Belső útjaim III. 18+

Ugye nem kell magyaráznom, hogy nem gondoltam komolyan az ultimátumot.
De még ha elfogadnád is az úgymond feltételeimet, én nem fogadhatnám el tőled a kockázatot.
Hiszen, hogyan fogadhatnám el egy éjszakáért, hogy kockára tedd kapcsolatodat, aminek fenntartása úgy tűnik mindennél fontosabb.

*
Apukámhoz

Te, ki nyugszol márvány szemfedél alatt,
Első Férfi az életemben,
ki apukám volt,
s kit mégis, férfinak sosem láttam,
ki miatt felnőni nem akartam,
kihez mindig hű maradtam,
engedj élnem egy kicsit nőként,
mielőtt meghalok!

*

Egyke vagyok,
egy vagyok magamnak,
ki több felé, menekülvén,
csak osztódni vágyott.
Mégsem mert lázadni egészen,
hisz gyermek lelkét,
az áztatott vessző korán megtörte.
Valahogy, túl korán hullott darabokra,
s mint egy kirakós játék elgurult darabjait, keresgélem, rakosgatom szüntelen.

*

Úgy éget, úgy fáj,
hogy nem tudtam tovább fenntartani a zászlót!
Hogy kidőltem, s hű követőim
elhagyták az utat, melyen őket vezettem.
Mert hisz göröngyössé vált,
tévesnek bizonyult számukra, s mert erőtlen, hűtlen volt vezetőjük.

*

Mert megengedhetetlen, hogy ki szakemberre bízza magát,
kicsinykét is rosszul járjon.

*

A kölcsönösen előnyös üzlet a jó üzlet.
Mégis, a pénzintézetek halálra keresik magukat azon, hogy az embereknek, ügyfeleknek és ügynököknek vannak céljaik, vágyaik, de nincs önfegyelmük.

*

Egy választás, soha nem volt lehetőségre.

Most védtelen vagy, s ezt kihasználom.
Szavaimmal csiklandozni, kínozni próbálom, mimóza lelkedet,
hogy szomorúságból, haragra derítsem kedvedet.
Mert csak azon keresztül vezet az az út felfele,
s ha elküldesz jobb éghajlatra,
elégedett leszek vele!
Mert nem lehetek szabad,
míg, Te nem vagy az!
Mert, mi csak kettőnké volt,
többé már nem lehet az!
Mi ez, ahhoz képest,
hogy egy szerelem semmivé lesz,
mert, ha melléd szegődve,
tovább kísérlek utadon,
sorsod az enyém lesz,
melyen, már így is többen osztozunk?
Saját börtönének rabja az,
ki ígéretet csikart ki.
Ki tettét jónak hiszi, s helyébe jót vár.
Nincs az a tett,
amit ne tennék meg érted,
ha tudnám, javadra válik, és értékeled.
De veszélyben vagyok melletted, mert szeretlek, s szerelmedre vágyom!
Mert, akit gyermekként kényszerítenek a jóra,
az önként teszi meg a rosszat is, csöppnyi szeretetért, barátom.
De tudod, ha ismered a sakkot, királynőt nem cserélünk gyalogra.
Így, szerelmet sem pornóra.
Szeretlek! Akkor is, ha nem jössz el soha többé!
Jobb így, mintha lopott tárgyak sorsára jutnék,
és tovább passzolnál, vagy elcserélsz.
Én tudom, hogy jó vagy, és jóra vágysz!
De ha emelkedni akarsz, és jó szélre vársz,
most szalasztottál el egyet!
Nem baj, majd jön a következő!
Csak az irányt el ne tévesszed!
Légy bátor, ne vakmerő!
Tudom, most két nő
van az életedben.
Mindegyik méltatlan a szerelemre?
Én azzal teszem
méltóvá magam,
hogy lemondok róla,
maradok magam.

*
.
Baj, hogy megszerettelek, s e bajban magamra hagytál.
Még soha senki nem vállalt értem felelősséget!
58 éves múltam.
Miért pont Te kezdted volna el?
Vergődöm, de nem próbállak nem szeretni, mert tudom,
szívemet kivájja a kétségbeesett próbálkozás, s én, soha többé nem akarok szív nélkül élni.
Én gyermekként sok-sok reggelen, nem akartam felébredni.
Anyukám szólt. – Ki az ágyból lustaság! Így nem lesz belőled semmi!
De tudtam, aki felkelt végül, az nem én vagyok.
Mert én halott voltam!
Halott!
Annyira, amennyire csak bírtam.

*

Nem kell, féltselek! Nagyon jól elkezelgeted az én érzelmi kirohanásaimat, és már nem viselsz el mindent a szexért cserébe.
Most már tudom, te a szex reményében teszel meg dolgokat nekem, én pedig a szerelem reményében próbálom hasznossá tenni magamat a számodra.
De engem pusztán a szex nem érdekel, úgy, mint ahogyan Téged.

*
.
Febe, Drágám! Te, teljes szívedből szeretsz engem! Csak hát: ennyire tudsz szeretni!

*
.
Én azért mentem bele az „orgiába”, amiért Te az ócska keretek megtisztításába.
Hogy ne veszítselek el!
S Te azért, hogy ne veszíts el engem.
De most, a maradék illúzióm is odalett.
Te betettél engem egy skatulyába, nekem pedig rá kellett ébrednem, hogy a vágy nem szeretet.
A sóvárgás, azután ami egykor jól esett, nem szeretet!

*

Véget nem érő

A teljességet akarom!
Nem csak szíved minden dobbanását, édes tested minden moccanását.
Akarom a kedved színét, orcád nevetését!
Akarom a lelked minden rezdülését!
Azt a kis fényeset. Azt a kis csendeset, mely nem kíván más semmit, csak engemet.
Mely megadón sóhajt, odabújik hozzám, nem követel, óhajt.
A vágy hangján szól, de mégis testetlen, meghitten békés, szinte rezzenetlen.
Kiszipolyoznám belőled a lelket! Mint az ördög, vagy a sátán, ki felkap, elvisz könnyedén a hátán, s azon is túl tesz le. Ahol ég és föld összeér, ahova kíváncsi tekintet soha el nem ér, ahol a tájat, mint füstölgő lávapárlat, lehelet lelked lengi be, s magányos Éned sóhaja zengi be.
Hol rajtam kívül senki meg nem találhat, hol gonosz lelkem magába inhalálhat.
Enyém leszel s maradsz remegve, újra és újra megrajzolt körökre, míg el nem révülök, beléd nem szédülök örökre.

*

Kívánós vagy-e Pajtikám?
Jössz-e hozzám, mint hajdanán?
Szívet melengetni, összebújni,
egymás ölébe borulni.
Hadd hajtsam válladra fejemet!
Szorítsam forrón kezedet!
Hadd térdeljek lábaid elé!
Egyik délután, úgy estefelé.