Gyilkos a hőség, sehol egy felhő. A sivatagi országút mindig is kietlen volt. Csak a 69-es Mustang öreg motorja töri meg a puszta csendjét, ahogy rója végtelen útját.
Nem mintha számítana…
A sofőr közel olyan vén, mint maga a gép. Borostás arca arról árulkodik, a világ rosszabb hely lett, mint volt.
A jármű oldalát már a rozsda emészti, ki tudja, mióta van úton.
Nem mintha számítana…
Rápillant a napellenzőhöz tűzött fotóra. Vidám, családi hangulat. Férj, feleség, két gyermek. De ez már régen volt. Mielőtt a világ megváltozott.
Nem mintha számítana…
Ahogy elhalad egy elhagyatott benzinkút mellett, észrevesz néhány felgyújtott holttestet. Lelassít, hogy szemügyre vegye, hagytak-e valamit hátra.
Nem mintha számítana…
Ránézésre semmi hasznos, így ismét felgyorsít. Unalmas órák telnek el, lassan felhők takarják el az eget.
Talán hamarosan vihar lesz.
Nem mintha számítana…
Ahogy sejtette, hamarosan enyhe zivatar áztatja a poros, homokos aszfaltot. Benzin van elég, még vezethet tovább. Egyelőre semmi menedék a láthatáron. Hosszú éjszaka lesz.
Nem mintha számítana…
Hajnalban egy kisvároshoz ér, lelassít a táblánál. A hely neve már régen lekopott. Ahogy elhalad a házak mentén,
emberek ölik egymást. Késekkel és bunkókkal hadakoznak.
Nem mintha számítana…
Szemügyre veszi őket, hátha némelyik hasznos tárgyat hordoz. Csupasz testűek, arcukat tetoválás fedi.
A puszta őrültjei, már ismeri őket. Veszélyes állatok.
Nem mintha számítana…
A várost elhagyva egy felborult tartálykocsira lesz figyelmes. Sehol egy lélek. Leállítja a túlhevült motort és
megvizsgálja a tartályt. A fosztogatók még hagytak némi benzint, talán elég lesz egy darabig.
Nem mintha számítana…
Ismét sötétedik. Az úton egy szakadt ruhás nő integet izgatottan. Rutinosan kikerüli, majd tovább hajt.
Talán segítségért kiált. A motor zaja elnyomja a nő nyöszörgését.
Nem mintha számítana…
Éjszakára egy országút menti viskóban szeretne megszállni. A célnak megfelel, mégha kissé hűvös is van.
Még konzerveket is talál az egyik ládában.
Nem mintha számítana…
Ösztönei azt súgják, egyetlen óra elég az alvásra, folytatnia kell útját. Miután újraindítja a motort, egy tucatnyi
fosztogató ront elő a viskó mögül. Lángoló üvegeket dobnak a jármű után, de már régen lehagyta őket.
Nem mintha számítana…
Egész napkeltéig meg sem áll. Egy lángoló farmra lesz figyelmes. Letér az országútról és megközelíti.
Fényes nappal bárki észreveheti, nincs hova elrejteni a kocsit.
Nem mintha számítana…
A pajtában testek hevernek, az egyik megmozdul. A fiatal lány súlyosan megégett, hangját alig hallani.
A Colt biztosítója kattan. A férfi elfordítja a forgótárat a megfelelő helyre. Már csak két töltény maradt.
Nem mintha számítana…
Meghúzza a ravaszt. Talán nem fájt neki. Sem étel, sem benzin nem maradt a környéken. Ideje tovább állni.
Utolsó töltényét különleges alkalomra tartogatja.
Nem mintha számítana…
Hosszú idő után akaratlanul lesz szükség a megállásra. Öreg már, de a szeme még jó. Napszemüvegét feltolva megpillant egy útzárat.
Nem mintha számítana…
Felgyorsít, hogy áttörje, de egy szakadt alak hajol elő az egyik roncs autó mögül. Puskája nem hibázik, a sofőr vállát találja el.
Nem mintha számítana…
A lövés sem tántorítja el a céljától. A járművek ütköznek, a motor felhőköl, a férfi eltűnik a kerekek alatt.
Fél kézzel kénytelen tovább fogni a kormányt.
Nem mintha számítana…
Még egyszer szemügyre veszi a fotót a napellenzőn. Napszemüvegét visszatolja homlokáról. A világ megváltozott. Még van egy töltény. Az út talán soha nem ér véget.
Nem mintha számítana…
3 hozzászólás
Szia!
Nekem idő kell, hogy váltani tudjon az agyam, egyik fajtáról, a másikra. "Nem mintha számítana"
Tetszett ez is, de a robotos, azt már megszoktam.
Szeretettel:Selanne
Örülök, ha tetszett. Sajnos egyéb dolgaim miatt nehézkes egy újabb robotos sztori megírása, de a fejemben már megvan az alap koncepció
Még a héten igyekszem megírni.
Nem mintha számítana, de azért számításba vehető: nekem ez egy amolyan „Mad Max” hiányos vázlatának tűnik, megspékelve egy ismétlédő monoton, mindenről lemondó, és semmit nem mondó mondattal. Üdv. István