Az Ördög vigye(n) el!

Elkezdeném, azt a lehetetlen történetet, ami ma pattant ki a fejemből. Nos, volt egyszer egy háború Isten, és az Ördög között. Volt egy ember, aki nem tudta igazán mi tévő legyen, mikor elvesztette imádott gyermekét, egész nap sírt fel-alá járkálva a szobában, papír zsebkendőt szorongatva a kezében. Történt egyszer aztán, hogy elkiáltotta magát:
– Az Istenit! Az Ördög vigye el! – mire feleszmélt, előtte termett mindkét lény. Sóhajtozva nézett a hölgy mindkettőjükre, és így szólt:
– Ez nem lehet igaz! Ti nem is léteztek!
– De még mi az hogy, létezünk. Ízig-vérig élőlények vagyunk. Van szívünk, eszünk, csak egyeseknek idejük nincs az emberekre néha, főleg, ha a mennyország kapujában tündököl egész nap. – förmedt rá az Ördög az asszonyra, Istenre mutatva.
– Na persze, hárítsd rám a hibáidat, te mihaszna vehetetlen pokolfajzat! Azt hiszed, egész nap csak a mennyben csücsülök és újságokat olvasok, míg te lent sütkérezel a szolárium szerű építményedben? Mondd drágám, nem sül ki a két szemed? – vágott vissza Isten a pokolbeli haverjának.
– Öregem, hogy neked, hogy kinyílt a csipád! Nem félsz, hogy a helyemre kerülsz? Egyértelmű, rosszabb ember vagy, mint Én! Nézz magadra! Elveszed mások szeretteit, és elvárod, hogy fölmagasztaljanak, pedig, ha tudnád, hogy sok ember utál Téged, haha….haha! – mondta az ördög.
– Háhá, mert Te aztán olyan különleges vagy, mi? Igaz, hogy van egy kis különbség köztünk, de… Én legalább nem sütöm meg az embereket, akik rosszak voltak! Te is tudod, hogy hozzád csak az elcseszett lelkek kerülnek, olyanok, mint Te magad! – felelte az Isten.
– Hé! Azt hiszed ez az asszony is neked imádkozik? Nézz rá, azt se tudja melyikönknek van igaza, csak azt tudja, kik vagyunk valójában! Én mondom neked haver, neked sötétebb a lelked, mint az enyém! Mellékesen, ha tovább káromkodsz a helyettesem leszel, haha-haha! – mondta nevetve az Ördög.
– Te meg, ha túl szépen beszélsz a végén még szárnyaid nőnek, és glória lesz a fejed fölött! Nos, nem félsz, hogy jó útra térsz? Mindenkivel megeshet, akárcsak veled… nem szégyen az, ha az ember meggondolja magát, és a rossz helyett a jót választja. Csak tudni kell a megfelelő időt hozzá, mikor, hol, hová…, tudod! – válaszolt mosolyogva Isten.
– Te most azt hiszed, megijedek tőled, mert Te vagy Isten? Ugyan már ember, egyszer fent, egyszer pedig lent… az élet is ilyen, főleg mostanság. Tényleg nézel tévét? Láttad, hogy felment a benzin ára? És ezek a büntetések… füves cigi stb… Figyúzz ide, szerintem írjunk be a Parlamentbe, hogy szívesen átvesszük az idióták helyét, úgysincs más dolgunk! Tegyünk rendet az országban, és neked és nekem is lesz majd szobrot a Kossuth téren. Na, mit szólsz, te fehérköpenyes, v én szatír?
– Azt, hogy vinne el téged az Ördög! – azzal a mondattal vigyáznia kellett volna Istennek, de elkövette a bűnt, és ő lett az Ördög helyettese, azóta is lent csücsül a pokolban az Ördög jobb oldalán. A mennyország kapuja meg nyitva maradt továbbra is odamennek az ártatlan lelkek méltatlankodva, hogy egyszer Istennel is találkozhatnak. Vége a mesémnek, az Ördög vigye el!