Szegény boci, az édesapját nem ismerhette, ugyanis anyukáját inszeminálták. Édesanyját, a korához képest, elég hamar a vágóhídra vitték. Így boci árván nőtt fel. Boci felidézte az utolsó találkozást, amikor anyukáját a platóra terelték miközben ő, bamba tekintettel búcsúzott.
Boci árva lett! Boci nem tudta, mi a vágóhíd, de sorsát nem kerülhette el: egy nap érte is eljött a platós kocsi. Boci sokáig vágyott arra, hogy édesapjával találkozhasson, de sajnos ez a kívánsága nem teljesült, mint ahogy a többi sem.
Ellenben, a sors összehozta ezzel az emberrel, aki egy jókora kést szorongatott a kezében. Most értette meg anyja szavait, amelyek a hamburgerek, a gulyások bográcsa és a külföldi turisták gasztronómiai kapcsolatára utaltak.
Boci, ekkor a nedvesen-bamba tekintetét a fehér köpenyes, gumicsizmás hóhérára emelte és magában megátkozta: „Légy vegetáriánus és laktózérzékeny, te hidegvérű gyilkos!” Aztán a tagló lesújtott…
Boci, akkor még utoljára látta a legelőt ahol felnevelkedett! Látta saját magát, amint anyja felemelt farka alól a világra cuppan! Látott sok-sok döglegyet, és azt, ahogy közben a közösség többi tagja békésen kérődzik. Megértette végre: nem ő volt az egyetlen boci, aki apa nélkül nevelkedett fel!
Miközben boci a saját vérében a földön vonaglott és haláltusáját vívta, nedves-bárgyú szemeiből lassan kihunyt a fény. Üveges, ködös, semmibe-révedő tekintettel, az apai szeretet teljes hiányában kezdte meg anyagi átalakulását.
Sid Clever
1 hozzászólás
Kedves Sid!
Lehangolt a szatírád.
Nem sok ember (köztük jómagam sem) gondol bele, hogy miből lesz a pörkölt, rántott hús, mely nap mint nap az asztalunkra kerül. Rávilágítottál egy olyan dologra, melyről az emberek szeretnének elfelejtkezni. Sajnáltam szegény pici bocit, de ennek ellenére nem leszek vegetáriánus.
Köszönöm, hogy olvashattam 🙂
Üdv.: E. Palton