Bobó a tengeren – 5. rész Álom, vagy valóság?

5. kaland – Álom vagy valóság?

Cinóber rosszallóan nézett rám az ordibálásom miatt, de már annyi ereje sem volt, hogy veszekedjen velem. Persze, én ezt, egy cseppet sem bántam. Verdestem a szárnyaimmal, ezzel is jelezve az árbockosárban ülő figyelőnek. Repülni, sajnos már nem tudtam, mert bizony én is nagyon legyengültem. A hajó kürtszóval jelezte, hogy észrevettek minket. Hamarosan megjelent egy mentőcsónak, és óvatosan beemeltek bennünket a ladikba. Még motyogtam Cinóbernek, hogy tessék, nekem volt igazam. Aztán elsötétedett minden.

A hajón tértem magamhoz. Megpillantottam egy csodaszép papagájhölgyet,épp betakargatott.

– Ez álom vagy valóság? Ki vagy te? Tényleg megmenekültünk? – kérdeztem.
– Igen, már biztonságban vagytok, és ébren vagy – kacagott. Boníta a nevem, rázta meg kacéran a bóbitáját. A Flamenco nevű hajón vagy a cimboráddal együtt, de ő még alszik. A gazdám, Csindratta dela Móka. Mit hozhatok neked? Gondolom ennél. Kukoricás- zöldséges szeletet? Gyümölcsöt, vagy koktélt?
– Igen, kedves Boníta. Ebben a sorrendben jöhet is, mert bizony olyan éhes vagyok, mint egy óriási pelikán. Persze a szomjamat is oltani kell! Még be sem mutatkoztam, Bobó a nevem. A barátom merre van?
– Itt, nem messze a fedélzeten. Ha már erősebb leszel, akkor odavezetlek.

Válaszolni akartam, de pilláim lecsukódtak, és újra álomba merültem. Mikor felébredtem, egy kisasztalon ott sorakoztak a finomságok. Lassan eszegetni kezdtem. Mikor erőre kaptam, felkeltem, hogy körbenézzek, és megkeressem Cinóbert. Hamar rátaláltam. Akkor ébredezett.

– Na, ugye? Megmondtam vagy megmondtam? Jeleztem, hogy megmentenek minket! De te, te, hitetlen voltál!
– Jó, jó, igazad volt! Látom, te már degeszre tömted a begyed.
– Igen. Képzeld! Van itt egy gyönyörű papagájlány, Boníta. Olyan szép, kicsit kerekdedecske a lelkem. Színes farktollait, csak úgy riszálja! Karamba! Ő mesélte, hogy a Flamenco nevű hajón vagyunk. Egy gazdag úr, nevezetesen Csindratta dela Móka a tulajdonos. Neki tartozunk köszönettel.
Ekkor megjelent szívem megdobogtatója, Boníta.

– Látom, már mindketten jól vagytok! Ott van a kisasztalon étel és ital. Fogyassz bátran Cinóber! – kacagva, hátravetette bóbitáját, és illegve-billegve eltávozott.
– Egy angyal! – sóhajtottam.
– Ja, egy tollas-begyes angyal – jegyezte meg Cinóber kissé gúnyosan, majd mohón falni kezdett.