Az öröm forrása

A konyhában ténferegtem, és a boldogságot kerestem. Jobbra néztem, balra lestem, de egy fia örömöt se leltem, azért nem adtam fel egykönnyen, így hát kotorászni kezdtem. Minden zugba belenéztem, miközben több göcsöt lenyeltem, hogy az agyam tuningoljam, és a szellemem tápláljam. Nyeltem hát a szilvalevet, mint medve a lépes mézet, gondolván, hogy egyik zugban az öröm nagyapja ott van. De nem volt ott az ebadta, mert az asszony elbújtatta. Gondoltam, hogy ő a tettes, hiszen a konyhában bennfentes, úgy ismeri minden polcát, mint én a hordók csapját. De mivel a gyomrom korgott, 'jába nyeltem papramorgót, tovább kerestem a flekkent, melyért egy disznó megnyekkent.
Ám a sors néha mostoha, kis sárkányom haza hozta, mielőtt húst leltem volna, már ott is volt, szikrát szórva.
Szerencsére nem fújt lángot, csak kipirultan szikrázott, de ettől is úgy meggyúltam, hogy a tíz körméről lekaptam.
Felejtém a korgó gyomrot, inkább néki adtam csontot, közben magam is tápláltam, és nyers flekkent vacsoráztam.
Tanulság :
Az öröm forrása lehet véletlen, ha a konyha ismeretlen.