Barátnők

BUÉK csajok! Micsoda szám 2013! Hú, nekem a vége nem tetszik. A vége Sacikám? Még csak a kezdet van. Na mindjárt be is pörögtem, éppen tegnap. Kata, Te? Amikor a nyugalom megtestesítője vagy, legalábbis ez idáig semmi jele nem volt nagyobb idegbajnak nálad, és egyéb körömrágó tünetek sem hatalmasodtak el rajtad.

Édeseim, azért néha-néha eluralkodik rajtam is a diliszindróma. Nagyapám már jó pár hete fájlalja a vállát. Nagyanyám könyörgése elszállt az esti imával, így hát gondoltam, majd én szépen intézkedem. Amúgy is szeretek pörögni, hát közöltem nagyapával, az ünnepek elteltével szépen nyugdíjas óráiban egy programban lesz része. Mégpedig, ellátogat a háziorvoshoz, és megnézi hogyan dolgozgat, így rögtön év elején? Közben fakultatív programként, érdeklődik az ott várakozó emberektől, hogy s mint teltek az ünnepek, egy kis pletyit haza hoz, hogy a nagyi dörzsölhesse a tenyerét, ki mit csinált? Unalmában, vagy izgalmában. Nem unalmas feladat, és mellesleg orvosolják is a baját.

Minden úgy alakult ahogy terveztük, voltak hírek is nem kevés. A legnagyobb az, hogy kapott egy beutalót a papa, a Reumatológiára, és rögtön másnapra. Mivel nekem a reggeli óráim szabadok mostanság, így év elején, elkísértem. Arra számítottam ott is majd ücsörgünk egy pár órát, hiszen a gyorsaság nem jellemző ott, csak a fehér köpenyesek szaladgálnak ki-be a rendelőből, pisilni, kávézni, meg trécselni is gondolom, mert időnként nehezen találnak vissza. A beteg addig is nem tevékenykedik otthon, felkelés után, azonnali szieszta.

Szendvics, tea bepakolva a kézitáskába, és irány az SZTK. Parkolni alig tudtam, szerencsére egy manus éppen kifelé kormányozta az autót, így sikerült helyet cserélnünk. Szépen elsétáltunk a betegfelvételre, a papa míg odaértünk egyfolytában sziszegte, a rosseb egye meg a vállamat. Nem győztem nyugtatni, hogy rá ér még majd 11 óra felé rázendíteni, amikor már a türelme is vékony cérnaszálon ugrabugrál.

Az ablak előtt hosszú sorok, látszólag gyorsan halad minden. Jó, ezen nem lepődtem meg, mert szórni az embereket gyorsan, azt nagyon tudják mindenütt. Beállok a sorba, amikor odaérek átnyújtom a beutalót, egy kis papagáj arcú csajszinak, akinek a szempillái majdnem a szemöldökét csapkodták, és annyi festék volt még rajta, hogy egy indián kutya füle hozzá képest. El is neveztem gyorsan magamban "boldogtekintetünek", mert nagyon látszott a tekintetén amikor rám nézett, hogy na? Jó mi??? Szép smink kora reggel, van meló, van beteg is hála Isten.

Bekopogtatta a papa nevét a műkörmeivel, /trehány munka, ráadásul nem is passzol a szín az arcfestékhez/ és kicsicseregte, hogy ráírja a papírra az időpontot, amikor újból vissza kell jönni. Gondoltam, itt már gáz van, mert a papa még kínlódni fog ezek szerint pár napot.
Amikor bájmosoly közepette ráfirkantotta a dátumot, és átadta, az én arcomról lelohadt a mosoly. Képzeljétek a dátum a következő volt. 2014.04.18. Azannyát! Még csak 2013 van suhant át a fejemen. Elnézést kértem a kisasszonytól, és kicsusszant a számon, itt valami óriási tévedés lehet.
Nincs itt tévedés semmi 04.18. jött a válasz. No az is messzi van próbálkoztam, de 2014 az még több mint egy év. Dehogy 2014 nézett rám furcsán. Akkor legyen kedves átjavítani, ugyanis a dátum rendesen elcsúszott. Vigyorogtam, de már nem kedvesen, hanem úgy, amikor megrándul egy-egy izom az arcon, és a szemeim szórtak valamit. Talán szikrát, lehet. Majd nyomatékosan közöltem cikiből, javítsa le , mert kozmetikushoz kell sietnem, és műkörmöshöz. Szépnek kell lenni a munkahelyen. Erre rám pillogott, nem vette a lapot, és elrötyögte magát, elnézést kérve hogy a hónapot nézte, és automatikusan a 2014-et írta rá.
A papa kérdően nézett rám, és közölte, nagyon felizgatottnak látszom. Nincs semmi baj papa, csak Tavasszal eljövünk újra, remélem ezt a röpke pár hónapot még kibírod anélkül hogy vitustáncolni megtanulsz éjszakánként.
Nem várva meg a válasz, szépen előkotorásztam a mobilomat, és időpontot kértem egy magánrendelésre. Este fél hét után megkönnyebbültünk, a papa kapott egy injekciót, és kilencezer forintot átnyújtva, megkönnyebbülve minden tekintetben távoztunk. Szerdáig, mert legalább négy kezelés kell. Huss a nyögdíjnak, de huss a fájdalomnak is. Olcsóbb, mint egy temetés.
Most hozassatok lányok egy jó erős feketét, citromos tortával, hadd facsarjon még egyet rajtam ez a nap.