Bingó

Bingó!

Jó ez az e-mailfiók. Ám olykor szanálom a leveleimet, és kell vagy fél nap, ha egy ideig elhanyagolom a „tisztogatást”…
Első e-mailfiókom freemailes volt, azaz meg van még, csak épp a napokban nem jutott eszembe a jelszava. Igen, mióta a gmailos van, ezt csak akkor adom meg, ha gyanús csomagok is érkezhetnek… Tapasztalat az már van bőven a kéretlen spamok tekintetében! Hiába iratkozom le, triplán megszállnak! Tehát a freemailost egyre ritkábban használtam, hiszen eleve nem regisztrálok már olyan helyekre, mint anno annak idején a virtuális megjelenésem első korszakjában. Aminek még most is iszom a levét, mindenfélével kecsegtetnek, csak épp péniszem nincs, amit megnöveljek… stb. kár is ragozni.
Szóval, ma a gmailomban keresgéltem, szerencsére ide ritkán jön kéretlen levél, a spamok is megijednek a tudatosságomtól, hogy olyanokkal nem szövetkezem virtuálisan. Viszont, ma rám ijesztettek! Jött egy ismeretlen címről küldemény! MAHR néven egy csatolmány „jo pelda” doc. fájl. Mi lehet ez??? Megnyitom csak a levelet a csatolmány viszont nem. A levél tartalma ez: SZIA PANKA -ÜDVÖZLETTEL – GÉZA. A tárgy rovatban pedig ez állt: MAHR.
Ne bumm! Most nyissam meg a „jo pelda” küldeményt? Azt már NEM!
Nyomozni kezdtem, mi az a MAHR? Beütöttem a keresőbe:
„A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából: Az iszlám kultúrában a mahr (arab írásmóddal: مهر;, további átírásai: mehr, meher vagy mahrieh) azt a pénzösszeget jelöli, melyet az esküvőt (nikah-t) megelőzően a vőlegénynek a menyasszony számára ki kell fizetnie. Bár a mahr általában pénz, lehet bármilyen értékes ajándék is, amibe a menyasszony beleegyezik, úgy mint ékszer, háztartási eszközök, bútorok, vagy akár egy lakás (a vőlegény eleve köteles lakhatást biztosítani a jövendő felesége számára, de adott esetben a lakás a nő tulajdonát képezheti), vagy akár egy gyümölcsöző üzleti vállalkozás, mellyel a nő rendelkezik és amelyet saját belátása szerint vezethet.”

Húha! Ki az a MARHa aki megkéri egy férjes asszony kezét? Bevallom az iszlám szó megrémisztett, hiszen a csapból is az folyik… Akkor most esküvő, vagy üzleti vállalkozás? Dehogy iszlám, az teljesen elvette a kedvemet! A fantáziámat viszont megmozgatta, hogy mit is ajánlanak nekem? Mennyit is érhet a mennyasszonyságom, így az ötvenen túl, de még a hatvantól távolabb. Mennyit? Kicsomagoljam a „jo pelda”-t egy kattintással, vagy sem? Küldjem-e rá az én egeremet egy kis cincogással netán egy KANDÚRnak? NEM, még nem. Inkább szörföztem tovább a virtuális közegben. Azaz wikipedia ellapozva, ismét keresés: Google: MAHR Magyarország!
Itt céginfók, nem sok, de azért volt, azaz lehet, hogy valami reklám propaganda ez a küldemény? Mondjak le a menyasszonyi jussomról? Görbült a szám, de nem csorgó nyállal.
Gondolkodtam, nézzük meg, azaz vizsgáljam meg, más megközelítésből, hogy végre 100 % biztos legyek benne, hogyha megnyitom a küldeményt, akkor legalább nem vírussal bombáznak az iszlamisták, hanem mégis csak…
Hmm. Utálom amikor a címzett neve olyan mint a Mézga Gézából az mz/x! Ráadásul a fotója helyett is csak egy krixkrax látható, valami szignó féleség lehet. Hát ezért nem kedvelem annyira a virtualitást, egyesek nem mernek valósnak mutatkozni!
A keresőbe beütöttem az e-mailcímének adott számhalmazt az előtte lévő három betűvel. Láss csodát! Egy magyar emberre bukkantam google fiókban! Összeállt a kép! Mahr Géza szobrászművész! A könyvtárból ismerem, de csak mint Géza.
Kiderült, ami eddig be volt borulva! Megnyitottam a küldeményt és akkor láttam, ezt a levelet az íróklub e-mailcímre kellett volna küldenie az egyik alkotónak. Bár, akkor is ugyanez a menet, hiszen nem az alkotó, hanem annak barátja e-mailcíméről érkezett a „jo pelda” c. írása. Azaz idegen emailról…
Persze először választ is írtam: Ki vagy? A küldeményt nem merem megnyitni, mert félek, hogy elrabolnak az iszlamisták menyasszonynak! Aztán azon is törtem a buksim, hogy a MAHR szót magyarul esetleg hogyan is ejtsem, „Mar” vagy Már” ez a Géza.
Milyen a véletlen, hogy a Mahr Géza ráadásul agglegény is, lehet épp azért, mert sokba kerülnek a nők?