Bérgyilkosok krónikája/ 3. fejezet ( Az első és utolsó munka)

X- et mindig is arra nevelték, hogy profi gyilkos legyen érzelmek és család nélkül. Nos igen a Szervezetnek csak az agymosott katonák kellettek, akik nem kérdeznek csak cselekednek. A legtöbb embernél be is válik ez a fajta nevelés! X sem volt kivétel egészen addig, amíg meg nem kapta az első igazi megbízását. Ahogy kinyitotta az aktát a sötét hideg helyére, kedves emlékek özönlöttek és majd egy percig irányítani is tudták X- et. Aztán csak kihúzta magát, szemei ismét hidegek lettek és elment.
Az egyetlen jó a Szervezetben, hogy gyilkosait hamar a célpont közelébe juttatja. X már hétfőn kezdhetett a célpontja titkárnője ként. Gyönyörű hosszú haját feltűzte egy kontyba és kosztümöt vett fel. Majd a tükör elé állt.
„ Valami hiányzik még! „ és egy szemüveget is felvett a kellékei közül. Most ismét magát nézte a tükörben. Hát nem biztos hogy felismerné önmagát ha így menne vele szemben az utcán. Elégedetten mérte végig az új külsejét és indult ideiglenes munkájába.
Szép verőfényes nap volt. A munkahelye a belvárosban van, egy hatalmas épület legfelső szintjén. Ahogy felmegyünk az ajtóhoz vezető lépcsőn a Belügyminisztériumi hivatal nevet olvashatjuk. De ez most X- et cseppet sem érdekelte, ő a terepet mérte fel.
„ Az épület úgy ránézésre 20 emelet lehet. ’ vagy 2 őr kint, de vajon mi van benn? „
Ahogy belépett a kapun már látta, a legnagyobb akadályt, amit le kell majd küzdenie. Az előcsarnokban három nagy fémdetektoros kapu állt, mindegyik mellett 3 őr.
„ Ekkora biztonság még a királyi palotában sincs! „ dühöngött X. Amíg ő a kapun haladt át, a táskáját is átvilágították, majd őt magát is megmotozták még. „ Fémmel nem próbálkozom, még a végén elbukom! „ Szíve a torkában dobogott, az őrök szúrós tekintete azt sugallta, hogy tudják ki.
– Üdvözlöm a hivatalnál, kis asszony! – adta át az egyik őr a kártyáját. – Legyen kellemes napja.
– Köszönöm! – mondta X színlelet nyugalommal.
A liftek felé sietett és közben a belső teret nézegette.
„ Hat vagy hét kamera! Őrök mindenhol! Kicsit frusztrál ez a hely! „
A kis dobozban, amit liftnek hívnak egy csomó ember passzírozta be magát. X kártyája a legfelső emeletre szólt. Addig még utazhat egy kicsit, és gondolatai is megrohamozhatják.
„ Nincs sok időm és cselekednem kell! „ – ezt mondatta vele a hidegfejű gyilkos. – „ De hisz vele nőttem fel, nem ölhetem meg csak úgy! „ – ezt pedig az emberi énje mondatta. Igazán ő sem tudja mit tegyen most, bizonyítani akar de nem akarja az emlékeit sem semmisé tenni. Lift lassan felér, majd egy kattanással kinyílnak az ajtók. Egy irodában találja magát, szép nagy tágas és tele van kamerákkal. „ Innen észrevétlenül lelépni is nehéz lesz! „
– Áh! Megjött! – mondta a főnöke és célpontja. – Gépelje le ezeket!
Nagyjából egész nap csak ennyit beszélgetek, minimálisát. X- nek elmondta a feladatai és néha jelentett neki X. ennyi kész! Így legalább nem fog jobban kötődni a férfihez. Ahogy teltek a napok a lány egyre jobban kismert a helyzetet, első nap már szerzett magának egy látogató kártyát. Aztán másnap letett arról, hogy fegyvert hoz be. Túl élesek lent az őrök, még a fémtollát sem tudta behozni észrevétlenül. Harmadnap megtanulta, hogyan játssza ki a kamerákat és azt is hogy a lépcsőházban már nem minden emeletre raktak megfigyelő rendszert. Szóval arra letud lépni. Csak azt nem gondolta még ki, hogy mivel fog ölni. Csak sétálgatott az utcán, mikor egy nő ment el mellette. Hajában hajtűk voltak. „ Nem feltűnő és nem fémből van! „ örvendezett X.
Másnap két hatalmas hajtűvel érkezett a munkahelyére. Az őrök még meg is jegyezték hogy milyen jól néz ki ma. Ő meg csak örült, hogy senki sem tudja ki és mire készül. Már mindent eltervezett. A lépcsőházon keresztül fog lejutni az elsőre, ahonnan egy nyitott ablakon át eltűnik. Mindent kiszámolt és viszonylag sok mindent tervbe is vett. Pontosan tudta, hogy ma is sokáig bent lesznek és alkalma is biztos adódik, de semmit nem szabad elsietni. „Csak szépen és nyugodtan, van még időm!” csitította szívét X.
A nap lassan lement és az óra elütötte a hatot is. „ Még egy kis idő!” mondta magának X. Csakhogy a számítását keresztbe húzta, hogy a célpontja távozni akart, mert ma meg akarja kérni a barátnője kezét. Ahogy megjelent az irodában X érezte, hogy cselekednie kell. „ Gyorsan most légy okos!” – sürgette magát.
– Várjon! – mondta X amikor már kinyílt az ajtó. – Ezt még alá kell írnia, hogy holnap feladhassam.
– Oh, igen már is! – mondta kedélyesen a férfi. Aztán csak oda lépett az asztalhoz és lehajolt, hogy aláírja a papírt. Közben X kivette a hajtűket a kontyából és haja zuhatagkén omlott le.
– Sajnálom semmi személyes! – mondta és a két tűvel nyakon szúrta a főnökét. – Sajnálom!
Furcsa mód egy könnycsepp sem hagyat el a szemét. Nem érezte valami fényesen magát, de nem is érezte azt az érzelmi sokkot amit várt. Ott feküdt előtte a gyermekkori legjobb barátja és ő csak állt és nézte a férfit, majd leszólt a portára, hogy a miniszter úr úgy tízpercet késni fog. Pont ennyi ideje van, míg a rendszer ismét vissza áll eredeti képekre. Egy perc alatt feltörte a rendszert és minden adatot átállított. Ő nem is dolgozott itt soha, és a kártyáját nem is hozták létre. Majd elindult, hogy lemenjen a lépcsőn, de a számítása megint nem jött be, két biztonsági épp azon a szinten cigizett, ahol ő leakart lépni az épületből. Most jött a „ B” terv. Levette a titkárnő szerkót és az alatta lévő sima utcai ruhában sétált tovább, hosszú haja az arcába lógott.
– Elnézést, de hogy jutok innen ki? – kérdezte az őröktől. – Sajnos klausztrofóbiám van és liftbe nem mertem beszállni. De most meg azt sem tudom, hol vagyok! – pislogott elveszetten.
– Aha! – mondta az őr kedvesen. Totál bevette, hogy az előtte álló lány alig lehet több tizenhatnál és csak küldönc, aki fél a liftben. – Menjen még három emeletet lefelé és a mélygarázson át távozhat.
– Kösz! – mosolygott kislányosan az őrökre X és könnyű léptekkel folytatta útját.
„ Ezeket a barmokat!” – gondolta kedélyesen. A mélygarázsban eddig még nem járt, de onnan már könnyebben és észrevétlenül tudott távozni.
„Az első küldetés letudva! De nem megyek vissza a Szervezethez! A kezemben van egy két jó adat ami segít majd! – nyúlt be a zsebébe és egy flopyt húzott elő belőle.