Az örök titok

Álmodozni nagyon szeretett. Olyankor felvett egy kényelmes pózt, maga mellé helyezett, egy bögrét, benne a teának nevezett löttyöt, és miközben álmodozott, kiszáradt torkát öblögette. Olyan helyeken járt, amit elképzelni tudott csak.

Fiatalabb korában, és ameddig tehette olvasott. Ez volt egy mentsvár, ide menekült mindig a betűk birodalmába, amikor csak arra vágyott, hogy itt hagyja a világ szomorú valóságát.
Olvasott a tudomány állásáról, olvasott az egészségről, a romantikáról, a történelemről, olvasott a lélekvándorlásról, és mindenről, ami egy emberben érdeklődést képes volt felkelteni. Sosem élte bele magát igazán semmibe. Amikor végzett egy-egy könyvvel, raktározott.
A fejében lévő könyvtárban sorakoztak rendszerbe tárolva a könyvei. S bár nem ő írta őket, mégis megcímkézte. Rutinná vált az évek során. Bármikor hozzáférhetett. Micsoda királyságnak érezte.
Ami igazán érdekelte jelen esetben a lélekvándorlás volt. Sokat is olvasott erről a témáról, talán többet is mint kellett volna. Izgalmasnak, rejtélyesnek, misztikusnak érezte.
Most is itt járt az esze. Egy alkalommal olvasta, a csecsemők fején a kutacs azért tartja nyitva a koponyát, mert a lelkek ameddig nem találják meg helyüket a testben, ki-be járkálnak. Érdekesnek tűnt számára, és elképzelte, micsoda forgalom lehet, ami láthatatlan. Vajon ki lesz az úgynevezett nyerő? Akinek sikerül, akit befogad a test, amelyben megnyugodni képes. Sejtése volt arról, hogy minden lélek oda szeretne tolakodni, ahol a legjobb életben lehetne majd része.
Olyan életre, ahol már csecsemő korától megkaphatja azt, ami méltó egy emberi élethez. Gondoskodást szeretetet, kényelmet, és ahogy cseperedik ez csak fokozódni képes. Ezt nevezik kiegyensúlyozott boldogságnak.

Katalin hercegnő egyre inkább nyugtalan lett. Néha érzett egy-egy apró csipkelődő fájdalmat a hasában. Nem kért segítséget egyelőre, viszont érezte, hogy itt az idő, és világra fogja hozni hamarosan gyermekét. A világon mindenki ezt várja, tolonganak az paparazzok, újságírók, hogy mielőbb hírekkel tudjanak szolgálni az emberiség számára.

Ő is idegondolt. Miért pont a hercegi párra, maga sem tudta, hiszen nagyon sok gyermek most készül megszületni. Végigfutott a fejében, „önző”. A legeslegjobbat akarja magának.
Aztán arra gondolt. Miért is ne? A legeslegrosszabban van most része. Legalább álmaiban kaphassa meg azt, amit szeretne.
A torka kiszáradt. Fogta a bögrét, a szájához emelte, és kortyolt egyet.
A köhögési roham egyre csak kínozta. Valami olyasmit érzett, hogy lebegni kezd, aztán látta a saját testét, amint vonaglik a földön, körülötte egy teremtett lélek sem volt.

A nagy slukkot, amelyet kiszívott édesanyja melléből, képtelen volt lenyelni, a szája szegletén csurgott le az édes anyatej.

Ünnepel a világ. Megszületett az hercegi pár gyermeke. Egészséges kisfiúnak adott életet Katalin hercegnő.