Szerintem Magyarországon minden srác és lány kilencvenkilenc százaléka örült annak, hogy elhagyhatja az iskoláját végleg. Az – az egy százalék én voltam, aki bánatos volt Szombaton, de nem azért mert baromira szerettem suliba járni évekig, hanem azért mert tudtam ma látom utoljára azt a lányt, akinek évekig nem volt merszem bevallani, hogy szeretem, alkalom lett volna számtalan, de féltem a visszautasítástól, féltem attól, hogy nemet mond. Kavarogtak bennem az érzések, a szenvedély lángjába borult vágyakozó szívem, elviselhetetlen lelki fájdalmak gyötörtek. Azon a Szombati napon előbb be kellet menni a suliba még a ballagás előtt, már anyám is észrevette, hogy valami nincs rendben velem, nem törődtem semmivel, úgy éreztem, ha nem láthatom nincs értelme az életemnek. Több kilométerre megy továbbtanulni, tisztában voltam vele, hogy soha nem látom viszont. Már ő is ott volt, még soha nem éreztem ilyent sírni tudtam volna, mint egy szaros gyerek, szerettem volna odamenni, kézen fogni és megszökni vele, hogy együtt maradhassunk. Istenien nézett ki: hosszú barna haja volt, barna szeme, ami csillogott a boldogságtól, tökéletes alakja, ami minden fiú fantáziáját megmozgatta! Csak ültem magamba roskadva és csak őt néztem. Briginek hívták, egy valódi angyalarcú lány. Az osztályfőnök belekezdett a mondani valójába, de egyre halkult, mint egy rossz magnó. Hallucinációim voltak, hogy együtt szorosan egymáshoz simulva, táncolunk a banketten. És egymás szemébe nézünk mélyen, nagyon mélyen és egyszer csak megszólal…- Tamás!!! … te ide figyelsz, amit mondok!?, és az osztályfőnök állt előttem… – Elnézést tanárnő. Hebegtem zavarodottan. A szünetben összeszedtem minden bátorságom és oda álltam elé – Szia, Tomi! Köszönt én meg csak álltam és bámultam – Jól nézel ki…., böktem ki.
– Kösz…, válaszolta. Vibrált közöttünk a levegő, tele voltam szenvedéllyel, ami Brigi felé irányult, annyi mindent el akartam mondani, de elakadt a hangom, a kezemet nyújtottam, épp akkor szólt a tanár, hogy ideje lenne felállni, közben Brigi megszorította a kezem, úgy tűnt mintha már minden érzésünket elmondtuk volna egymásnak.
– Gyere, tűnjünk el innen…, mondtam, majd kilógtunk a suliból és a park melletti kis erdőben csókolóztunk, nem törődve semmivel, lassan vetkőztetni kezdtük egymást, félig ruhában, félig meztelen csókoltuk össze vissza egymást, hallottuk, hogy a többiek énekelnek…
– Ne hagyd abba Tomi…, súgta a fülembe Brigi. Kikapcsoltam a melltartóját a vállán lecsúsztattam a pántot, éreztem bőre illatát, lélegzetünk felgyorsult, közelebb hajoltam, a melleit kezdtem el csókolgatni, nyalogatni, kisvártatva erekcióhoz jutottam éreztem, hogy egyre keményebb lesz, majd Brigi hátra dőlt én meg lehúztam a nadrágom. Fölé támaszkodtam, iszonyú erotikus teste volt, ahogy oldalbordái ritmusosan mozogtak levegővételkor. A tenyeremmel a hasát simogattam, behunyt szemmel élveztük ezt a csodálatos délutánt, aztán egy idő múlva beleélveztem, folytak rólunk a verejtékcseppek.
– Szeretlek…, szuszogtam, szó nélkül felöltöztünk! Smároltunk még egyet, majd elindultunk a ballagásra. Otthon aztán volt cirkusz, hogy hol voltam mikor a többiek felvonultak, csak Brigin járt az eszem. Aztán a banketten minden szertefoszlott, ugyanis egy fiúval jelent meg. Elment a kedvem az élettől, vihorászott mintha semmi sem történt volna köztünk, épp kijöttem a diszkóból mikor utánam szólt.
– Tomi!! Várj! Hátrafordultam és ott állt előttem…
– Csak, hogy tudd! Jó volt délután, de számomra ennyi. Mondta, félrelöktem és visszaindultam, berúgtam a diszkó bejárati ajtaját, és a pultnál keresni kezdtem a srácot, kisvártatva meg is találtam, odamentem, elkaptam a grabancát és orrba vágtam tiszta erőből az meg neki esett az asztaloknak, vérző orral feltápászkodott és egymásnak estünk, és össze-vissza vertük, ütöttük egymást ahol értük, alig bírtak szétszedni minket. Látni sem bírtam Brigit, de belül úgy éreztem szerelem az, amit iránta érzek. Aznap este leittam magam egy kocsmába, alig találtam haza, azért tettem, hogy felejtsek. Másnap pedig megpróbáltam elfelejteni azt a szép délutánt és a szörnyű éjszakát.