Belső útjaim I.

Belső útjaim I.

Ahonnan indultam
Életem legnagyobb részében, attól féltem, hogy a másik ember elveszíti a türelmét irántam, ezért visszafogtam magam.

Néha, önkéntelenül elrántottam a fejem, nehogy meg találjon ütni.

Szívem szerint megírnám neked, hogy hiányzol, de mintha nem lenne igaz.
Mert annyira nem hiányzol, hogy le is menjek Senki-földjére.
Ez, az önmegtartóztatás eredménye,
hogy idővel csillapul, vagy megszűnik a vágy.

De nem legbelül, ami szívemben honos!

Szeretni téged, teljes szívemből dicsőség, de legalábbis érdem!
Közeledni hozzád egyoldalúan, kockázat.
A fajdalom kockáztatása.

Félni a fájdalomtól, megalázó.

Nem tudhatom, mert nem merem megkérdezni, ezért, szeretném hinni, hogy haladsz, változik életed.
Jó irányba.
Nem iszol, nem dohányzol már annyit, gyarapodsz, és sikered van a NŐ(k)-nél,
s nem hiába való az áldozat, amit a kedvedért magamra kényszerítek.

Kérdezem én sóvárogva tőled. Nem-e lehetne-e mégis, hogy teljes önmagam lehessek?
Hogy szabadon áramolhassanak érzelmeim, gondolataim feléd.
Hogy leírhassam és elküldhessem őket?
Hátha testemet is magával sodorják!
De nem!
Mert hiszen nem igényled.
Hisz nem írsz!
S különben sem lenne helyénvaló!
De, akkor mit csináljak hő szívemmel, hogy meg ne szakadjon?
Vagy csendesem el ne apadjon, mielőtt utoljára megölellek.
Mondd!

Feltételezett válaszod:
HÁT, HŰTSD LE MAGAD!
– Nem tom!
– Te tudod!

Próbálom elképzelni, mi lehet most otthon, de nem megy!
Nem tudom zavarlak-e ezzel az üzenettel, mert azt nem szeretném!
Majd a válaszból kiderül, ha több lesz, mint egy lájk!
Ha nem, azt sem fogom tudni, elolvastad-e egyáltalán amit írtam?

S ahova jutottam?

U.i.:
Mondd, milyen érzés, hogy így érzek irántad?
Fölösleg? Mint a szenvedés? De hisz én is láttalak már szenvedni téged!
S bizony, megesett rajtad a szívem.
De lehet, sőt valószínű, még ha emlékszel is, nem szívesen gondolsz már erre!

Akkor is, még is, kérlek én, ne féld a viszonzást!
Ha a pénisz nem kopik el, a szív sem!
Egyetlenem, szerelmem!
Írnám!
De félek, azt írod majd, hogy:
– Az nem én vagyok!
És az fájna!
Nagyon fájna!

"Szánd meg hát, szomorú szívem!"

Az írás, csak a vigaszom nekem.

De most úgy érzem, érted még arról is szívesen lemondanék, ha játékban lehetnék, nyerhetnék, és Te lennél jutalmam.