Bikini

Magára tekerte a leheletvékony kendőt s elindult le a partra. Nap barnította bőrét még inkább kihangsúlyozta a neon zöld bikini, melyen vékony dohánybarna kis csillagok virítottak.
Ppucsát lóbálta a kezében, s boldogan nézte ahogyan a három gyerkőc várat épít a homokban. Intett feléjük, hogy a közelben van, s ők boldogan intettek vissza. Vékony dereka, csípője kerek, keble telt volt. Kifogástalan alakján nyoma sem volt annak, hogy világra hozta a gyerekeket. Vörösesbarna hajfürtjei rakoncátlanul bújtak ki a hajcsatja alól. Hosszú karcsú lábai még tökéletesebbé tették megjelenését, vonzotta a férfiak tekintetét. Ahogy elhaladt a napozó ágyak sorai között, egy férfi feltűnően figyelte, majd semmit nem tétovázva felállt és a nyomába eredt. Mielőtt megszólalt volna, a kijózanodás jelét vélte felfedezni: ahol ennyi a gyerek, ott kell lennie egy apának is. Ez futó gondolat volt csupán ugyanis kifutott a száján Én… Egy pillanatra figyeljen rám kérem. Beszélhetnénk nyugodt körülmények között?-Mit akar?-kérdezte a nő, felé fordulva, s napszemüvegét a homlokára tolta. A kék szemek a férfit még inkább izgalomba hozták. Szeretném megismerni.-dadogta.
Nem tűnt igazi szívtiprónak, valami azt sugallta.-Egy pohár ital mellett elbeszélgethetnénk, itt a közelben. Rá tud tekinteni a gyerekekre is… A nő állt tétován, majd újra feltette a kérdést.-Mit akar tőlem?
-Szeretném közelebbről megismerni. A nő félresimította haját feltűnően, vékony ujján a nap megcsillantotta karikagyűrűjét.
-A férje is csatlakozhat hozzánk, nincs abban semmi különös, ha beszélgetünk…-leplezte zavarát mosollyal vegyítve.
A nő azonban komoly maradt.
-Sajnálom!-hárította el közömbösen.- A gyerekeimet is arra tanítom, idegenekkel ne álljanak szóba.
Majd elfordult, nem törődve azzal, a túlfűtött férfit magára hagyta…

…A nyaralás hete szélsebesen elszállt. Muszáj volt visszazökkenni a hétköznapokba. A szomszéd lakásból az esti fény átszűrődött, éppen a nőre esett. A köntöse áttetsző volt. Kirajzolódott formás
alakja, a leheletnyi bikininek nyoma sem volt. A férfi megdörzsölte a szemét, esetleg nem jól lát?
Ismerősnek tűnt ami a szeme elé tárult. A parton lelki szemeivel levetkőztette már…
Majd a nő az ajtó felé indult, kinyitotta. Belépett egy férfi. Dulakodni kezdtek. A nő ingerülten hadonászott, hátat fordított a férfi utána nyúlt, letépte róla a köntösét. Ott állt anyaszült meztelenül.
Reflexszerűen takarta el kezeivel melleit. A férfi kihasználva a pillanatot kezeit átfonta a nyakán fojtogatni kezdte. Ernyedten csuklott össze, még abban is volt valami méltóságteljes. A férfi megigazította zakóját, lekapcsolta a lámpát és távozott… Ő átrohant a szemközti házba feltépte az ajtót…

A pizsama felsőjéről pattogtak a gombok, úgy tépte le magáról. Felesége rácsapott az éjjeli lámpa gombjára.- Drágám! Rosszat álmodtál? Még felébrednek a gyerekek!
Csurom vizesen felült az ágyában, tekintete inkább egy őrülthöz hasonlított. Csak lassan, nagyon lassan tisztult a kép. Álom volt. Az egyik legszebb, és az egyik legrémesebb álom kavalkádja.
A nő, a vágyott nő életre kelt mellette. A valóságban, itt figyeli aggódó tekintetét.
-Beszélhetnénk nyugodt körülmények között?- kérdezte.
-Mit akarsz tőlem, az éjszaka kellős közepén?- nyitotta tágra a még álmos szemeit.
Csak…csak azt szeretném mondani, tudom mire tanítod a gyerekeket! Megálmodtam!
-No mire? Te álomfejtő.- mosolyodott el.-Arra, hogy idegenekkel ne álljanak szóba!
Azzal magához húzta, végigzongorázott ujjaival sima barna bőrén, beletúrt vörös hajzuhatagába beszippantotta édes illatát. Gyöngéden nyaka köré fonta karjait, még közelebb húzva suttogta a fülébe. Az én feleségem a világ legnagyszerűbb asszonya.