A pici fognelkuli leanyka felhuzza szemoldoket es nevet , aztan hirtelen szomoru arcot vagva banatosan legorbiti a szajat, elszomoritja a mandula szemet, de mielott konny csordulna az arcara hitelen ismert felhuzza a szemoldoket es kacago mar a mandulaszeme, nevet a szajacskaja. Micsoda kis szineszno maris. Tudja, hogy ezzel mindig megnevettet es egyszer voltam olyan lelemenyes, hogy megorokitettem a pillanatot es fenykep orzi a keteves szinesznocske mimikajat.
Megnott azota a picinyke Babszem, egyetlen fogacskaja sem hianyzik. Selyem hajacskaja ma mar lagyan omlik le a vallara gondosan befesulve. Szaja szepen ivelt , mosolya gyongy, alakja sudar. Minden mozdulata egy balerinae, csipoje lagyan ring, amikor setal es ugy suhan a fold folott par centimeterrel, mint egy tunder.
A pelenkat felvaltotta a szuk farmer nadrag, a babacipot a balettcipo, koromlakk, szemfestek, hosszu szempillak vilaga ez mar, nem a cumisuvege.
De egyszercsak banatosan legorbiti a szajat, elszomoritja a mandula szemet es konny csordul az arcara, remeg az egesz teste es sir:
-Anya – zokogja a telefonba es en lesem a lathatatlansagban, hogy mosolyra fordulnak-e a szemecskek, nevetunk-e a trefan, mint kisbaba koraban.
De ez mar igazi szomorusag, igazi banat.
Istenem, vigasztald meg Babszem babamat.
7 hozzászólás
Kedves történet, még így ékezetek nélkül is. Jól megörökíti a felnőttéválás egyik hátulütőjét, az igazi bánatot.
Hanga
Szia Virág! Tudni kéne a végén, honnan tudja az anya, h leánykájának lefelé görbül a szájacskája? Pl így képzeli el. És azt is jó lenne tudni, h most akkor ez igazi bánat-e, vagy csak tréfálnak egymással? Látod, kötözködök megint. De nagyon örülök, h újra olvashattam Tőled. És annyira remek kis pillanarfelvétel, annyira szívből jövően igaz, h emiatt a hangulati elem miatt az én szavazatom: 5
Üdv: én
A felnőttek világa már más mint a kicsiké. Több a gond, baj, bánat, és kevesebb a játék, a tréfa…
Kedves Virág!
Hiányzol itt a Napvilágon, amikor sokáig nem teszel fel írást. Most hinni sem akartam a szememnek, úgy megörülem a Babszemnek. Hát igen a színes öröm és a fekete bánat kéz a kézben jár a kamaszlányok sarkában. Ez az ábrándozás kora, amikor megteremti élete ideális – sohasem volt és sohasem létező – férfiját, kialakítja saját ideális szépségét, ami valahogy a tükörbe nézve sohasem akar stimmelni. Na meg a hús-vér fiúk valahogyan sehogyan sem illenek a megalkotott képbe. Az öröm és a bánat kettősségében telnek a fiatal évek.
Pár könnyed vonással, szépen elénk rajzoltad a Te Babszemedet.
Judit
Kedves Virág!
Ez egy szívhezszóló, nagyon szép írás; az egyik kedvencem lett! Örülök, hogy olvashattalak!
Üdv: barackvirág
Ez az anyai sors. A gyermeke mindig az ő kicsi "babszeme" marad, akkor is, ha már rég kinőtte a héját, és az ő fájdalma a miénk is lesz. Megkapó írás.
Koszonom mindnyajatoknak. Bodon, az anyak tudjak, hogy a lanyuk szaja legorbul, akar telefonon keresztul is lelkiszemeinkkel latjuk. 🙂 CSak azert nem teszek fel irast, mert mint latjatok, m eg mindig nem oldottam meg az ekezet-problemat…de ha igy is szivesen olvastok, akkor orommel irok:)