Ez nagyon tetszik! Mennyire lehet szeretni a magányt…egy darabig 🙂
Tetszik ez a megszemélyesítés és átalakulás, hogy ugyanabból az alakból lettek mindketten.
Ez paradoxon, hogy a Magányt egy “személy” testesíti meg, de így jó!
Egy mondat volt furcsa, “Majd mikor a hit tudattá vált a lelkedben” , itt különös, hogy a tudatot a lélekhez kapcsolod, inkább a hit tartozik hozzá, persze ez már-már kötözködés 🙂
Gratulálok! Tényleg jó, nagyon.
Gratulálok,nagyon jó,elgondolkodtató.Néha engem is meglátogat a Magány néha,dehát ilyen az élet 🙂
Köszönöm,hogy olvashattam ezt a művet,tényleg tetszik!
3 hozzászólás
Szia!
Ez nagyon tetszik! Mennyire lehet szeretni a magányt…egy darabig 🙂
Tetszik ez a megszemélyesítés és átalakulás, hogy ugyanabból az alakból lettek mindketten.
Ez paradoxon, hogy a Magányt egy “személy” testesíti meg, de így jó!
Egy mondat volt furcsa, “Majd mikor a hit tudattá vált a lelkedben” , itt különös, hogy a tudatot a lélekhez kapcsolod, inkább a hit tartozik hozzá, persze ez már-már kötözködés 🙂
Gratulálok! Tényleg jó, nagyon.
Nagyon elgondolkodtató. Engem magával ragadott. Lehet nekem is le kéne ülnöm beszélgetni vele?!
Gratulálok hozzá!
Szia!
Gratulálok,nagyon jó,elgondolkodtató.Néha engem is meglátogat a Magány néha,dehát ilyen az élet 🙂
Köszönöm,hogy olvashattam ezt a művet,tényleg tetszik!
Andrenia