Élt egyszer egy szegény legény, akinek minden vagyona hét szép tyúkocskája volt. Ott kapirgáltak napkeltétől napnyugtáig a ház körül, és tojtak a legénynek annyi tojást, hogy a mindennapi betevőn kívül néhanapján még a piacra is futotta. Esténként, amikor a legény az egész napi kaszálás után hazaérkezett, kiszedte a tojásokat a békésen üldögélő tyúkocskák alól.
Történt egy este, hogy hiába keresgélt, egyetlen tojást sem talált. Megijedt, vajon mi lehet az ő tyúkocskáival, de mindegyik egészségesnek tűnt. Csakhogy ugyanez történt másnap és harmadnap is. Elfogyott a pár tojás, amit a piacra szánt a legény, negyedik nap már étlen kaszált a búzamezőn. Ötödik nap reggel arra gondolt, ha ma este sem lesz tojás, nem tehet mást, az egyik tyúkocskát kell kondérba raknia.
Bánatosan kaszált, de mit ad Isten, egy vágásnál kőbe ütközött a kasza, és a legény erős kezében azonnal ketté is törött. Mit volt mit tenni, félbe kellett hagynia a munkát, elindult haza másik kaszáért.
A hazafelé vezető homokos úton patkó nyomát pillantotta meg, ami éppen a háza felé mutatott. Tudta már, hova tűntek a tojások!
Összeszedte minden erejét és bátorságát, nagy sebesen a tyúkólhoz szaladt. Ott találta az ördögöt, amint tojásokat lopkodott az ördögfiaknak. Több sem kellett a legénynek, a törött kaszával úgy elnáspángolta, hogy alig tudta menteni az irháját. Csak úgy porzott az út, ahogy elinalt.
Amint a por leszállt, a legény egy patkóra lett figyelmes az úton. Szegény ördög annyira menekült, hogy leesett az egyik patájáról. A legény felemelte, forgatta, nézegette, aztán felszegelte a ház kapujára.
Azóta kerül az ördög minden helyet, ahol patkó van kiakasztva.
4 hozzászólás
Kedves István!
Elkezdtem olvasni a mesédet, és a füleimmel Szabó Gyula színművész hangját véltem hallani a Magyar Népmesék sorozatban, amikor Az ördög patkója mesét tolmácsolja, igaz, sajnos Ő már nincs köztünk, nem tehetné meg.
Mesédben a magyar népmesére jellemző képeket jelenítettél meg, nagyon szépen. Az elolvasása után mégis, egy kis hiányérzetem támadt. Talán, ha egy kicsit hosszabbra, bővebbre írod a történetet jobb lett volna. Nem megbántásként írom ezt, mert a történet alapgondolata nagyon jó, lehet, hogy csak én érzem így, másnak így tökéletes!
Gratulálok írásodhoz!
Üdvözlettel: Katica
Szia Katica!
Köszi az elismerő szavakat!
Igen, a Magyar Népmesék szeretik a nagyobb terjedelmet, azért hogy tényleg mesélni lehessen őket. Ezt az írásomat azonban kb. fél éve írtam egy pályázatra, és ott voltak terjedelmi korlátok. Azonkívül, kis túlzással akkor ez a hosszúság volt az írói vénám végső határa, hosszabb művekre nem nagyon vállalkoztam.
Az esetleges hiányérzeteidet nyugodtan írd meg, én szeretem azokat az észrevételeket, szerintem a hibák ismeretében lehet csak fejlődni!
Üdv.: István
Kedves István!
Örülök, hogy soraimon nem sértődtél meg. Hiányérzeteimet, véleményemet bővebben kifejtettem egy privát levélben, amit itt belsőben szerettem volna elküldeni. Sajnos nem ment át, talán a postaládád tele van! A hossza miatt nem akartam itt leírni az elemzésemet.
Üdv: Katica
Szia Katica!
Köszi az elismerő szavakat!
Igen, a Magyar Népmesék szeretik a nagyobb terjedelmet, azért hogy tényleg mesélni lehessen őket. Ezt az írásomat azonban kb. fél éve írtam egy pályázatra, és ott voltak terjedelmi korlátok. Azonkívül, kis túlzással akkor ez a hosszúság volt az írói vénám végső határa, hosszabb művekre nem nagyon vállalkoztam.
Az esetleges hiányérzeteidet nyugodtan írd meg, én szeretem azokat az észrevételeket, szerintem a hibák ismeretében lehet csak fejlődni!
Üdv.: István