Az öreg tölgy meséi 4/1.

Liliomvölgyön túl, a Kopasz-hegyen innen, volt egy csodálatos erdő. Itt élt a vén tölgyfa. Nagy tisztelet övezte az öreg fát. Most is köré gyűltek az ott élő állatkölykök, hogy meghallgassák a meséjét.

– Ma csintalan kis állatgyerekekről szól a mesém. Tán ismerős lesz egyeseknek ez a történet – kacsintott mosolyogva.
A címe: Sárcsata
Egy szép nap, Guszti, a vaddisznó, talált egy csoda klassz, sáros-vizes mélyedést.
– De jó lesz ebben dagonyázni! – rikkantotta. Azzal belevette magát a sárral teli gödörbe.
Arra futott Nyuszi Peti. Megtorpant a dagonya mellett.
– Guszti! Hát te mit csinálsz? Elkésel az iskolából, vagy így akarsz beülni a padba, ilyen sárosan?
– Jó reggelt, te bikfic! Köszönni ki fog? Nem látod? Sárfürdőzöm.
– De most? Mindjárt becsengetnek. Mit fog szólni a tanító néni, ha meglát ilyen sárosan, lucskosan?
– De nem lát! – vigyorgott Guszti.
– Miért? Nem jössz ma iskolába?- tudakolta a nyuszika.
– De, majd – azzal nagyot ugrott a dagonyába, a sárcseppek az ott álldogáló Nyuszi Petit is beterítették.
– Na, most már nemcsak engem lát sárosan, hanem téged is! – kacagott Guszti.
Nyuszi Peti mielőtt bármit is mondhatott volna, meghallotta Tifli és Tufli, a mókusikrek hangját.
– Mi történik itt?- kérdezték egyszerre. Sárcsata?
– Ebből mi sem maradhatunk ki! – kurjantotta Tifli, azzal testvérét megdobta egy nagy adag sárgombóccal.

Persze Tufli sem maradt adósa, felkapott egy marék sarat és nevetve megcélozta Tiflit. Nyuszi Peti csak állt ott szepegve. Neki nem tetszett ez a móka. Guszti, és a kép kópé mókus viszont remekül szórakoztak. Csatlakozott még a sárharchoz Frici, a farkas és Sanyi, a sün, Pironka, a róka. Arra repült Pille Lilla a kispillangó és ámulva nézte a sártól szinte felismerhetetlen csapatot. Ott repdesett felettük, de úgy, hogy nehogy véletlenül őt is eltalálják.
– Nahát! Mit szól majd a tanító néni, ha így meglát benneteket?
Csak Nyuszi Peti válaszolt sírós hangom:
– Ne-hem tudom. Én mondtam, hogy ezt nem szabad, de ki hallgat itt rám?
Megérkezett Csiga Zsiga is.
– Sietek, mert hamarosan becsengettnek, nem szeretnék elkésni – mondta és araszolt tovább.
Erre mindenki nevetésben tört ki.

– Mire te odaérsz, addigra mi már megfürödve, és patyolattisztán ott ülünk a padban – harsogta hahotázva Guszti. Na, tényleg, sipirc, haza! Mindenki fürödjön és irány a suli! – adta ki a parancsot Guszti, a vaddisznó, de még egy jó nagyot ugrott, így még mindenki kapott meg egy utolsó adag sárfröccsöt.

– Na, kedves lurkók? Hogy tetszett a mai mesém?- nézett a megszeppent állatkákra. Ismerős volt? Veletek is megesett ilyesmi?

A csintalan kis állatok csendben bólogattak. Azt hitték, az öreg tölgy nem tud a dagonyázásról.
– Annak nagyon örülök, hogy minden kisdiák időben beért a tanórára. No, menjetek, hamarosan pizsamaosztás lesz otthon – búcsúzott el a hallgatóságtól. Holnap is várlak benneteket! Szép álmokat!