékeztető két folt volt a kutyus fején.

*

Amikor a hétvégén a fia és az unokái meglátogatták, akkor valamiért a süteményéből szinte semennyi sem fogyott el. Hazafele az egyik unoka mondta is az apukájának:

– Ma nem volt jó a mama sütije!

Az apa elgondolkodva válaszolt:

– Igen, valami hiányzott belőle.

***