A test a lélek színpada!
Olvastátok?
" A test a lélek színpada – azokat a darabokat is előadják rajta, amelyeket a lélek megtagad. Mert amiket a lélek nem él át, az a testben éli ki magát." Rüdiger Dahlke
*
Fáj a fogam!
Mit jelent ez?
*
Az én matematikám
Két férfi több mint egy!
Egy nő, több mint kettő!
*
A "Hogyan szerezd vissza?" mini tanfolyam lépéseit olvasva, megpróbáltam végrehajtani a faladatot.
A feladat így szólt!
Tartsunk önvizsgálatot!
Ez lett, az eredménye.
Sajnos, most nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan jutottam el eddig a gondolatig!
Mert mit szeretnék?
Téged! Szőröstől-bőröstől! Magamhoz szorítanálak, összeroppantanálak, kedvemre szeretgetnélek, csiklandoználak, meggyötörnélek, megkínoználak, kényem-kedvem szerint alakítanálak. Szívnám a véred! Enném a húsod! Megrágnálak, de kiköpnélek, és kezdeném elölről. Ennyire önző a szerelmem, nem tűr korlátokat, határokat, szabályokat. Szétfeszít minden formát.
No, ha újratárgyalnánk a kapcsolatunkat, ebből kellene engednem!
Észbontóan aberrált! Nem?
*
Volt egy álmom.
Egy kétágú létrán álltam éppen, amikor egy fiatal férfi jött hozzám. Ahhoz, hogy üdvözölni tudjam,
le kellett róla szállnom. Már-már majdnem leestem közben, de visszanyertem az egyensúlyom.
Érezhető volt, egy szeretetmező köztünk. Eszembe jutott, hogy meg kéne ölelni, puszilni!
Hozzáfordultam, hogy lábujjhegyre állva, a nyakába csimpaszkodjak. Ő előre hajolt, majd velem a nyakában felegyenesedett. Így tartott egy ideig, majd úgy éreztem, elég lesz már, túlzásba viszem, és leeresztett. A szeretetérzés, a szeretetmező, végig jelen volt. Nem tudom felidézni, csak az emlékét.
*
Veszteségek.
Gyönyörű, veszteségekkel kapcsolatos idézeteket olvastam számtalant, majd megírtam a magamét.
A kedvencem, mert én egyszerre veszítettem el szerelmet és barátot, s aki túlélte, már nem az, aki
előtte volt, így hangzik:
" A villámütés sose földelődik.
Ha barátod volt, nincs helyette más!
Szerelmet elveszíteni: légszomj.
Barátot fulladás. "
Gergely Ágnes
*
A magamé:
Olyan egy szerelmen átmenni,
mint egy arannyal teli szobán.
Mire föleszmélsz, s kilépsz az ajtón,
csupán néhány apró rögöt
szorongatsz az ujjaid között.
——————————————————————————————————–
Már több mint 35 éve nézem a férjemet, s most megláttam, hirtelen. Ő szerelmes volt belém. Ő szeret engem. Eleitől fogva. Ezért maradtunk csak meg a csókoknál, ott, a beton lépcsőkorlátnak dőlve, a pedagógusszálló udvarán. Pedig, csurom nedves volt a bugyim, és vágytam a simogatást. Én Őt, tudatosan választottam. Ő, engem a szemével és a szívével.
A legszebb bók, amit eddig férfitól kaptam életemben, mostanáig, azt tőle kaptam. Amikor tudtuk, meg fogjuk tenni, én azt hittem, meg kell történnie, mert így döntöttünk. De Ő képtelen volt rá.
Nem prosztata problémája volt, ahogy mondta, nem egy kő esett a hátára a B.-ben szeretkezés közben, hanem szerelmes volt, s nem tudta velem azt tenni, amit más lányokkal szerelem nélkül annyiszor, mert annyi helyre bedugta már, hogy úgy érezte, tisztátalan.
Kaphat-e nő, ennél nagyobb bókot? Ott hevert előttem egy férfi, aki Istentől kegyelmet kapott, ajándékot, amelyet megoszthatott volna velem, de ekkorra én már megrontottam magam.
(Meggyőződésem, hogy a szerelem, kegyelemből, istentől, isteni énünktől kapott, ajándék.)
Nem a szívem, hanem az eszem irányított. Vak voltam, nem láttam őt, mert jól, csak a szívével lát az ember, énekelte Halász Judit.
Egyszer, szemmel is láthatóvá vált az Ő szerelme. Miután megrendült házasságunk, akaratlanul féltékennyé tettem, de mégis újra Őt választottam, a férjemet, s nem SZ.V.-t, egy illúziót, akinek segítenie kellett volna rajtunk, hisz párterapeuta volt, de ő, inkább a férjem helyébe akart állni!
Egek!
Ekkor elutaztunk a B.-be, nászutunk színhelyére. Jártuk az erdőt, mint korábban, annyiszor. Beszélgettünk. Ő kiválasztott, majd levágott egy botnak való ágat, és megfaragta.
Még soha nem láttam annyi érzést az arcán.
(Akkor ott, az a bot, fallosz volt a kezében, formára igazítva, díszesre faragva, hogy tetszetős legyen. A végén a kezembe nyomta. A magáé helyett, mint egy ajándékot.)
——————————————————————————————————–
Febe! Az én éhségemet nem lehet csillapítani szexszel, mert nem testi, hanem lelki eredetű. A régmúltban keletkezett, s azt a jelenben nem lehet jóllakatni. Sosem fog betelni, kielégülni, mert ott akkora űr van. De ne gondold azt, hogy nem tudsz kielégíteni, mert Te vagy nekem a legkielégítőbb dolog a világon. Egyetlen pillantásod, intésed, szavad, az egekbe, a Mennyországba röpít.
Nem is értem! Egy ilyen kicsi ember, hogy lehet rám ekkora hatással?
*
Ma, megfejtettem, mit jelent elesni. 5 után, délután, Morzsival kibicikliztünk majdnem Fásig, teljes sötétségben. Se hold, se csillagok nem ragyogtak az égen! Visszafelé, még a bicaj első lámpáját is lekapcsoltam, mert fénye, zavarta a szemem. A sötétből támadó kutyától való félelmemet, részben tudtam csak legyőzni, mivel a múltkor, megtámadta Morzsit, a nyitott kapun kirohanva egy dühös, nagytestű kutya. Alig bírtam elkergetni. Féltettem őt! Visszafele, a Major bejárónál, fölerősödött ez a félelem, mert előző nap, itt is láttam, egy nagytestű kutyát, igaz, fényes nappal, kóborolni. Emiatt, a figyelmem szétszóródott. Belehajtottam a sötétben egy gödörbe, és eldőlt velem a bicaj. Megütöttem magam. Lehorzsoltam a nedves kövön, a jobb térdemről a bőrt, és ráestem a jobb könyökömre. Sírás környékezett. Drága Morzsi, azonnal ott termett, megnyalogatta szaporán, kis nyelvével az arcomat.
Így vigasztalt. Érezte, hogy baj van.
Anyukám temetése után, estem el így, kétszer, a nappaliban. Én konyhának hívom, mert az volt régen. Ez az a helyiség a házban, ahol születtem. Meg aztán, akkor is így estem el, amikor őt féltettem, s persze magamat, amikor iskolás koromban, apukám helyett, én kísértem ki a buszmegállóba, hogy felszálljon a buszra, s leromlott állapotban, hosszú éjszakákon való járkálás, hónapokig tartó szenvedés után, elmenjen a megyei kórházba, epekő műtétre. Hideg tél volt. Jeges volt a járda, s visszafelé, egyedül az úton, két-három lépésenként elestem, majd feltápászkodtam, de elestem újra. Nem láttam a könnyeimtől, annyira árva voltam.
Mind a kétszer Anyukámat hívtam eleséseimmel, hogy jöjjön vissza a kórházból, majd a sírból, hogy emeljen föl, s öleljen magához! De se akkor, sem előtte, sem utána, nem tett ilyet semmilyen alkalomból! Ölelni magamtól tanultam meg, mint biciklizni és szeretni.
Ahogy a fájdalom is mindig valakinek szól, olvastam, úgy az elesés is.
Az esti, biciklis elesésem neki, Febenek szólt, hogy forduljon vissza, hajoljon le hozzám, vegyen karjaiba, s ringasson! Legyen gyógyírja sebeimnek! Annyira kívántam ezt! Talán megérezte. Mikor hazaértem, s azonnal felmentem a Fészre, találtam tőle egy üzenetben elküldött matricát, egy fehér, ülő, parancsra kész, farkát csóváló kiskutyát.
Talán ezért, akkor még nem, csak két napra rá, szakított velem!
*
Hogy így kiadom magam, most joggal gondolhatjátok, elment az eszem.
De valami, mélyen legbelül, erre kényszerít engem!
Talán a célom.
10 hozzászólás
Kedves Ildikó! Tökre megrendítő ez az egész így, belezúdítva egy kalapba, vagy inkább a nyakunkba. Elhiszem neked, h úgy teszed fel, ahogy egy az egyben kijön, gondos szerkesztéssel ilyesmit nem lehet írni. Ebben a formában jön át a legjobban, amit mondani akarsz: egy érett nő belső világa, legrejtettebb érzései, vágyai. A költő kiadja magát az olvasónak, nem szégyell, nem takargat semmit. Az önkínzás lételeme a költőnek. Az író más, az író úgy kínozza magát, h beköltözik a szereplőibe. De na valaki sem az egyikre, sem a másikra nem képes, az nem jut fel az Olimposzra. Szeretettel: én
Kedves Bödön!
Honnan tudtad hogy az Olimposzra akarok jutni?
Csak nem az utolsó mondataimból találtad ki?
Nagyon sok szeretettel és hálával:
ildikó
bátor vagy!
tisztelettel:túlparti
Köszönöm szépen!
Szeretettel:
Ildi
Szia Ildikó! 🙂
Mindkettőt elolvastam, fejet hajtok bátorságod és kitárulkozásod előtt., erre csillagos ötöst adok.
Amit megosztottál velünk, az olvasmányos, tanulságokat hordoz, átgondolásra ösztönöz.
Ha irodalmi alkotásként nézem, akkor figyelembe kell venni egyéb dolgokat is, ezt az utóbbi két alkotásodra együttesen értem.
A helyesírás nagyon fontos, így pl. az igekötős igék alkalmazása úgy, mint a központozás és egyebek is.
Nagyon tetszik a spontán megnyilvánulásod, de az előbbiekre mindenképpen figyelned kellene, mert az egy dolog, hogy ösztönből írsz, a másik viszont az, hogy vannak szabályok, amiket követni kellene.
Szerintem új stílust teremtettél, de ez egyáltalán nem mentes a helyesírási szabályok alkalmazásától.
Azt gondolom, hogy történeteid tartalmilag tanulságosak, de hogy irodalmi értékké váljanak, ahhoz még rá kell dobnod néhány lapáttal. 🙂
A célkitűzéseid miatt mondtam el az utóbbiakat.
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Ez csodálatos!
Nagyon, nagyon köszönöm a figyelmedet és igyekszem megfogadni a tanácsaidat!
Hálás szívvel, szeretettel:
Ildikó
Atya ég! Tele van hibákkal!
De nem akarok neked plusz munkát adni azzal, hogy kijavítom!
Magamnak igen.
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó, minden hibád javíthatod, ha a "MÓD"-ra kattintasz az alkotás címe mellett az oldaladon.
Olyankor rövid időre eltűnik a műved, mert az admin felületre kerül. Szerintem elég gyorsak vagyunk, úgyhogy hamar olvasható lesz. 🙂
Ha valaki javít, annak örülünk, tehát nem plusz munka, csak alap. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen!
Élni fogok a lehetőséggel.
Szeretettel:
Ildikó
🙂 Folytatás…
El tudnék képzelni egy folytatásos valamit a tapasztalataiddal.
Talán azért, mert kibújt belőlem a pedagógus. 🙂