,,Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél." (Antoine de SAint-Exupery: A kis herceg). Ez jutott eszembe, amidőn a két kutyusunkra tekintettem. Milyen sok örömöt és biztonságot adnak …! Igazi társaink, akikkel még beszélgetni is lehet, csak Ők testbeszéddel, ugatásaik hangsúlyával és hangerejével válaszolnak. Cserébe csak azt kérik, hogy mi is vigyázzunk, minden vonatkozásban felügyeljünk rájuk, viseljük a gondjukat, tanítsuk Őket. Cserében Ők gazdagítanak bennünket érzelmekben. Képtelenek ármánykodni. Tiszta, őszinte szeretetért tiszta, őszinte szeretetet adnak. Őszinte és hűséges társainkká lettek Ők és ez a kapcsolat sírig tartó! Amíg ezeket a sorokat írom Ők ketten, Bogáncs és Buksi arccal felénk fekszenek a kisszobánkban, Alszanak. Még álmukban is vigyáznak ránk.