Az öregtölgy köré gyűltek az erdei kisállatok. Kíváncsian várták, miről szól a mai meséje.
– Ma arról mesélek nektek, hogy milyen szép dolog együtt, közösen dolgozni.
A hóember
Egy téli nap, nagy havazásra ébredtek az erdő lakói.
– Hurrá! Esik a hó! – rikkantotta Röffencs, a vaddisznó.
Felöltözött, és hangos röfögéssel tudatta barátaival, hogy hull a hó.
– Gyertek! Készítsünk hóembert! Találkozzunk a tisztáson! – röffentette Röffencs, a vaddisznó.
Hamarosan megérkeztek pajtásai. Mindenki kivette a részét az építésből. A farkas a rókával sok havat hordott össze. Röffencs szépen megformázta, majd a Medve Mikivel egymásra rakta a hógombócokat. A nyuszi hazaszaladt répáért. A bagoly egy sállal tért vissza a tisztásra. A mókuskák tobozokat hoztak.
– Ebből legyen a szeme és a gombjai! – Mókus Mirci.
A répa orrú, tobozszemű, piros sálas hóembert elégedetten nézték a kis állatok.
– Valami még hiányzik…- dörmögte Medve Miki.
– Igen! – huhogta a bagoly. Nincs kalapja és seprűje!
– Seprűnek valót hozok én! – kiáltotta a róka, és hamarosan egy fenyőággal jelent meg.
Bundás kutya a szokásos reggeli sétáját tette az erdőben, amikor meglátta a kis csapatot.
– De szép hóembert készítettetek! – vakkantotta Bundás.
– Igen, de még csinosabb lenne egy kalappal a fején! Sajnos, az nincs nekünk! – sóhajtotta a nyuszika.
– Óh, csak ez a baj! – mondta Bundás kutya. Várjatok csak!
Azzal térült – fordult, s megjelent egy lábaskával.
– A gazdám épp ma dobta ki a szemétdombra, mert kilyukadt.
Medve Miki felhelyezte a hóember fejére a lábast. Az állatkák sokáig csodálták a csinos hóemberüket.
– Igazán remekül sikerült! – mondta a róka.
– Igen – huhogta a bagoly -, mert mindenki szorgoskodott. Közös munkának, édes a gyümölcse!
Vidáman körbetáncolták a hóembert.
– Bizony együtt tevékenykedve remek dolgokat lehet alkotni. Remélem, ti is összefogtok majd, és meglátjátok milyen jó móka közösen létrehozni valamit – jegyezte meg az öreg tölgy.
A kisállatok elbúccsúztak és megfogadták, ha leesik a hó, ők is közösen építenek egy szép, kövér hóembert.
8 hozzászólás
Kedves Hundido!
Nagyon szépen összefogtak az állatok
a mese alapján!
Mindenki belesegített,ahogy csak tudott!
Különösen tetszett a "kilyukadt.lábas!
Köszönet az élményért!
Kár,hogy nincs róla kép!'
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia!
Örülök, ha ez a rész is tetszett. Bizony, fontos az összefogás, az együttműködés. Üdv hundido
Szia! Az öreg tölgy remek meséket tud! Ez is nagyon klassz! A közös gondolkodásra és a közös cselekvésre tanítja a kicsiket. Ebben a mai korban különösen fontos lehet mindkettő. Az összefogás!!! Nincs jó mese megfelelő tanulság nélkül! Tetszett!!! üdv: én
Szia!
Igen, mafontos, és kell is, hogy együtt tudjanak dolgozni, gondolkodni. Remélem a gyerekeknek is tetszik majd. üdv hundido
A bölcs öreg tölgy, aki oktatja az ifjúságot! Milyen fontos a közös munka, a közös játék s a barátság. Jók az öreg tölgy meséi. Nekem tetszenek.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Bizony a mesék is taníthatnak, nevelhetnek. Az apróságok is jó, ha megtanulják, hogy jó együtt dolgozni, gondolkodni. Üdv hundido
Kedves Katalin!
Mivel ez egy sorozat, én összekötném azzal, hogy a mese sorozatban szereplő kis állatokat minden részben ugyanazon a néven emlegetném. A vaddisznó az előző mesében Guszti volt, most Röffencs.
Itt is lehetne a farkas Frici, a róka Piroska. Ez csak egy javaslat, ami felmerült bennem.
A hóember építés is a gyerekek kedvenc foglalatossága, mint a sarazás. Most már kíváncsi vagyok, hogy a mesesorozat másik két meséjében is folytatod-e ezt a vonalat. Mindjárt elolvasom azokat is. 🙂
Judit
Szia!
Nagyon igazad van! Itt a nevek azért térnek el, mert külön íródtak, csak aztán később jött az ötlet, hogy a fa meséljen. Köszi, hogy megírtad.üdv hundido