Bori és Döme, járvány idején 4/2

Másnap együtt ébredt Bori és Döme. Nagyot nyújtóztak, s Döme máris kipattant az ágyból.
– Tegnap kissé lemaradtam a munkámmal, most mindjárt nekilátok, hogy pótoljam.
– Jól van drágám, kérsz kávét? Kávézzunk együtt, olyan régen volt, hogy együtt kávézhattunk reggel.
– Igen, kérek! Az tényleg jó lesz, együtt kávézni…
– Megyek, máris hozom, addig nem ébresztem fel a gyerkőcöket.
Döme éppen csak felöltözött, megnyitotta a gépét, máris érezte a háta mögül a forró kávé hívogató illatát.
– Máris elkészült? Ja persze, fel sem öltöztél, így könnyű. Tudod, milyen szép vagy hálóingben, kócosan…
– El tudom képzelni! Inkább ne is nézz rám, csak érezzük azt, hogy együtt vagyunk. Nem csodálatos?
– De, az! És te is csodálatos vagy, no meg ez a kávéillat…
– Mikor is kávéztunk így együtt reggelente? Már az idejét sem tudom…
– Látod, van ebben a járványban valami szép is – mondta Döme, majd Borihoz hajolt és szájon csókolta. Régen volt ilyen kellemes reggelünk, de most, legyen így a héten minden reggel.
– Benne vagyok, a srácok biztosan nem haragszanak meg, ha fél órával később keltem fel őket – mondta Bori, s jólesően lehuppant Döme mellé a pamlagra.

Már rotyogott az ebéd, érződött a lakásban a finom pörkölt illata, amikor Öcsi kisomfordált a konyhába.
– No, mi újság kicsim, érkeztek már a feladatok ma?
– Nem, nincs még semmi, te mit főzöl ma ebédre?
– Pörköltet főzök, te hogyan szeretnéd, krumplival, galuskával, vagy inkább tarhonyás húst szeretnél jobban?
– Igen azt, tarhonyás husit… az nagyon jó lesz! Ilyen sokat főzöl, – kukkantott bele a lábasba, – vársz még valakit ebédre?
– Nem kicsim, csak éppen dupla adagot főzök, felét be teszem a mélyhűtőbe, aztán csak felmelegítitek a jövő héten, mert akkor már nem leszek itthon. Majd apa megmelegíti és ebédelhettek.
– De jó! Milyen kár, hogy nem leszel itthon, jobb, amikor itthon vagy. A tegnapi ebéd is fincsi volt, a túró gombócot nagyon szeretem, finom baracklekvárral… isteni volt. Jutka meg borsólevessel ette tele magát, majd szétpukkadt – röhögött.
– Tényleg, a nővéred mit csinál?
– A barátnőjével pletykálkodik már majd egy órája.
– Telefonon? Hmm, majd észbe kap, ha lemerül a telefonja, nem fogom ám újra tölteni… megmondtam, hogy sokba kerül, legfeljebb skypen lehet, de azon is max fél óra…, de beszélhetek én, akár a falnak mondanám…
– Én nem szoktam anya, Jutka mindig trécsel valamelyik csajjal…
– No ne kicsim, inkább lánnyal… úgy sokkal szebben hangzik, tudod, hogy nem szeretem…
– Jól van, bocs anya, tudom, hogy nem szereted, de mindenki így mondja.
– Nem mindenki, aki okos, az nem csajozza le a lányokat, mennyivel szebb a lány, nem igaz?
– De igaz, de minden fiú úgy mondja, hogy a csajok…
– Biztosan nem minden fiú, csak a buták, te légy okosabb a többinél, jó?
– Jó, de akkor miért mondják csajoknak?
– Ez amolyan, divathóbort. Szerintem csúnyán hangzik, én nem szeretném, ha engem valaki lecsajozna.
– Biztos igazad van anya, majd vigyázok, ne szokjak rá… a lányok, a lányok!
– Ugye, hogy jobban hangzik?
– Igen, anya, mert te okos vagy, de a csajok buták, jobban illik rájuk…
– De hát megígérted.
– Jó anya, észben fogom tartani – mondta szégyenkezve, s visszasomfordált a szobába.

Bori megterítette az asztalt, majd bement a nappaliba, hogy megkérdezze Dömét, van-e ideje ebédelni.
– Hogy haladsz a munkával, szívem? – Remekül! Ma nagyon jól haladtam, még jó fél óra és be is fejezem mára. Talán kész az ebéd?
– Éppen azért jöttem, hogy megkérdezzelek tudnál-e jönni ebédelni, úgyis olyan ritkán ebédel a család együtt – mondta Bori, olyan hangon, hogy Döme nem tudott ellenállni.
– Jól van drágám, megyek én is, ebédeljünk együtt. Azután gyorsan végzek, és leviszem a srácokat torna órára. – Rendben drágám, én addig elmosogatok, kiteregetek, s azután játszhatunk valamit együtt a gyerekekkel, vagy megnézhetünk valami jó családi filmet. Mit szólsz? – Ragyogó ötlet! Igazad van, tegyük szabaddá magunkat mindketten, hadd élvezzék a gyerekek is ezt az itthoni iskolát. – Meg van beszélve, indulhatunk ebédelni, szólok a kis sáskáknak is.
Miután megebédeltek, Döme visszament a nappaliba dolgozni. Bori egy-egy rúd csokit nyomott a gyerekek kezébe, – nos, mi a helyzet a házi feladatokkal? – kérdezte. – Én készen vagyok mindennel, – kiáltotta Öcsi, azonban Jutka azt felelte, hogy még hátra van a verselemzés.
Bori átnézte Öcsi munkáit, talált benne néhány apró hibát. Leültette, s rámutatott a hibákra. – Gondolkozz el még rajta és javítsd, biztosan csak elkapkodtad, kicsim.
Azután Jutka hívta Borit, mert a verselemzés nem ment neki. Végül minden szépen megoldódott, Öcsi is megtalálta és javította a hibáit, majd vissza postázták a feladatokat az iskolának. Akkorra Döme is elkészült és kiment a srácokkal levegőzni, mozogni.
Bori közben elmosogatott, kiteregette a kimosott ruhát, feltakarította a konyhát, majd nekiállt és készített egy nagy tál gyümölcssalátát. A konyhaasztalon hagyta, oda tette mellé a kis tálkákat, kanalakat és kikukkantott az ablakon, vajon jönnek-e már.
Meglátta Öcsit, amint trappol lefelé a járdán a pályák felől, azután ott látta Jutkát is a nyomában, míg Döme kényelmesen sétálgatott utánuk, jóval hátrább, majd nyilván ráunt, s ő is futásnak eredt, és hamarosan lehagyta mindkettejüket. Bori elmosolyodott. Igen Döme, a hosszú lábaival, mindig is jó futó volt. Amíg még kettesben voltak, ó, de régen volt, sóhajtott fel, akkor kijártak futni a természetbe. Persze, őt is mindig lehagyta Döme, sohasem bírta vele tartani a lépést, mosolyodott el végül.

Miután meg volt a kézmosás, fertőtlenítés, mindenki szedett magának a gyümölcs-salátából és Bori engedélyét hallva, a gyerekek máris trappoltak be a nappaliba, hogy ott falják fel a finom gyümölcsöket. Döme is megpakolta a tálkáját, majd utolsóként Bori is tett a tálkájába egy kevés gyümölcsöt, hagyva még a két kis sáskának, mert tudta, hogy jönnek még újra szedni.
A gyerekek falták a gyümölcsöt, csak úgy állva. Döme a kanapé végébe ült és ott kanalazott, Bori a kanapé másik végébe huppant le, majd száguldva mellé puffant Öcsi is, megelőzve Jutkát, aki azonnal rá is mordult öccsére:
– Én akartam anya mellé ülni, kis köcsög…
– Ne, ne, ne… tisztázzunk valamit. Öcsi megígérte délelőtt, hogy nem csajozza a lányokat, akkor most tisztázzuk azt is, hogy nincs köcsögözés. Jó lesz, Jutkám?
– De, amikor az…
– Nézd kislányom, apát sem köcsögözöd le (legalábbis, remélem). Mit szólnál, ha én most azt mondanám: hej, nagy köcsög, szedd össze az üres tálakat és vidd ki a konyhába! Nem mondom, te is illendően szólítsd meg az öcsédet és más fiút is, maradjunk ebben. Megígéred!
– Csak azért, mert ez a kis szemét megígérte? Úgysem fogja betartani… igenis, mindig csajozik.
– Mától kezdve nem! – hangzott újra Öcsi ígérete.
– Hallottad kislányom? Szeretném, ha te is megígérnéd, és azt is nagyon szeretném, ha mindketten be is tartanátok.
– Jól van no, de akkor ülhetek én anya mellé? – kérdezte Jutka, s könyökével oldalba bökte öccsét. Bori figyelmét nem kerülte el, majd egy bölcs javaslattal állt elő.
– Jutka állj csak fel! – majd miután felállt, Öcsinek szólt, hogy üljön arrább, s ő maga is követte, átadva helyét Jutkának – nos, így jó lesz? Mindketten mellettem ültök. Jutka bólintott, de durcásan ette tovább a gyümölcsöt.
– Jé, kivi is van benne, azt nagyon szeretem, – kiáltott fel Öcsi, amikor rábukkant egy kivi- karikára. Majd gyorsan anya tálkájába pillantott, s ott több kivi-karikát látott – neked több kivid van anya, meg Jutkának is. – Nyugodtan viheted az enyémet, én úgysem vagyok oda érte, tessék vigyed. – Öcsi buzgón kiszedte anya tálkájából az összes kivit. – Kis élhetetlen, igenis, anya is szereti! – dünnyögött közben Jutka.
– No, kérem az üres tálakat – szólt Döme, amikor kiürítette a magáét – kiviszem a konyhába, addig döntsétek el, hogy társasozunk, vagy filmet nézünk?
– Szerintem maradt még egy kis gyümölcs kinn a tálban, aki kér, az menjen apával. Egyétek meg, ne hagyjuk kárba veszni.
– Én kérek, ha van még, – kiáltott fel Öcsi – Mindjárt gondoltam… – jegyezte meg Jutka, tovább duzzogva. – Menj te is, ha kérsz még, – biztatta Bori. – Inkább nem, mert nem lenne jó vége… – Bori átölelte, és puszit nyomott a feje búbjára – Az én okos nagy lányom!

– No, kitaláltátok mi legyen? – kérdezte apa, amint visszajött a konyhából.
– Nézzünk filmet, nézzünk filmet! – kiabálták kórusban a gyerekek.
– Nos, Peti fiam, gyere nyergeld meg a lovad, hogy végig tudjuk ülni a mozit, addig anya meg Jutka választanak filmet.
Petit nem kellett biztatni, felpattant azonnal apa hátára, s néhányszor körbelovagolta az asztalt. Akkorra Döme már izzadni kezdett, – hát fiam, azt hiszem le kell már szoknod a lovaglásról, piszkosul megfájdult a derekam, olyan nehéz vagy, mint egy tuskó. No, lányok, választottatok már valamit?
– Tessék a lehetőségek: Jake, a felforgató – kutyás film, Gyerekszomorító igen – családi és Apáért mindent, szintén családi film. Mi legyen?
– A kutyást, a kutyást! – kiáltozott Öcsi. – Apáért mindent! – hangzott Jutka kívánsága. Öcsi szinte azonnal megadta magát, – jó lesz… Apáért mindent! – majd odabújt apjához és várta a filmet.

A felénél leállította Bori a filmet. Hozott a gyerekeknek egy-egy szelet vajas kenyeret és egy-egy pohár tejet.
– Ehettek itt a kis asztalon, azután még végig nézzük a filmet. Hogy tetszik? – Nekem nagyon… – hangzott Jutka véleménye. – Nekem is… kíváncsi vagyok erre a bankrablásra, nagyon elszánt a kis csa… lány. Ide mégis jobban illik a csaj, igaz apa? – Nem Petikém, nagyon is talpraesett a kislány, a papája műtétjére kell a pénz. – És akkor lehet bankot rabolni? – csodálkozott el Öcsi. – Csak filmen kisfiam, a való életben nem szabad még akkor sem bankot rabolni – tette helyre a dolgot Bori, – egyébként majd meglátod, mi lesz a vége a dolognak.
Amikor véget ért, Öcsi ment először zuhanyozni, meg fogat mosni, utána Jutka. Bori szép jó éjszakát kívánt nekik, s érezte, hogy a gyerekek szorosabban ölelik, mint máskor. – Anya, ugye jó fej volt a bankár, hogy adott pénzt a műtétre, hogy meggyógyuljon a kislány apukája? – Igen, tényleg jó fej volt, de a valóság más, kevés ilyen bankár szaladgál a világon. Nekem is nagyon tetszett a film. Na, most már aludjatok jól, álmodjatok szépeket! – A jó éjt puszi után egykettőre el is aludtak mindketten.
Amíg Döme zuhanyozott, Bori még gyorsan elmosogatta a gyümölcsös tálakat, meg a két tejes poharat, kistányért, s azután ő is a fürdőszobában kötött ki.
Döme a nappaliban várta, s amikor Bori belépett, felugrott, felkapta feleségét, s a karjaiban vitte ágyba.