Aki a szavaktól fél, előbb vagy utóbb, a puskaropogás, a puskagolyó találja meg!
Vagy ő maga ránt fegyvert!
A golyók, a kések a kardok, a robbanások, a legkeményebb kommunikációk!
Ha üvöltesz is, akár milyen mocskos szavakat, lágy vagy mint a tészta!
Vizsgáld meg magad!
Miért fájnak a szavak, ha úgy érzed, eltalálnak?
Hisz nem hagynak nyomot rajtad, mint ahogy a hamutartó szóra sem tudsz hamut szórni!
A fájdalmat, a dühöt, a töltést minden szóhoz magad adod hozzá!
Magadból meríted!
Régi testi fájdalmakból, amikről nem is tudod, hogy vannak.
Még mindig!
Nem fog rajtuk az idő!
Sőt, nem tudod, hogy nem tudod, hogy vannak.
S ezért, azt hiszed, a szavak hatnak rád!
Képzeletben, tekerd le egy feléd irányuló dühös ember hangerejét.
Hat rád az indulatja?
Igen, lehet, hogy így is!
De csak azért, mert hozzátársítod, azt az élményt, mikor fizikailag ütköztél, valami keménybe.
Hogy nem hallod, amit mond?
Lehet, rád tör a nevetés?
Vagy próbálj megbántani egy csecsemőt szavakkal!
Mondd neki, milyen csúnya! Vagy, hogy hazaáruló!
Vagy nem ír jó verseket!
Gőgicsélve fog rád mosolyogni!
Vedd észre! A szavak nem tudnak vágni, mint a kések.
A szavak, csak előhívnak valamit belőled.
Hajdan volt „kések” lenyomatát, amik tényleg bántottak egyszer!
Ezek a lenyomatok, mint egy kabát, vagy egy billentyűzet gombjai, be vannak varrva, ragasztva.
Le vannak tapadva!
S mint idegen, gyengeelméjű idióták, mint a marionett bábút a zsinór, elkezdnek rángatni téged.
S Te nem veszd ezt észre!
Felhívják valamire a figyelmedet! De Te, nem arra figyelsz! Elkezded megmagyarázni.
Mert azt hiszed, kívül van az, ami belül.
Hogy mi van belül?
Nem tudod!
Sőt! Többet mondok! Nem tudod, hogy nem tudod!
18 hozzászólás
Szia Marica! Nem csak fegyverrel, szavakkal is lehet ölni. A két gyilkos attributum azért nem vethető össze. Egy tömegbutító szónoklat gyilkos hatása azért – bár nem lebecsülendő – nem vethető egybe, mondjuk egy atombombával. Elgondolkodtató írás, megérne még néhány misét
Szia Bödön!
Ildikó vagyok!Elfelejtetted? Te kis csacsi!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Oda se neki, Bödön keresztapád lett! 🙂
Nagyon jó dolgokat fogalmazol meg! A szó finom energia, az érzelmi testben hat, megnyit lezárt ajtókat, mint Pandora szelencéjét, és ettől függ, hogyan reagálunk. "előhívnak valamit belőled" – ahogy te is írod.
Nem tudunk szavakat érzelmek nélkül kimondani. Az érzelmeket érzékeli a csecsemő, a szavakat nem érti, és nem biztos, hogy gőgicsélve fog mosolyogni. csak akkor, ha ha olyan érzéssel tálaljuk felé a "szidást".
A "kezdetben vala az ige" is a hang teremtő erejéről szól, szerintem. A szó energiája önmagában, az érzelmi reagálásunk nélkül, is hat, mint ahogy mindenféle hang is, akár ölhet is – sok kísérletet végeztek már hangokkal. Vagy gondolj a mantrákra!
Érdeklődve olvastam a gondolataidat!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Na, most gondolkodóba ejtettél!
Köszönöm a hozzászólásod!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ylen!
Tetszik az írásod, és érdekesnek találom, hogy szinte egyszerre írtunk, a szóról, szavakról!
Én megpróbáltam elvenni a szó hatalmát, ha bántani akar.
Írásod szerint a szó, nem csak bántani tud, hanem függőségbe is kerülhetünk tőle, amit már magamon fjhgjkh -ezt, a fiam írta ide, mikor ideugrott, és azt kérdezte közben viccesen: NEM FÉLSZ HOGY ELKOPNAK A BILLENTYŰK?
Én pedig, elhallottam, elkopnak helyett, elkapnak-ot értettem. Így! NEM FÉLSZ HOGY ELKAPNAK A BILLENTYŰK? Ezen aztán jóízűt nevettem.
Ha a billentyűk nem is, de az írás már el és bekapott. Hamarosan úgy járok, mint az írásod hőse!
"Rabja lettem a könyveimnek, a történeteimnek, elszakadtam a valódi világtól. A végén már nem éltem, csak álmodtam az életet." majd " Beleadtam mindenemet a sorokba, a lelkemet, a vágyaimat, a titkaimat."
Igen, ez valóságos veszély! Ez már függőség! S mint minden, amit túlzásba viszünk, ártalmas.
Tudom, s még nem veszem komolyan!
De köszönöm, hogy figyelmeztettél.
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildi! Az egyéb kategóriában tetted. De nem értem igazán. Ez most szatíra?
Szeretettel kérdezi Noémi
Kedves Noémi!
Azért tettem oda, mert nem tudtam micsoda!
De nem szatíra, az biztos!
Viszont, lehet hogy annak tűnik.
Komolyan gondoltam, eddigi tudásom szerint. De, csak mint a jéghegy csúcsát árultam el.
Szeretettel: Ildikó
Szia Ildi!
Már délután olvastam a – kissé – akadémikusra sikeredet prózádat, de egy fránya telefon kettészakította a hsz.-met. Miközben olvastam, az jutott az eszembe, hogy a téma milyen nagy vitaalap. Érdemes lenne belemenni, mert biztosan lennének különböző álláspontok.
Ha tréfálkozni lenne kedvem, akkor azt kérdezném tőled, hogy: Mik nem járnak a fejedben? De nincsen kedvem tréfálkozni, mert azt érzem, hogy komolyan foglalkoztatott ez a kérdés.
Érdekes más fejében járni egy kicsit, kihallgatni a gondolatait. Te most hagytad ezt, beengedted oda az olvasóidat. Ami jó, mert bizonyítja, hogy mi a hozzáállásod az emberekhez.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon örülök, hogy így látod!
Mit szólsz majd akkor, a robbantásokhoz írt gondolataimhoz?
Félek, ha feltöltöm, kimegy a biztosíték!
Láttad, hogy szinte velem egy időben Ylen a Szóról írt?
Szeretettel: Ildikó
Ildikó!
Nagyon megérintett.
…..és nagyon igaznak találom, elgondolkodtam rajta.
Szeretettel gratulálok!
Edit
Kedves Edit!
Nagyon örülök, és köszönöm!
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Ildikó
Nagyon tetszett amit írtál. Sajnos a szó ölni is tud, ha arra gondolunk, hogy kiáll egy diktátor, és csak szavakat mond, még is kitör a második világháború.
Olyan témát találtál, amiről mindenkinek megvan a saját véleménye, és tapasztalata.
Üdv: FJ.
Ígen kedves János!
Pont erről beszélek, hogy félünk a szavaktól, mert úgy gondoljuk, megölhetnek vele.
Persze csak akkor, ha "vevők vegyunk rá", s ha nem megy ki a "másik fülönkön".
Persze gondolhatnánk, könnyű ezt mondani. De az az gazság, hogy egyszer régen, amikor a szavakhoz, bizonyos szavakhoz, fájdalmat, és büntetést társítottak, elkezdtünk, úgy tűnik a szavaktól, de igazából a fájdalomtól féni.
Fájdalom nélül viszont, nincs élet. Aki az előbbit kerüli, az utóbbit nem éli. Csak megúszni igyekszik.
Nade, ez az én gondolatom, és tapasztalatom.
Minden a hiten alapszik. Ha azt hized igen, akkor igen! Ha azt hiszed nem, akkor nem.
2Ki miben hisz, abban üdvözü"l, vagy kárhozik el! Teszem én hozzá!
Nem a szavak ölnek, hanem az emberek. "Önként kéjjel", vagy parancsra.
Olyan jó,hogy ezt leírhattam neked. Azért tettem, mer hiszek a szavak erjében. Vizet prédikálok, és bort iszok.
Szeretettel,
Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon tetszett az eszmefuttatásod. Bizony,a szavak csak eszköz….Ha mi magunk rosszra használjuk a "beszédképességünket " megmutatja milyenek is vagyunk valójában ott belül….ez ebből az írásszövegből is kiderül….Máté 12:33,34 Gyümölcséről ismerik meg a fát….hogyan szólhatnátok jó dolgokat, amikor gonoszak vagytok? Mert a szív bőségéből szól a száj….."Szóval a jó vagy rossz szavaink, tetteink a mi gyümölcseink….
Ellenkező esetben? Bizony csak azt tudják kihozni belőlünk mások sértő szavai ami "bennünk van" Ha viszont ezt már felismertük, akkor jó helyzetben vagyunk, mert minden nap tehetünk azért, hogy csiszoljuk a személyiségünket…
Kiemelkedő élmény volt olvasni az írásod.Köszönöm.
Szeretettel:Rita
Köszönöm kedves Rita, a megerősítésed!
Nagyon sok szeretettel:
ildikó
Kedves Ildikó
Én is erről beszélek, vannak akik félnek a szavaktól, és vannak akik "isszák" és megrészegülnek tőle. Ezért két élű fegyver a szó. Az irodalomban, a szó lehet lelkesítő, vagy lehangoló, vagy emberformáló, de én úgy érzem, az utolsó az ami minket "szóra" bír.
Nem szabad abba hagyni amíg élünk. Természetesen, ha van aki olvas. Ahogy látom téged sokan olvasnak, ezért nagy felelősé hárul rád.
Üdv FJ.
Kedes János!
Köszönöm neked szívből, igazán, hogy figyelmeztetsz, s megerősítessz felelőségemben.
Szeretettel üdvözöllek: Ildikó